Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

21 gay

Zene: Natalie Taylor - Surrender

Louis :

- Szia.- szóltam bele. Egy pillanatra csend volt és már azt hittem, hogy csak véletlenül nyomta be a hívást, de aztán megköszörülte a torkát.

- Szia, Louis.- válaszolt. Aztán kínos hallgatás. Elkezdtem dobolni az asztalon és igyekeztem elkerülni Jade gyilkos pillantásait.

- Miért hívtál...?- kérdeztem valamit ami eszembe jutott. Megint némaság- Már komolyan azt hiszem, hogy nem írtad meg most előre azt amit mondani akarsz.

- Szerinted eddig megírtam?- kérdezte komolyan.

- Persze.- feleltem. Beharaptam ajkaimat- A kérdésre a válasz?

- Nem tudok kivel beszélni.- egyből jöttek az összeesküvés elméletek, hogy hazudik, de nem akartam magam hamis reményekbe rángatni. 

- Utállak.- Jade félrenyelte a kajáját és fulladozni kezdett valami egészen látványosan. A kezébe nyomtam a narancslevemet, amit meg is ivott egyből, aztán lihegve próbált néma maradni, hogy hátha hallja mit mond Harry.

- Én is téged.- és kinyomta. Elvettem a fülemtől a készüléket.

Az ablak felé pillantottam. A hó megint esni kezdett. Mintha jelezné, hogy történni fog valami. A karjaimat egymásra raktam az asztalon, majd rátettem a fejemet. és úgy néztem fel Jade-re. Azt hittem, hogy majd el kezd velem kiabálni, hogy mennyire hülye vagyok. Hogy el kezd kioktatni arról, hogy ez mennyire nem volt jó ötlet. Hogy csak simán elmondja, ez nem volt valami ésszerű. De ahogy ránéztem, csak elmosolyodott. Úgy mint amikor az anyukák szoktak, amikor a gyerekük valami olyat csinál, amit annyira jó ötletnek tart, de legbelül tudja, hogy nem az. De ezt persze a világért sem vallaná be. Sóhajtott egyet, majd megfogta a kezemet, ami az övével ellentétben, teljesen ki volt hűlve.

- Ideges vagy rám?- kérdeztem félmosollyal.

- Nem vagyok ideges, csak annyira szeretem azt a hülye fejedet.- mondta teljesen komolyan- Mivel csak külső szemlélő lehetek, pontosan nem tudhatom, hogy mi zajlik most köztetek. Mert az átélem és az elmondom között nagy különbség van. És én...- könnyezett kissé, ami nálam is elindított valamiféle facsaró érzést a szívemtől kiindulva- Annyira szeretném, ha átélhetném amit Te. Ha legalább a bajaid felét elvehetném, hogy neked jobb legyen. Mert én nem vagyok olyan jó ember mint Te, hiszen mennyi ideig zaklattalak már azzal, hogy meleg vagy. Tényleg az lettél!- mind ketten felnevettünk, fátyolos szemekkel- De Lou...- komolyodott meg- Fogalmam sincs, hogy miért ilyen formában, de abban biztos vagyok, hogy Harry...még mindig érzi azt, amit szeptemberben. Mert baszki, szerintem nem csak én láttam, hogy hogyan nézett rád. Olyan tekintettel, amihez olyan érzések kapcsolódnak, amiket nem lehet megszakítani. Soha. De. Soha.

- Jajj Jade, most nyilvánosan siratsz meg.- dörzsöltem meg az arcomat.

- Megérdemled, Te hányszor tetted már ezt velem?- tette fel a költői kérdést. 

Ez az emlék a világ legjobbjai közé tartozik számomra. Mert csak két barát voltunk, este fél nyolckor, akik beültek kajálni. Az egyiknek a szerelmi élete teljesen összekuszált volt, de valahogy mind a ketten sírtak és nevettek egyszerre, mert nem érdekelte őket, hogy mit gondolnak mások.

Zene: One Republic - I Lived

- Ühümmm....narancsosat, epreset, kólásat , szőlőset és almásat.- sorolta fel rendeléseinket Zayn. A szerelmes párt is elhívtuk még aznap este. 

Most gondolhatjátok, hogy teákat vettünk a hóesésben. Olyannak ismertek mi minket? Hát persze, hogy jégkását kerestünk a pláza nyári részlegében. Ki is mentünk a hidegbe, a jégkásával.

- Biztos, hogy jó ötlet volt ez?- kérdeztem.

- Mert?- ivott bele Liam.

- Mert nekem enélkül is agyfagyásom van, ahogy érzem.

- Nincs is agyad.- zárta le a témát Zayn, mire összehúzott szemmel néztem rá, de Ő csak tovább sétált. Megtorpantam és megragadtam egy jó nap adag havat. A poharamat leraktam a járdára, majd a hógolyót egyenesen a nyakába dobtam- Meglőttek!- ordította tiszta hangerőből, majd össze-vissza forgolódni kezdett, egészen addig, ameddig nekem nem jött, így mindkettőnk jégkásája borult, úgy ahogy mi is. 

- Szerencséd Z, hogy Lou az új pasid, mert a régi eléggé fúj rád.- mutatott Jade Liam-re, aki Zayn-re egy "beszélgessünk csak" tekintettel nézett. Egészen addig, ameddig Ő is kapott egy adag havat a jégkásájába.

- Szerintem nem volt elég jeges.- vonta meg barátnőnk  a vállát.

Ennyi kellett ahhoz, hogy pillanatok alatt olyan nagy hócsata alakuljon ki a város közepén, ami elől mindenki csak menekült. Valamelyik ponton már a jégkása ment az arcomba, ami ugyan eléggé finom volt, így Liam megnyalta az arcom. Persze nekem ez nem volt a kedvencem így el akartam lökni, de....most őszintén ki számított volna, hogy ketten borulunk? Én nem. Jade már annyira nevetett, hogy nem figyelt, így egy szép félig szaltót nyomott a jégen. Zayn alól pedig kirúgta a lábát így mondanom sem kell, fulladtunk a nevetéstől.

És mi volt a legjobb? A földön fekve, havasan, átfagyva, jégkásásan, egymáson...továbbra sem érdekelt, hogy mit gondolnak mások.