Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

16 gay

Harry ma nem jött be suliba, ugyanis ma este jönnek a szülei, és el kell kezdenie visszacuccolni. Minden tök szuper volt suliban. Órákon amennyire lehetett figyeltem, szünetekben Jade-el, Liam, Zayn-el és Scott-al voltam. Nevettünk, kajáltunk, hülyültünk. Minden remekül ment. Akkor....

Utolsó óráról csak úgy rohantam haza, mert még el akartam csípni Harry-t, mielőtt átmegy vissza a Ő házukba. Tudtam, hogyha a szülei haza jönnek, akkor velük szeretne lenni, amit én teljesen megértek. Nem is akarom máshogy.

Anya még természetesen nem volt otthon, megint csak estére fog hazaérni, az tuti. De Harry sem volt ott. Kicsit meglepett, de aztán csak vállat vontam és előkerestem a telefonomat, hogy majd felhívom. De nem vette fel.

- Najó, komolyan kezdek aggódni...- mondtam, mintha a fal, majd válaszolna nekem. Sajna nem történt semmi varázslat így csak a néma csend vett körbe továbbra is. 

Kimentem a faházba, onnan pedig átnéztem a szobájába, de senkit sem láttam. Végül pedig ténylegesen a házukhoz mentem, ahol nem nyitottak ajtót. Komolyan nem tudtam, hogy mit csináljak. Kezdett sötétedni, egészen addig kerestem Őt, vagy a szüleit, vagy bárkit, aki tud róla valamit. De mintha csak egy helyben álltam volna. Végül már annyira eluralkodott 8 órakor az éjszaka, hogy a korom sötétben, már azt sem tudtam, hogy egy helyben vagyok, vagy éppen megyek valahova. Egy közúti lámpa világításában megálltam és elkezdtem gondolkodni. Hol nem kerestem még? Hol lehet Harry? Miért van azon a helyen? Miért nem válaszol nekem? Harry?

Zene: Little Mix- Secret Love Song

Végső elkeseredésemben gyalog indultam el Liam-hez, aki 20 percnyire lakott. Útközben kétszer majdnem elcsapott egy kocsi, és vagy háromszor botlottam meg konkrétan a semmiben, de nekem abban is sikerült. A telefonomon megszólalt a csengőhang, én pedig eszeveszett módon rángattam ki a farmerem zsebéből a készüléket. Harry neve és a közös képünk jelent meg a kijelzőn.

- Harry! Hol vagy? Miért nem válaszolsz? Ugye jól vagy?- kezdtem köszönés nélkül.

- A házatok előtt. Most.- és letette. 

Nem tudom miért, nem tudom mikor, de azt vettem észre, hogy egy könnycsepp, bizony az elsötétült kijelzőre hull.  Most...mit tettem?

Hulla fáradtan indultam el vissza fele. Volt is okom fáradtnak lenni. Tesiztünk, vagy 2 óráig kerestem Harry-t, és most oda-vissza gyalogolhatok, így már összesen 40 percet. És úgy érzem, mégis a lelkem a legfáradtabb most.  Mi van Harry-vel? Miért nem válaszolt a kérdéseimre? Miért tűnt el? Miért olyan velem most, amilyen? Basszus, egész eddigi életemben nem volt ennyi kérdésem, pedig rendszeresen járok be matekra.

Már úgy voltam, hogy összeesek, de vissza értem a házunkhoz. Minden tini ezt csinálja péntek este, ugye?

- Harry!- siettem oda hozzá, és még mielőtt hozzá érhettem volna, karjait maga elé tette, ezzel jelezve, hogy nem kíváncsi rám.  A szívem ott helyben tört össze, pedig még csak akkor kezdődött a cirkusz.

- Hagyj most, jó?- kérdezte kicsit sem kedvesen.

- Mégis  mi a franc bajod van?- akadtam ki, miután valamennyire túl tettem magam azon a sokkon, hogy a szerelmem, a pokolba sem kíván- Egész nap semmi életjelet nem adsz nekem, nem veszed fel a telefont, mindenhol kerestelek, Te idióta!

- Oh, igen? Én vagyok az idióta!- kiabálta az arcomba- Ha nem rád pazarolom az időmet, és elmegyek a szüleimmel, akkor anya még mindig élne!- egyik sokkból rántottak a másikba. Először is... Rám pazarolta az idejét? Rám, az ideje, csak pazarlás. Másodszor. 

- É-Élne...?- dermedtem le, és már semmi erőm, és kedvem sem volt ahhoz, hogy megemeljem a hangomat.

- Igen. Képzeld, baleset.- mondta flegmán- Ha ott vagyok...ha ott vagyok akkor talán én  el tudom állítani a vérzést!- csak egy pillanatra tört meg, de aztán ismét engem vett elő, mint hiba- De ehelyett? Én itt maradtam, veled, és ha úgy vesszük, az itt töltött idő 70%-ban, le sem szartál!- ordibálta, Én pedig úgy remegtem, mint a nyárfalevél- Kibaszottul nagy hiba volt ez az egész, Louis Tomlinson, és komolyan nem tudom, melyikünk részéről volt rosszabb.- tárta szét a karjait, miközben lépett párat hátra, és mielőtt még utána kaphattam volna, elfordult, és elrohant.

Az út közepén, este kilenckor, a térdeimre zuhantam és csak zokogtam. Ott, egyedül. Nem tudtam felfogni egyszerűen, hogy mi történt, amiért ezt kaptam. Ez a Harry....nem az volt, akit egykor ismertünk.Nem az volt, aki annyit mesélt Jade-nek arról, hogy kik a ship-jei. Nem az, aki Liam-nek és Zayn-nek adott párkapcsolati tanácsokat, amikor csak szükség volt rá. Nem az volt, aki Scott idegeire ment egy idő után a hülye vicceivel. Nem az volt, akivel Niall bármikor elmehetett kajálni. Nem az volt, akit barátai ismertek. De legfőképpen nem az volt, akit én szerettem.