Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

19 heart

- Oké, de akkor ne durván.- szóltam rá, mire csak bólintott - Mondom ne durván!

- Figyelj, már benyomtam, ne akard, hogy kihúzzam.- nézett rám kissé felháborodva.

- De nem lesz jó, ki fog így folyni! Harry!- fogtam a fejemet.

- Most melyikünk akar az éjszaka közepén konzervbarackot enni?- kérdezte elengedve a konzervnyitót- Alig látok amúgy valamit.

- Add ide!- vettem el a gyümit, aztán nagy nehezen kinyitottam- Egyébként jó, hogy ezt a beszélgetést nem hallotta senki.- tettem le a konzerv tetejét az éjjeliszekrényre, Ő pedig felnevetett. Odaadtam neki az egyik villát, mert tudtam, hogy akármennyire is szidta ezt a hajnali kettői evést, nem volt ellenére.

- Holnap áthívhatnánk a többieket.- ajánlotta fel- Csak Liam és Zayn rizikós egy helységben.- elhúztam a szám. Mióta szakítottak (és a rémes fesztivál óta) még csak négy nap telt el, de mintha évek lennének azok a napok. 

- Majd megoldjuk valahogy.- nyújtottam felé a villát- Várj, legyünk már romantikusak úgy, hogy egymásnak adjuk a barackot.  Tudod, úgy kar összefonva.- furcsán bólintott. Ő a jobb karját nyújtotta, ahogy én is, legalább ez sikerült, csakhogy én véletlenül az orrának nyomtam először,

- Igazad van, ez tényleg nagyon romantikus.- törölgette magát, mire akármennyire nem akartam, felnevettem- Ennyire viccesnek találod, Lou, tényleg?- tette odébb a konzervet, én pedig figyelmeztetően feltartottam magam elé a karjaimat.

- Ne merészeld!- ekkor már késő volt, ugyanis azt kezdte el csinálni, amit a legjobban utálok. Vagyis csiklandozni.

Reggel persze csodálkozott, hogy miért vagyok ennyire kialvatlan. Ő utána egyből elaludt, de én még próbáltam normálisan levegőt kapni a nevetés miatt, szóval ott lihegtem, mint egy terhes nő. Kitakaróztam nagy nehezen, így is majd megsültem. 

- Csinálj reggelit, életem egyetlen szerelme.- tettem az arcomra a párnát, Ő pedig felnevetett.

- Tegnap még azt mondtad, hogy ha nem hagyom abba a csikizést, akkor felpofozol, de még a gyerekeink és érezni fogják.- emlékeztetett, de inkább csak az oldalamra fordultam, mintha nem hallottam volna- Csinálok, kicsim.- mondta végül kuncogva, aztán kiment. 

 A hátamra fordultam. Önkétlenül is eszembe jutott a jövő. Hogy mi lesz velem és vele. Tudom, hogy semmi esély rá, de akkor is annyira rettegek, hogy elvesztem Őt. Nem akarom még egyszer megtapasztalni, hogy milyen nélküle. Örökre fogni akarom a kezét és még akkor sem elengedni, ha más azt akarja. A szívem csapdában van az övé mellett, és ez így van jól. Annyira bonyolult, mégis oly' annyira egyszerű. 
Felültem végre az ágyból, aztán magamra vettem a pulcsiját. Sosem érti miért annyira jó ez nekem, de nem baj. Én imádom az illatát, így pedig olyan, mintha mindig velem lenne Ő is. 
Kissé elkenődve mentem le a házunk lépcsőjén, egyenesen a konyhába. Felültem a bárszékre és onnan figyeltem, ahogyan csinálja a bacont.  Megtámasztottam a kezemen a fejemet, aztán az asztal sarkát kezdtem piszkálni.

- Mindjárt kész.- hangjára felkaptam a fejemet. Most is itt  csinálja nekem a reggelit, csak mert én arra kértem. Lehetetlen, hogy elszakadjunk egymástól, de Liam-ék példája annyira elrettentett.

- Harry....- kezdtem halkan, mire Ő csak hümmögött egyet jelezve, hogy figyel- Vegyél el férjül. 

- Tessék?- fordult felém felvont szemöldökkel és szerintem azt hitte, hogy megsütött a nap- Mi ez most így hirtelen? Előbb nem gyerekünk lesz?- szedte ki két tányérra amit csinált- Tudod, egy kislány. Aztán Ő szórja majd Niall-el együtt a virágokat. - felnevettem, Ő pedig leült velem szembe és elém tette az egyik adagot- De rendben.

- Mi?- lepődtem meg most én- Komolyan?

- Louis, kicsim, ne már.- szúrt a villájára a tojásból- Nem így kérem meg a kezed. Majd akkor mikor nem számítasz rá.

- Harry, már azt is elterveztük.- emlékeztettem arra a délutánra, mikor annyira unatkoztunk, hogy az egész életünket felfestettük magunk elé.

- És szerinted megtanulok repülőt vezetni, hogy felírjam a füsttel az égre, hogy hozzám jössz?- kérdezte, és a hanglejtése elég sokat elárult abból, hogy mire is gondol.

- Jó, oké, értem.- nevettem- Csak nem akarlak elveszteni.

- Arra pontosan annyi esély van, mint az előbb említett repülővezetésre.

- Vagyis?

- Semennyi, Te bolond. 

Jade: 

Unatkozva ültem a kapu előtt és Scott-ot vártam. Apa nem tud róla, hogy kiszökök egy randira, de nem is kell. Mire hazaér, én már itthon leszek. Habár lehet tényleg nem volt annyira jó ötlet elvinni a kocsiját, de nem baj.
A lemenő napot néztem, miközben az egyik tincsemet tekergettem, amit nem sikerült belefognom a copfba. Aztán megláttam a kék Skoda-t, és elmosolyodtam. Felkeltem a földről, aztán mikor Scott kiszállt, én pedig egyből a karjaiba ugrottam. Hogy a francba húzhattuk eddig azt, hogy összejöjjünk? 

- Oké, siessünk. Lehet apám figyeltet.- mutattam a ház felé, mire felnevetett.

- Pont ezt akartam mondani, honnan tudtad?- kérdezte "komolyan", mire csak megcsaptam egy kicsit a mellkasát. Válasza egy homlokpuszi volt, mire elmosolyodtam.

Beszálltam az anyósülésre , aztán egyből a rádión kezdtem keresni azt a zenét, ami nekem tetszik. Scott-tal az egyik gyorsétterembe mentünk, ahova a többiekkel is sokat járunk. Odaúton végig azzal hülyéskedett, hogy Ő tud vezetni velem ellentétben. Vajon, ha meglesz a jogsim, fogja egyszer hagyni, hogy vezessem a kocsiját? Lehet elkönyvelt már egy oszlopnak hajtós őrültnek, szóval megérteném, ha lennének kétségei.  Rendeltünk a kedvenceinkből, aztán megfogta a kezemet, ami az asztalon pihent.

- Figyelj...szeretnék mondani valamit.- kezdte elég halkan- De arra kérlek, hogy a többieknek ne szólj, még Louis-nak se.

- Húha, oké.- bólintottam, de eléggé féltem, hogy mit akarhat. Scott nem az az ember, aki ennyire komolyan veszi a dolgokat. És ez, hogy ne mondjam el senkinek, csak még több kétséget hagyott maga után.

- Tudom, hogy most elég zűrös itt minden Liam és Zayn miatt, nem szeretnék én is rátenni egy lapáttal.- köszörülte meg a torkát- Apa kapott egy másik munkát, ami sokkal jobb lenne , mint az eddigi.

- De az jó, nem?- kérdeztem felvont szemöldökkel, mert nem nagyon értettem, hogy mire célozgat ezzel az egész felvezetéssel.

- Ja, persze. De egy másik megyében.- sütötte le a tekintetét, én pedig egy pillanatra még levegőt sem vettem.

- Ez akkor most azt jelenti, hogy...- nem mertem kimondani. Egyszerűen nem bírtam, nem bírtam megformálni a szavakat. Megremegtem a gondolatra, hogy Scott...

- Elköltözünk.- hadarta el azt az egy szót, amit nagyon nem akartam hallani. Liam és Zayn külön vannak, ki tudja mi lesz velük. Harry és Louis együtt , szerencsére elég erős köztük minden. Az én szívem is végre szabad lehet az eddigi elnyomásból és az egyetlen srác, akibe 17 év alatt igazán beleszerettem, és ráadásul Ő...nem csak a szerelmem, hanem az egyik legjobb barátom és most...

Scott elköltözik?