Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

15 heart

Kicsit visszamentünk a sátrakhoz. Jade elment az egyik mosdóhoz, de amilyen sorok álltak ott, szerintem vagy húsz percet biztosan ott lesz. Én a sátorban lekentem magamat naptejjel, mert még így este hét óra fele is eléggé tűzött a nap. Aztán mikor kimentem vissza, Zayn már nem volt ott. Most komolyan itt hagyott? Lehet csak visszament Niall-hez a büfékhez, hogy összeszedje Őt, de azért szólhatott volna.

Egyedül indultam meg visszafele, ami kicsit para volt.  Ide-oda lökdöstek, de csak visszaértem oda. Csak hogy nem találtam ott se Niall-t, se Zayn-t. Jade nem tudom melyik mosdóba ment. Harry-ékről pedig abszolút semmit sem tudtam. A zsebemhez nyúltam, hogy megpróbáljam hívni valamelyiküket, de észre kellett vennem, hogy a sátorban hagytam a telefonomat. Ez nem lehet igaz!
Hülye módon elindultam keresni őket, mert abban a pillanatban azt láttam a legésszerűbbnek. Persze ezzel csak azt értem el, hogy egy olyan helyen lyukadjak ki, ahol még egyáltalán nem voltam. Első nap és máris teljesen eltévedek. 
Nem szoktam pánikrohamot kapni, de egyre jobban kezdtem feszengeni a nagy tömegben,  a tomboló zene sem volt valami jó hatással rám. A fülledt levegőben szinte megfulladni éreztem magamat, miközben csak egy ismerőst kerestem, de senkit sem találtam, így leroskadtam az egyik magányosan álló padra. 

A sok idegen arc, idegen hely, idegen zene...mindne idegen volt. Erre a többiek szerintem el sem jöttek, hiszen ez tényleg nagyon messze lehet a sátrainktól. Ajkaimat harapdálva próbáltam megnyugodni. Csak az járt a fejemben, hogy mégis hogy találok vissza? Még csak el érni sem tudnak. Ráadásul sosem voltam még egy fesztiválon sem, ez nekem teljesen új.  Ott ültem a padon, arcomat a tenyerembe temetve, a pánikroham szélén állva. 

- Harry-t akarom...- nyöszörögtem magam ellé. Szerencsére nem hallották, mert hangzavar volt körülöttem. 

Harry: 

- Halljátok rohadt meleg van!- kiabáltam Liam fülébe, aki szerintem nem is tudta, hogy mire, de bólintott- Elmegyek, veszek valamit inni. 

A fesztivál hely másik részén voltunk, mert itt lesz a koncert. Két nagy színpad van, az egyik itt, a másik azon a részen, ahol a sátraink vannak. Remélem Louis-ék is elvannak és tetszik neki ez az egész. Szegény nagyon kételkedett abban, hogy jól fogja-e magát érezni itt. Mindenesetre holnaptól már nem hagyom ott egyedül, mert szeretnék vele több időt tölteni. A megérkezésünkkor azzal a kis  akciójával nagyon meglepett. Olyan kis heves volt, hogy azt sem tudtam hirtelen mi történik.

Vettem magamnak egy pohár limonádét, rengeteg jégkockával. Van vagy 20 perc a koncertig, nekem pedig semmi kedvem még  visszatolongani oda, egyébként sincs mesze innen. Kerülőutat választottam, hogy kicsit még nézelődhessek, mert elég szép helyen volt ez az egész. A limonádémat szürcsölgettem közben, amiben enyhén lehetett érezni a mentolt. 
Bulizó emberek, az ég szép színei, tökéletes. Aztán valami rontott ezen az egészen.

Azt hittem elejtem a poharat. Louis ott ült a padon és kétségbeesetten keresett valakit az emberek között. Megfordult a fejemben, hogy rosszul látok, de amikor tekintete összetalálkozott az enyémmel, biztosra vettem, hogy Ő az. Gyors léptekkel mentem oda hozzá, Ő pedig egyből a karjaim közé vackolta magát.

- Louis, mi baj? Mi történt? Bántottak?  A többiek hol vannak?- kezdtem kérdezgetni Őt, de csak szorított magához- Istenem, életem, mi történt ?- puszilgattam a fejét, még Ő arcát a mellkasomba fúrta. 

Vagy öt percig álltunk ott, még végül csak megtalálta a szavakat és meg is nyugodott. Leültettem Őt vissza a padra, majd helyet foglaltam mellette, a poharat pedig letettem magunk mellé. Nem engedtem el a kis kezét. Elmondta, hogy mi baj van és hogy sajnálja.

- Lou, kicsim, ugyan már.- ráztam meg a fejem- Egyedül itt tényleg nem jó, elsőnek vagy ilyen helyen amúgy is.

- De most lemaradsz miattam a koncertől is és-

- Shhh!- csittegtem le- Nem fontosabb semmi és senki nálad.- mosolyodtam el, majd óvatosan megcsókoltam, hogy tényleg lenyugtassam és éreztessem vele: itt vagyok. 

Megértem, hogy kiborult. Hiszen itt könnyen el lehet kavarodni, ráadásul mind elsőnek vagyunk itt. Amúgy is olyan törékeny kis angyal Ő. Lehet más gyerekesnek tartja Őt emiatt, hogy nagykorú és sír, de ez normális. Én pedig csak örülök, ha megvédhetem és felfoghatom a könnyeit. 
Összekulcsoltam ujjainkat, majd elindultunk egy irányba, hogy visszataláljunk. Még ketten is eléggé eltévedtünk, de legalább most nevetett rajta, mert velem volt. Végül csak visszataláltunk a sátrakhoz, ahol Jade amikor meglátta Louis-t, lekevert neki egy kis tarkót.

- Louis William Tomlinson, normális vagy?!- nézett rá magyarázatot várva és még én is rendesen megijedtem tőle- Miért nem vártál meg?

- Zayn hibája, Ő ment el én meg elindultam megkeresni!- vágta rá Lou, én pedig csak kapkodtam közöttük a fejemet.

- Ki ment el?- mászott ki a sátorból az emlegetett srác- Lou, bementem a sátorba addig én is, mert basszus olyan meleg van a napon, azt hittem megfőlök. - magyarázta, Louis eddigre pedig már teljesen vörös volt a zavarától.

- Naaa, nem bántani a szerelmem.- karoltam át Őt- Kicsim, máskor először nézd meg, oké?- simítottam meg a puha kis pofiját, Ő pedig bólintott.

- Istenem, Te barom!- ölelt meg Őt Jade engem félretúrva.

- Csak féltünk.- csatalakozott Zayn is- Styles, gyere má' ide.- mondta, mire nevetve én is az öleléshez csatlakoztam. 

Végül nem kódorogtam vissza a koncertre Scott-ékhoz, jobbnak láttam beülni a kis körbe , amit alkottak Louis-ék. Elkezdtünk kártyázni,  mert Lou- nál még az is volt. Még mindig meleg volt, de szerencsére már a nap lemenő sugarai nem annyira voltak forróak.  Nevetve néztük ahogyan Zayn duzzogva fekszik el a földön, mert mindig Ő jött ki utolsónak a menetből.

- De ti meghackeltétek a kártyákat!- mutogatott az ég felé. Szegény éppen a földet figyelő ufók- Jade, Te vagy a legrosszabb!- nézett a lányra.

- Ch.- veregetett meg a saját vállát- A profizmus nem gyakorolható.- Louis ekkor már a földre dőlt a nevetéstől, én pedig próbáltam levegőt kapni. Hamarosan visszakaptuk a mi szöszinket is. Beavattak  többiek, hogy elment egy lánnyal valahova, és most izgatottan vártuk, hogy mi volt.

- Tényleg szimpi volt.- magyarázta.

- Na, meg van a száma?- kérdezte Louis. Niall felvonta a szemöldökét.

- Ja, hogy el kellett volna kérnem?- nézett rá értetlenül, mire Zayn a homlokára csapott.

- Meleg vagyok, de eskü én adok neked csajozási tippeket.- mondta Louis.

- Képzelem, ahogy velem is csajozik...- súgtam Niall felé, aki röhögni kezdett, de Lou csak felmutatta a középső ujját felém, mire válaszul nyomtam egy kósza csókot puha ajkaira. 

Egészen addig maradtunk kint, még meg nem éreztük magunkon a szúnyogok kisebb hordáját. Mivel ma nem mentünk koncertre, inkább beültünk mind az öten Zayn-ék sátrába. Szerencsére elég hely volt mindannyiunknak. Folytattuk a kártyacsatát ( Zayn nem nagyon élvezte), Niall pedig még sosem UNO-zott, mint kiderült, ezért sürgősen beavattuk abba, hogyan is lehet ezzel a játékkal tönkretenni a barátságokat. 
Szóval Zayn és Jade félpercenként vitatkozni kezdett azon, hogy melyikük csal, Niall folyamatosan kérdezgetett, mert azt sem értette, hogy hova kell tenni a kártyalapot, én pedig csak mosolyogva néztem össze Lou-val, és szavak nélkül megvitattunk mindent. Hát ja, eléggé érdekesen vártuk vissza Liam-éket. 

Hajnali fél kettőkor érkeztek meg, eddigre pedig már elég fáradtak voltunk a hosszú utazás miatt, ezért jobbnak láttuk, ha lefekszünk, hogy holnap újult erővel indulhassunk neki a fesztiválnak. 
A sátrunkban Louis bevackolta magát a karjaim közé, nekem pedig Ő olyan volt, mintha egy plüssmacit öleltem volna magamhoz. Fejét a mellkasomba fúrta, én pedig csak élveztem az illatát.

- Még mindig olyan alacsony vagyok így is.- mormogta félálomba, mire  csak elmosolyodtam.

- Szerencsés vagy.- feleltem.

- Mi? Miért is?- kérdezte kicsit értetlenül.

- Mert így hallhatod a szívdobbanásaim, amik csak érted vannak.- suttogtam, majd nyomtam egy puszit a kusza tincsek közé.