Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

20 gay

Életem legnagyobb baklövése volt, hogy indulatból úgy beszéltem Harry-vel ahogy.

Zene: David Archuleta- Crush

Jade mindent megtett, hogy felvidítson, az egész horrort végig hülyéskedte, pedig így teljesen értelmét vesztette. De nem tudott csak egyetlen egy mosolyt csalni az arcomra. Szegény teljesen ki van, hogy  már Ő sem tud tenni azért, hogy jobb kedvem legyen. A múltkori alkalom miatt talán azért volt sikere, mert akármennyire is rossz, de tudat alatt azt mondogattam magama, hogy csak Harry viselkedése miatt érzem így magam és ez nem az én hibám.

Barátnőmnek nem is hagytam semmit, mert olyan szinte szerelmi bánatom lett, hogy csoda a gépet nem ettem meg.  Olyan hajnali egy körül felébredtem a faházban. Jade feje a vállamon volt, Ő tuti biztos, hogy mélyen aludt. Óvatosan odaraktam egy párnát, hogy fel tudjak kelni, majd mikor meggyőződtem arról, hogy még mindig az álomvilágban van, odasétáltam az ablakhoz. Harry szobájában még mindig égett a villany, én pedig fogalmam sincs miért, de leültem és azt néztem. Mintha...reménykedtem volna. Mintha el akartam volna hinni, hogy minden rendben van. Pedig annyira nem volt.

Addig hívogattam és írogattam neki, még a telefonom le nem merült.

Louis: Harry?

Louis: Hazzy...annyira sajnálom.

Louis: Én bármit...komolyan bármit meg tennék azért, hogy rendbe hozzam...ezt az egészet. Minket.

Aztán feladtam. Visszamentem Jade mellé, betakaróztam  és hagytam, hogy pár teljesen eltévedt könnycsepp leperegjen az arcomon.

A madarak amik ilyen hidegben is itt maradnak, már csicsergéssel jelezték, hogy ideje felkelni. Éjszaka  megint havazott, de az eső miatt, most minden csupa latyak és sár. Megdörzsöltem az arcomat. A hajam száz fele állt, még Jade ugyan olyan pózban aludt, amilyenben este is volt. Oké, természetfeletti jelenségek. Első dolgom volt az ablakhoz lépni. Nem láttam Harry szobájába, mert behúzta a függönyt. Eddig ilyet sosem csinált...nem akarja, hogy lássam. Mindegy...

- Hány óra?- kérdezte még csukott szemmel Jade.

- 8:34.- válaszoltam és elmosolyodtam kómás fejét látva.

- És milyen nap?

- Szombat.

- Akkor még maradhatok.- fordult el, de utána visszanézett rám- Várjunk. Neked szerelmi bánatod van.- ült fel, arcára pedig oda volt ragadva egy levél, ami valószínűleg én hozhattam be- El kell terelni a figyelmed. Ma nem fogunk lustulni! Kőkemény feladatok várnak ránk!- ment ki egy pillanat alatt az álmosság a szeméből.

- J, ugye tudod, hogy nem tesin vagyunk?- kérdeztem szórakozottan.

- Igen, de máris jobb kedved van. Na. Akkor menjünk felöltözni, aztán irány anyudnak karácsonyi ajándékot venni.- tapsolt kettőt én pedig ugyan nyöszörögve, de elindultam utána.

Átmentünk az udvaron anélkül, hogy elvágódtunk volna a sárban. Hamar összekészültünk és már mehettünk is.

Azon kívül, hogy folyamatosan Harry ajándék ötlete járt a fejemben, valami fantasztikus nap volt. Anyának szereztem egy szakácskönyvet, extra desszertekkel, mert mostanában annyit kísérletezik, hogy csodálom még egyben van  a konyha. Hogy a téma véletlenül se Harry legyen, Jade ágy ugrált a témák között, mint más a trambulinon. Beszélt arról, hogy karácsonyra egy kiskutyát kap a szüleitő, egy új sorozatról, arról, hogy mennyire shippeli egy film két srác szereplőjét, randit szervez Liam-éknek és még az első világháborúról is volt ideje pár kérdést belecsúsztatni. Amikor már annyira összekevertem a dolgokat, hogy amikor kérdezte, hogy Amerikában mi volt a helyzet, azt mondtam, hogy: nem oda mentek Liam-ék randira?

Annyira nevettünk,  hogy a végére már fájt az oldalam. Meg is ebédeltünk, ugyanis olyan sokáig elhúztuk az időt. Éppen szúrtam rá a villámra a barna tésztám, mert kínaizni mentünk, amikor megcsörrent a telefonom. Egy pillanat alatt lefagyott a mosoly az arcomról.

- Lou? Mi baj?- kérdezte Jade. Elfintorodtam, mert neki nem tudok hazudni és nem is akarok.

- Harry az...- néztem a kijelzőre, amin ott villogott a neve és egyre csak szólt a Crush című zene, amit még jóval az előtt állítottam be neki, mielőtt össze jöttünk. Hivatalosan nem is szakítottunk.

- Nehogy! felvedd.- nézett rám komolyan és kissé idegesen. 

- De mi van hogyha...

- Nem, Louis.- szakított félbe- Mindketten csúnya dolgokat vágtatok egymáshoz, mindkettőtök helyzetét, teljesen meg lehet érteni. De most nem merészeld felvenni, vagy esküszöm, hogy itt hagylak.- a telefonra néztem, majd vissza barátnőmre. Várta a reakcióm. 

Én pedig megráztam a fejemet, majd rányomtam a fogadás gombra.

Harry :

Fájt az amiket mondott? Persze. De ahogy viselkedtem vele, annak ellenére, hogy segíteni akart, azért megérdemeltem.  Fogalmam sincs, hogy most merre is tart a kapcsolatunk. Mert mindegyikben vannak hullámvölgyek, de ez már sok nekem. Amikor hívtam, akkor Niall vett rá, hiszen Ő sem vak, látja, hogy van még valami érzés, amit próbálok elnyomni. De hát ilyen ez a szerelem. Érzed, de valami miatt még sem akarsz tenni érte.

Délután 2 óra.  Ma konkrétan semmit sem csináltam. Apa elvitt egy étterembe ott nevettünk és ettünk, de amúgy semmi más nem történt. 

Önkétlenül is, de eszembe jutott, hogy mi lenne, ha Niall és Scott mellett esetleg Lou-nak is adnék valamit. Természetesen ötletem sincs, hogy mit.

- Oh, Te Szent Kenyér.- lépett be Niall ismételten csak kopogás nélkül. Az lenne fura, ha egyszer kopognak- Rajtad átment egy úthenger vagy mi a tosz?- nézett rám nagy szemekkel, majd leült a gépem elé. Érdeklődve néztem, hogy mit  csinál.

- Neked is szia.- keltem fel az ágyról és odaléptem mellé. Szemöldököm felszaladt, ugyanis éppen egy melegeknek való ismerkedős oldalt nézegetett- Neked pontosan mi is a bajod?- ráztam meg hitetlenkedve a fejem.

- Semmi. Csak túl kell tenned magad Louis-n. Ezért most szépen regisztrálni fogunk. Meg látod se perc alatt találsz valakit.- kezdte beírni a nevemet.

- Nem!- löktem el a kezét a billentyűzetről- Niall, nem viccelek, hagyd ezt abba!

- Miért? Te tartózkodol annyira Louis-tól, akkor gyerünk lépj tovább!- bólogatott- Ide kell a keresztnév!

- Niall, hagyd abba!- szóltam rá megint.

- Telefonszám...

- Jó! - kiáltottam- Felhívom Őt, csak kérlek...elég.- adtam meg a derekam, mire egyből kilépett és a kezembe nyomta a telefonom- Mi a jó büdös....Te egész végig erre játszottál!- vádoltam meg jogosan.

- Szerinted a pókeresek azért győznek, mert olyan tisztességesen játszanak? - tette fel a költői kérdést, mire én tisztára kipirult fejjel rányomtam a hívásra. 

Lesz ami lesz.