Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

24 gay

Zene: Ismételten csak: Louis Tomlinson- Don't Let It Break Your Heart

- Fhu, nyugi.- tördeltem a kezeimet a takaró alatt és konkrétan magamat nyugattam. Eldönthetném végre, hogy tüdőgyulladásom vagy skizofréniám van.

Kitapogattam az apró kis éjjeli lámpámat, ami kb egy muslinca méretű fényt adott, de komolyan. Beleléptem a mamuszomba és megragadtam az első dolgot ami a kezembe került. Az pedig mi volt? Hát persze, hogy a töri könyvem, amit sikeresen ott felejtettem.

Meg kell védenem Harry-t. Csak ennyi járt a fejemben.

Zakatoló szívvel nyitottam ki az ajtót, és már innen is láttam, hogy a lépcső alján ég a világítás. Magamra terítettem a paplanomat, majd szuper lopakodó képességeimet bevetve elindultam. Magyarul mégis levettem a papucsomat és mezítláb mentem végig a kis folyosón, abban reménykedve, hogy nem adok ki hangot. Az első verzió menőbb volt. Jobb kezemmel a fejem fölött tartottam a törit, hogy bármikor képes legyek fizikai és nem csak szellemi fájdalmat okozni vele.

- Te mit csinálsz?- ahogy meghallottam a hangot magam mögül, és a halvány fényben kirajzolódó össze-vissza álló hajú akárkit, annyira megijedtem, hogy felestem a saját lábamban, és a földre ültem.

- Au.- nyöszörögtem.

- Lou, mi baj?- kérdezte Harry és kezet nyújtott, hogy felhúzzon. Elfogadtam eme nemes gesztust, ugyanis kételkedtem benne, hogy egyben voltak még a farcsontjaim. Apropó...olyan rég becézett már így.

- Hallottam valamit lentről és ég a villany....- mondtam lefehéredve.

- És mit akartál csinálni a...- vette fel a könyvet, amit elejtettem- ...a töri könyvvel? Addig olvastad volna annak aki itt van, ameddig tökéletesen nem tudja a második világháborút?- kérdezte szórakozottan.

- Nem!- duzzogtam- Meg...meg akartalak védeni...- fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt és elvörösödve elfordultam. Nem láttam, de olyan szinten biztos voltam abban, hogy azzal a tipikus stílusával elmosolyodott, mint még soha, semmiben.

- Ebben az esetben köszönöm.- szólalt meg- Gyere. Együtt megnézzük.

- Mi várj-

- Nyugi.- fordult felém- Itt a töri.- halálian piros fejjel (uram atyám, de jó, hogy sötét volt) bólintottam, majd Harry mögé húzódtam és megindultam vele.

Rendesen halál félelmem volt, ahogy az utolsó lépcsőfokon is leértünk. Harry kicsit hátrébb hagyott engem, de én megálltam, mint aki lefagyott. Amikor viszont Ő előttem volt és valaki megérintette a vállamat, olyat ugrottam, hogy a térdemmel belerúgtam az asztal sarkába, így az kicsit szétnyílt. Mármint....nem az asztal. Nem vagyok vasember.

- Ne, ne, ne! Vigyen el mindent, csak Harry-t ne bántsa!- kiabáltam és az említettre néztem, aki ugye bár láthatta a "támadót". De még sem ijedt meg. Elnyílt ajkakkal nézett rám, mint aki nem akarja elhinni az elhangzottakat. Megértem, hiszen én sem tudtam, hogy miért mondtam ki.

- Lou, ugye tudod, hogy anyud ma sokáig dolgozott? - kérdezte teljesen nyugodtan.

- Ohhh...- néztem hátra a vállam mögött, ahol anyu állt, mégpedig a nevetéstől könnyezve. És hamarosan Harry is csatlakozott- Hé ez nem ér.- duzzogtam.

- Jaj, Louis, olyan bolond vagy.- ölelt meg anya, mire elhúztam a szám és én is megöleltem. Akkor sem volt szép. Habár...én felejtettem el, hogy dolgozik. És vajon ez kinek a hibája?

Zene: Maisie Peters - Worst of You

Hagytam, hogy a fertőtlenítős rongyot a sebhez érintse, ami ugyan mart, de talán a tekintete miatt az sem volt olyan rossz. Hajnali 3 volt. Anya lefeküdt aludni, mert sokat dolgozott. A fürdőmben égett a villany, a kis ablakon keresztül pedig ki lehetett látni a csillagos égre. A kezem kicsit átfagyott, ahogy támasztottam magam a hideg kár peremén. Körbetekerte a térdem azzal a kötszerrel, amit már tök régóta meg van, de nekem sosem volt türelmem bekötni a sebeim, akármilyenek is voltak. Rakott rá egy ragtapaszt, hogy ne jöjjön le, majd lekapcsolta a villanyt, hogy már csak a félhomály állhasson közénk.

Csendben ültünk ott ketten, és nekem tisztára olyan érzésem volt, mintha ott: megállt volna az idő. Csak az hallatszott, hogyha néha-néha elment odakint egy kocsi és az, ahogy ujjaimmal kopogtattam a kád csempéjét.

- Hogy vagy mostanában? - kérdezte hirtelen, mire felkaptam a fejemet.

- Jól vagyok. Te?- kezdtem eléggé erősen tördelni a kezemet, mire feltérdelt az ülésből.

- Ezt ne csináld.- fogta meg a kezeimet, mire nekem valahol fél úton elakadt a lélegzetem és ki tudja merre ment tovább. Lehet már a gyomromban van- Nem tesz jót. De amúgy én is el vagyok.- ült vissza.

- Az jó.

Ismét csend.

- Mindjárt karácsony. Van már ajándékötleted a többieknek?- ez az a tipikus erőltetett téma, aminek a szavait csak azért mondjuk , hogy ne fulladjunk meg a hallgatásban.

- Már mindenkinek vettem ajándékot.- mondtam valamiféle büszkeséggel- Vagyis még egy ember...hátra van. Ő túl bonyolult ahhoz, hogy egy egyszerű dolgot adjak neki.

- Akkor is előbbre vagy mint én. Nekem még csak Niall-nek van meg, és Ő ad ötleteket, hogy mit adjak egy olyan személynek, aki túlságosan bolond ahhoz, hogy normális ajándékot adjak neki.

- Az jó.- de utálom már ezt mondani, de az ilyen helyzetekre nem is tudom pontosan, hogy mit kellene válaszolni.

Harry félodalasan rám nézett. Felült mellém a kádra, én pedig alig mertem megmozdulni. Közel húzódott mellém, én végül csak a szemeibe néztem és...

- El kell mondanod anyudnak, hogy meleg vagy.

- Tessék?