Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

8 heart

Niki & Gabi- Sleep It Off

- Neeee, a múltkor sem lett jó vége.- lóbáltam kettőnk között az összekulcsolt kezünket.

- Mit értesz azon, hogy nem lett jó vége?- kérdezte, mintha nem tudta volna pontosan.

- Az egész rád borult, aztán belém kented, pedig NEM- hangsúlyoztam- én raktam benne kétszer annyi mézet, mint amennyit kellett volna. Azt sem értem minek kellett egy gyümölcssalátába méz.

- Tudod ilyenkor jövök rá, hogy igazi pár vagyunk.

- Hogyhogy?

- A gyümölcssalátáról való beszélgetés nagyon romantikus dolog. - nevetve helyeseltem.

- Még mennyire.- nyomtam egy csókot kézfejére. 

- Ohh ott az én szerelmes párom!- integetett nekünk Harry apja Dasmond és anya. Mosolyogva mentünk be a kapun. Mostanában sokat vannak együtt és igen jó hatással van anya Dasmond-ra. Meg velem is úgy viselkedik, mintha a fia lennék. Apropó. Harry-nek még nem is meséltem valamit. Talán majd holnap. 

- Sziasztok.- köszöntünk.

- Mit csináltok ma délután?- kérdezte anya.

- Hát igazából-

- Jó, akkor elültethetitek a virágokat. - tudta le úgy, hogy semmi dolgunk nincs- Most vettem őket, de már fáj a hátam a sok hajlongástól. A virágültetés amúgy is olyan romantikus dolog. - Harry a fülemhez hajolt.

- Ezért kéne nekik csinálni.- suttogta, mire felnevettem.

- Jaj, milyen édes is a diák szerelem.- nézett ránk Dasmond. Szórakozottan megforgattam a szemeimet, majd mosolyogva Harry-re néztem.

Igaza volt az apjának. És szerencsés vagyok, hogy az Ő fia a diák szerelmem.

- Phuj, Harry a számba dobálod!- vágtam hozzá az egyik kiszedett gyomot, mire nevetni kezdett, de annyira, hogy majdnem beleborult a virágágyba. A nap délutáni sugarai kellemesen sütöttek le ránk, én pedig elképesztően boldognak éreztem magam.

- Melyikünk ás, még a másik csak a helyére teszi a virágokat?- tette fel a költői kérdést, mire beleböktem az oldalába.

Anya tényleg szép virágokat vett. Voltak kékek, pirosak, lilák...mint egy szivárvány, olyan lesz a kert. Nem sokára végeztünk, ezért leültünk a hintaágyba az árnyékba. Anya hozott nekünk limonádét, ami egészen addig jó is volt, még Harry rám nem öntötte "véletlenül", aztán én meg tökre "véletlenül" meg nem löktem annyira a hintaágyat, hogy a maradék ráment. Az egész egy "véletlen" volt. 

Belepuszilt a nyakamba.

- Szerencséd, hogy mindenkinél jobban szeretlek.- suttogta a fülembe.

- Hát még neked.- ittam bele a poharamba mosolyogva. 

Egészen estig ültünk ki. Dasmond ma itt alszik a vendégszobában. Harry pedig, nos mindenki tudja, hogy hol. El sem engedném magam mellől. Felefele menet a lépcsőn el kezdett nevetni.

- Mi ennyire vicces?- kérdeztem belebökve oldalába.

- Csak eszembe jutott, amikor anyudra azt hitted betörő és le akartad ütni a töri könyvvel.- nevetett és már a könnyeit törölgette.

- Hééé ez nem ér. Te ameddig össze nem jöttünk, végig édes voltál én meg ciki.- "duzzogtam", mire átkarolt és megpuszilta az arcomat.

- Te voltál és vagy a legcsodálatosabb. Minden értelemben.- mondta, mire elmosolyodtam. Kinek ne esne jó, ha akit a világon a legjobban szeret, megdicséri? 

Külön-külön fürödtünk és nem azért, amire gondoltok ti perverzek. Csak amikor utoljára mentünk együtt a fürdőbe, még a plafon is vizes lett. Ezt is imádom bennünk. Hogy szerelmesek vagyunk, de mégis tisztára olyanok, mint a legjobb barátok. Emiatt is érzem azt, hogy ez örökre szól? Azt hiszem igen. Levágódott mellém az ágyba egy nagy tál popcorn-nal, ezért nem is kell mondanom, hogy még a párna alatt is volt belőle. Átkarolt, én pedig vállára döntöttem a fejemet. Valami értelmetlen filmet néztünk, habár ha vele vagyok, akkor már mindennek van értelme. Nem sokáig tartott, még elnyomott az álom, de emlékszem, hogy félálomban, az volt az utolsó két szavam, hogy:

Szeretlek, Hazza.