Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

2 heart

Zene: Ella Henderson- Empire

- Nem is volt igaza az a cucc.- vitatkozott Scott.

- De neeem. - ellenkezett Liam- Akkor is annak látszott. Főleg mikor kirepült az a valami az orrából.

- Liam, hát nem igaz.- fogta a fejét. 

Az egész busz az Ő vitájukat hallgatta. 5-re lett vége a filmnek, most pedig haza fele tartunk. Nem ültünk le, mert folyton összekapunk azon, hogy ki-ki mellé ül. 

Először Scott szállt le, aztán Jade és Niall, végül pedig Liam és Zayn. Ketten maradtunk Harry-vel, ezért végre leültünk. 

- Hogy tetszett a film?- kérdezte- Azoktól a hülyéktől szóhoz sem lehetett jutni.- rázta meg szórakozottan a fejét. 

- Klassz volt. - elkezdtem neki mesélni arról, hogy egy-egy részlet mennyire tetszett, de esküszöm, hogy Ő csak a szám figyelte- Most süket vagy és szájról kell olvasnod?- kérdeztem.

- Á, nem. Csak...- megfogta az arcomat és adott egy csókot- Ezt akartam.- nem tehetek róla. Lassan egy éve járunk és még mindig elpirulok, mert képes zavarba hozni. 

- Ez nem ér...

- Mi? Hogy még mindig ugyan úgy viselkedsz, mint mikor először találkoztunk?- kérdezte, miközben átkarolta a vállamat.

- Nem-nem.- ráztam meg a fejemet- Hanem az, hogy ugyan olyan vagy, mint az első találkozásunkkor.

- Dögös?

- Én inkább azt mondanám Harry-s.- felkuncogott.

- Az meg milyen?- érdeklődött, mire elmosolyodtam.

- Olyan, akibe beleszerettem.- nyomtam egy puszit arcára. 

Hazaérve a faházba mentünk... vagyis mikor bemásztunk, már akkor egymáson csüngtünk, de ez ott teljesen mellékes. Az ölében találtam magamat a kanapén, miközben kezei az oldalamat simogatták. Beletúrtam tincseibe, amiket mostanában egy fejkendővel fog hátra, de most az én kedvemért levette, mert tudja, hogy mennyire szeretek a hajában turkálni. 

Mikor itt vagyunk, és itt csókolózunk, mindig eszembe jut, hogy milyen volt...na, öhm...tudjátok, az első alkalmunk...az volt az évben az első napsütötte nap, és pont akkor történt meg.  Húha. El sem hiszem, hogy ezt most elmondom. 

A hó éppen hogy  csak elolvadt. A kertben már nyílt az első virág, anya pedig odaadóan gondoskodott róla. Március 13.-a volt, éppen jöttünk hazafele a suliból.

- Hé, nem megyünk el a parkba?- kérdezte Niall- Lesz ott ma valami családi nap.

- És mi pont úgy nézünk ki, mint egy család.- bólogatott Jade.

- Jah, Harry és Louis az apánk, Liam és Zayn a nagy szüleink, mi meg a gyerekek, nem?- vázolta a helyzetet Scott, mire röhögve egyet értettünk vele.

- Felőlem mehetünk. Csak először Harry-vel még haza kell mennünk.- szorítottam meg az említett kezét. 

- Oké, akkor nálunk találkozunk.- felelte Zayn, mert Ő lakott a parkhoz a legközelebb. 

Harry-vel lecsatlakoztunk tőlük és elindultunk haza. Csodálatos érzés volt, hogy az ugyan kicsit gyenge napsugarak, felmelegítik az arcomat, ami ebben a hidegben teljesen kihűlt. Hozzánk mentünk. Anya dolgozott, nálam pedig sikeresen nem volt kulcs, így a faházba mentünk. A kanapét már bevittükk, csak félő volt, hogy leszakad a faház alja, mert csak tavaszi szünetben tervezzük kicsit megerősíteni. Mindenesetre leültünk, becsuktuk az ajtót, befűtöttünk, majd hirtelen csönd telepedett közénk. Nem értettem, hogy miért, hiszen ez még sosem történt.

Mintha hirtelen minden szót elvesztettünk volna, Mintha...a sors várt volna arra, hogy megtörténjen az, amit Ő eltervezett. Ahogy megcsókolt, fel sem tűnt, hogy keze a hasamnál van, még én a vállait fogom. Az egész csak úgy...megtörtént. 

Még mindig tisztán emlékszem, ahogy a kanapéra döntött, ahogy megcsókolta a nyakamat, a mellkasomat, a testem minden egyes pontját, és úgy vigyázott rám, mintha minimum üvegből lennék. Ezért is volt csodálatos. Mert olyan szerelem  volt benne, amit még senki nem mutatott felém, soha. 

Aztán persze elkéstünk a Zayn-éktől, én pedig csak kínosan, kipirultan álltam ott előttük, és csak a szerelmespárnak, Liam-éknek esett le, hogy miért nem voltunk ott időben. Harry pedig csak átkarolt, ahogy mindig is. Ő nem volt zavarban.

- Öhm...kellene valamiről tudnunk?- kérdezte Jade, érezve, hogy valami történt.

- Dehogy. Csak Louis köröket futott az udvaron és most kicsit piros az arca.- felelte Harry vállat vonva.

- És a nyaka?

- Megcsípte egy szúnyog.- visszatartottam egy nevetést.

- Jaaa, egy olyan Styles féle szúnyog.- bólogatott "komolyan" Liam- Azok veszélyesek, máskor vigyázz Lou.

Még sosem voltam annyira piros, mint akkor, de minden egyes pillanatát megérte, mert mikor Harry félmosollyal rám nézett, a szívem őrülten kezdett dobogni. Azt hiszem ez az, ami sosem fog elmúlni.