Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

6 gay

Egy villámlásra riadtam fel. A tincseim izzadtan tapadtak a homlokomra, miközben igyekeztem összeszedni a gondolataimat. Csak nyugi.
Egyedül vagyok itthon, mivel anya dolgozni ment. Mentős, és a vihar miatt megnőtt a balesetek száma. Gyerekes, de mindig is féltem a villámlástól.
Kezembe vettem a Harry-től kapott pulóvert, majd magamhoz szorítottam.  Harry illata volt. Megnyugtatott.
Nem tudtam elaludni, mert akárhányszor csak lehunytam a szemeimet, már a legkisebb zörejre is felriadtam. Végül felültem az ágyon, és belebújtam a hatalmas pulcsiba. A telefonomra néztem. Nem kéne felhívnom.
Zayn és Liam még egy óráig olvadoztak nálam, miután az ominózus beszélgetés megtörtént. Szerintük belém van esve Harry, de én ezt hülyeségnek tartom.
Várjunk...miért vettem fel egyáltalán a pulóverét? Miért fogadtam egyáltalán el? Megráztam a fejemet, majd a telefonomért nyúltam.

- Szia...- mondtam halkan.

- Szia. Félsz?- kérdezte, és hallottam hangján, hogy mosolyog. Nagyot nyeltem.

- Talán.- szépítettem a válaszomat, ő pedig felkuncogott- Át jössz?

- Nem tudom, hogy mikor lettünk ilyen jóba, de persze.- felelte, majd bontotta a vonalat.

Nem vagyok normális. Áthívom őt zuhogó esőben, az éjszaka közepén, csak mert kicsit beparáztam, és betegesen a pulcsijába burkolóztam.

Lebotorkáltam a lépcsőn, majd egy esernyőt ragadva mentem ki. Már a kaput is kinyitottam, és az út közepén álltam meg, egy boxerben, és Harry nagy pulcsijában. Hozzá teszem mezítláb. Harry elszörnyülködött, mikor meglátott, és megszaporázta a lépteit. Rajta egy melegítő volt, egy fehér trikó és papucs. Viszont csurom vizes volt. Habár én is, mert az erős szél, majdhogy teljesen kicsavarta a kezemből az esernyőt.

- Miért nem vártál meg a kapuban?- kérdezte odaérve. Hajából csurgott a víz. Fölé tartottam az esernyőt és vállat vontam.

- Nem tudom. Nem csinálok dolgokat ilyen ésszerűen.- feleltem, mire felnevetett.

Egy szélfuvallat, teljesen kitekerte a kezemből az esernyőt, mire Harry és én egyszerre kaptunk utána. A nyelét nem kaptuk el, viszont pont egymás kezét fogtuk meg. Mindketten egymásra néztünk, mellkasunk egymásnak préselődött, én pedig azt hajtogattam magamban: hetero vagyok.

- Tudod Lou...- szólalt meg ugyan abba a pózban maradva- Én sem csinálok ilyen ésszerűen dolgokat.- hajolt oda, én pedig......

Közénk tettem a kezemet. Harry íriszeiben alább hagyott a csillogás, aztán elhajolt.

- Menjünk be, már eléggé eláztunk.- törte meg a kínos csendet.

- Rendben van.- bólintottam félve. Lehet megharagudott...biztosan.

Csendben mentünk végig. Beérve egyáltalán nem terveztem, hogy leveszem a pulóverét. Ilyen eszembe sem volt. Egyszerűen feljebb tekertem a fűtést, hogy hamarabb megszáradjak. Harry-nek adtam egy másik pólót, nadrágot nem, mert nagyon nem egyezik a méretünk.
Leült egy székre a konyhában, én pedig mögötte álltam, a radiátornak dőlve.

- Ennél kínosabb nem is lehetett volna.- engedtem ki egy megfáradt sóhajt az ajkaim közül. Meg sem szólalt csak csendben ült, és az asztal egyik pontját bámulta- Harry? Ajj...

Harry:

- Ennél kínosabb nem is lehetett volna.- hallottam meg Louis hangját, de nem fordultam oda- Harry? Ajj...

Képtelen voltam megszólalni. Csak görcsösen szorítottam a Lou-tól kapott póló alját, miközben könnyes szemekkel gondolkoztam azon, hogy mégis mit rontottam el. Ő hetero, Styles! Nem hazudott. Miért is tette volna? Hogy játssza a nehezen megkaphatót, csak nekem? Persze...ő tényleg nem meleg.
Összekapartam magamat.

- Semmi baj.- legyintettem, mint akit abszolút hidegen hagy- Felejtsük el. Most nem azért jöttem át, hogy ezt megvitassuk.- válaszoltam. Louis csak sóhajtott egyet.

Jézusom, miért is próbáltam meg?!

🍁🍁🍁

One Direction: Don't Forget Where You Belong

Annyi a szerencsém, hogy Niall elintézte, hogy egy osztályba kerüljek vele.  Az már biztos, hogyha ez nem így történik, akkor nem élem túl.  A tegnap este, életem legkínosabb estéje volt. Hajnali négykor hazamentem, és úgy igazán sírtam egyet. Vagy 28x elmondtam az Istennek, hogy mennyire sajnálom, és hogy ne vegye el tőlem Louis-t. Sosem voltam vallásos, de annyira megijedtem, hogy Louis esetleg megutált.
De egész éjjel, ugyan azzal a tekintettel nézett rám, mint mindig. Neki fel sem tűnt, hogy meg akartam csókolni? De hisz...leállított benne. Utálom, hogy a szívem egyik fele nála van, így az enyém csak egy fél.

- Figyelj, szerintem nem gáz ez az egész...Louis nem akadt fenn rajta, ugye?- nyugtatott Niall- Nem haragszik rád. Csak ne hozd többet szóba...vagy nem tudom.

- Ne hozzam szóba?!- fakadtam ki a szupermarket kellős közepén- Niall, mióta megláttam, azóta nem tudok másra gondolni, csakhogy milyen jó lenne megcsókolni.- vettem le egy grafit készletet. Kék színűt. Ajkaimat vonal vékonyra préseltem, hogy még csak véletlenül se gondoljak jobban arra a kis kék szemű angyalra.

- Minden rendben lesz. Ha meg nem, akkor rendben tesszük.- mosolygott bíztatóan, mire én is ezt tettem, csak kicsit szomorúan. De nagyon jó, hogy itt van Niall, és jóban rosszban kitart mellettem- Ne akadj ki.

- Tessék?- kérdeztem meglepetten.

- Ne akadj ki. Ígéred?- kérdezte.

- Persze.- mondtam- De nem értem, mi baj?

- Az ott Louis és Jade, az egyik legjobb barátja.- hadarta el.

- Mi?!- dermedtem le és betoltam őt az egyik füzetekkel teli polc mögé. Odapillantottam, és láttam, hogy picikét sántít- Niall, mit csináljak, ha észrevesznek?- kérdeztem idegesen.

- Szomszédok vagytok, minden nap látni fogjátok egymást!- nézett rám, de ekkor megéreztem magamon, a kék íriszek égető tekintetét is.

Louis:

Még aznap éjjel kimentem a faházba, ahol sokkal jobban meg tudtam nyugodni. A vihar is elcsendesült, így megkönnyebbültem. Igen érdekes módon, a faházból, pont Harry szobájába láttam be. Odaültem hát a kis ablak elé, és átnéztem hozzá. Nyitva volt az ablaka, így még azt is hallottam, hogy az Istennel kapcsolatban mondott valamit...

- Kérlek Istenem, ne hagyd, hogy elvegyék tőlem őt...nem akarom elveszíteni Louis-t...- végére teljesen elcsuklott a hangja, majd sírni kezdett. Kezemet a szám elé kaptam, és az én szememben is egy fagyos könnycsepp éketlenkedett. Harry...sír? Miattam?

Összezavarodva indultam meg lefele a faház létráján, de a nagy sebesség miatt, fennakadt az egyik fokon a lábam, így a földre estem.  A bokám kicsit meg is húztam, de még éppen időben beértem a házba. Az ajtót becsaptam magam mögött, majd a kemény fának dőltem, miközben én is sírni kezdtem és azt kívántam: bárcsak Harry mellkasának érinteném a hátamat.