Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

14 gay

Lassacskán minden különösen jól kezd menni az életemben,  de nem gyanyakszom.  Inkább próbálom kiélvezni, hogy a barátom,  mellettem van,  szeret és én is nagyon szeretem Őt.  Van 5 csodálatos haverom,  akik közül kettőt, nem rég ismertem meg (Niall,  Scott).  Az utóbbi eléggé jót szórakozott azon,  hogy mennyire féltékeny voltam rá,  de egész jól kijövünk. 

- Mozi ma este?- kérdezte a folyosón visszafordulva Harry, mire meglepetten néztem rá.

- Mi? Ma nincs is semmi olyan film, amit-

- Csak mondj igent.- szakított félbe, én pedig elmosolyodtam.

-Szerinted mondtam volna mást?- tártam szét a karjaimat nevetve.

- Suli után.- intett, majd odasietett Niall-ékhez, én pedig elvarázsoltan fordultam vissza Jade-hez, aki továbbra is valami sorozatról magyarázott, mintha semmit sem vett volna észre ebből az egészből, pedig tudtam jól, hogy mennyire ki akarja magából adni a véleményét, ami valahogy így hangzott volna: de édeeeeees.

Fizika közben elgondolkoztam azon, hogyha egy helyen lakunk, akkor mégis miért nem találkozhatunk ott, de végül ennek nem tanusítottam különösebb figyelmet. Nos, pozitív értelemben, kár volt.

Ebédszünetben vettem magamnak egy szendvicset és egy csoki szeletet, aztán Harry-ék terme felé indultam, de legnagyobb meglepetésemre Harry nem volt ott, csak Niall és Scott, akik mikor megláttak, semmi féle reakciót nem mutattak, azon kívül, hogy mindketten olyan hirtelen fordultak el, hogy Scott belerúgott a padba, még Niall átesett egy széken. Szórakozott mosollyal az arcomon mentem oda hozzájuk, majd vártam egy kicsit, hátha Ők szólalnak meg, de mivel rájöttem, hogy erre nincs esély, én makacsoltam meg magam.

- Sziasztok. Harry?- kérdeztem még mindig szórakozva a látványon, miszerint szerintem mindkettejüknek szívrohamot okoztam ezzel a kérdéssel.

- El kellett mennie utolsó óráról, mert csak most...- gondolkozott Scott.

- ...most tudott a szüleivel beszélni az időeltolódás miatt.- fejezte be a mondatot Niall, Scott pedig hevesen bólogatni kezdett- De azt üzeni, hogy mire végzel, addigra itt fog várni a suli előtt.- mosolygott.

- Oh, értem. Na és veletek mizu?- ültem fel a szöszi padjára és kezdtem csevegni, miközben kajáltam. Na, most. A csevegés körülbelül olyan volt, mintha egy kihallgatáson lettem volna. Olyan összetett, átgondolt mondattal válaszoltak, vagy szólaltak meg, hogy egy idő után feladtam a két hülyével való beszélgetést, és nevetve kihátráltam a teremből.

Utolsó óra után még leellenőriztem, hogy hogy nézek ki, ha már egyszer moziba megyünk. Mikor mindent tökéletesnek találtam boldogan mentem ki a kapun, ahol mikor megláttam Őt, egyenesen a nyakába ugrottam.

- Sziaaa!- suttogtam teljesen önkívületi állapotban. Alig pár óra telt el, de olyan volt, mintha évek óta nem találkoztunk volna.

- Mehetünk?- kérdezte, mikor már nem fojtogattam tovább, és megfogta a kezem.

- Persze.- és mindketten két irányba indultunk el. Én a mozi fele, Harry pedig haza fele- A mozi az arra van...- néztem rá értetlenül, mire csak mosolyogva megrázta a fejét.

- Mondtam én, hogy a mozi épületében leszünk?- vonta fel a szemöldökét. Mivel semmit sem értettem, csak kullogtam mellette.

Egyenesen haza mentünk. Egyre több kérdés fogalmazódott meg a fejemben, de végül csak néma csendben mentem be a kapunk, végig a kis járdán, majd benyitottam. Már ott gyanusak voltak a dolgok, hogy az egész házban  be volt sötétítve. Nem néztem Harry-re, de valahogy biztos voltam benne, hogy nagyon is mosolyog. A nappali felé irányított, ahol...ahol tátva maradt a szám.

A kanapé le volt terítve egy pléddel. Az előtte lévő asztalon popcorn, italok és mindenféle édesség volt kirakva. A TV előtt egy vászon volt, olyan, mint a mozikban szokott lenni. A kanapé mögött pedig egy vetítő...olyan, mint ami a mozikban szokott lenni. Az agyam éppen hogy csak fel tudta dolgozni az összképet, éreztem, hogy Harry körém fonja a karjait, miközben a vállamon megtámasztja a fejét.

- Tetszik?- kérdezte, mire csak lesokkolva bólogattam- Akkor, foglalj helyet.- konkrétan úgy ültem le a kanapénkra, mintha egy idegené lenne, miközben már vagy 5 éve, minden nap, előszeretettel vágódok le rá.

Harry kicsit időzött a vetítőnél, én közben pedig magamhoz vettem egy tábla csokit, mert suliban a csokiszeletem, elkunyizta valaki, akit nem akarok megnevezni, de Niall Állandóanéhes Horan. A film elindult, Ő pedig leült mellém. Úgy vackoltam magam oda hozzá, mintha egy kiskutya lennék, aki annyira hazavárta már szeretett gazdáját. A film klassz volt, de az jobban lekötött, hogy emiatt, ellógta az utolsó óráját. Hogy örömet szerezzen. Nekem. Nekem..