Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

2 gay

- Louis, ugye láttad az új szomszédokat? - kérdezte anya, mikor bementem. Ledobtam a kabátomat, de mikor megláttam a várakozó tekintetét, inkább felakasztottam a fogasra a cuccomat.

- A srác Harry Styles. Ennyit tudok. Találkoztunk. - indultam meg felfele. - Lehet átjönnek. - mondtam még. Gyanítom egyből kezdte a kaját csinálni, hogy marasztalhassa őket vacsorára is. Remek. Más se hiányzik nekem csak még Harry-ék. Tudom, hogy nem kellene egyből ilyen előítéletesnek lennem, de olyan tipik kényes és tökéletes családnak tűnnek. És az a merész öltözködés. Ne próbálja meg nekem senki bemesélni, hogy Harry nem meleg. Hogyan is jöttem rá erre ilyen hamar? Fene tudja, ennyire nem vagyok okos. Viszont már most az egekben a szorongásom. Új emberek? Nem a kedvencem.

A szennyesemet bedobáltam a szennyeskosárba, ami nekem szinte teljesen idegen volt. Csak olyan volt eddig, hogy ágy alá, vagy földre. De most nagyon udvarias leszek velük. Eh.
Összeszedtem a bent maradt tányérokat, levittem őket a mosogatóba. Pont akkor mikor anyu befejezte a mosogatást, ekkor kapta meg az én tizenkét tányéromat.

- Szóval ide tűntek a porcelánok. - hallottam még hangját, mire halkan felnevettem.

Mikor feltakarítottam és mindennel kész voltam, felvettem egy fehér, laza, szinte teljesen kinyúlt hosszúujjast és egy fekete farmert.

- Valami szebbet vegyél fel. - szólt rám anya, miközben megterített.

- Most nem egy grófot várunk, de komolyan! - tettem fel a kezeimet mentegetőzve.

- Louis! - szólt rám figyelmeztető hangon. 

- Akkor sem! - szerencsémre pont csöngettek. Megforgattam szemeimet majd anya mellé álltam.
Ahogy gondoltam.. a göndör srác összegombolta ingjét, és haja is szépen át volt téve az egyik oldalra. Összefontam karjaimat a mellkasom előtt.

- Jó napot! Johanna Deakin vagyok, ő a fiam, Louis Tomlinson. - nyújtott sorba kezet a vendégeknek.

- Tegeződjünk nyugodtan. - mosolygott a másik nő. - Anne Twist, ő pedig a férjem, Dasmond Styles. Ő pedig a fiam, Harry Styles.

- Maradtok vacsorára? - kérdezte anya. A szemem a Harry-n volt. Keze a derekán volt. A sok "meleg vagy-e?,, tesztből már rájöttem, hogy Harry bizony nem hetero. Vagy legalábbis nem teljesen. Még ha előítéletesnek is hangzik, valamiért akkor sem klappol valami.

- Ha maradhatunk. - bólintott kedvesen Anne.

Bejöttek a vendégek. Természetesen beelőztem mindenkit. Anya nem nézte jó szemmel, de nem izgatott. Nem szoktam így lázadozni, de Harry nekem túl udvarias. Ez nagyon zavar. 
Hol máshol jutott nekem hely? Hát persze, hogy mellette.
Amikor elkezdtem enni, akkor nem is igazán figyeltem a beszélgetésre. Harry többször próbált beszélgetést kezdeményezni, mint a tini a tinivel, de úgy tettem, mintha nem hallanám.

- Louis. - nézett rám. Szemem sarkából felé pillantottam, de nem szóltam egy szót sem. - Tudom, hogy hallasz. Ugyan már.

- Louis, kicsim. - szólalt meg anya, mire egyből oda néztem. Harry fújtatott egyet mellettem, amin magamban jót szórakoztam. - Felmehettek, ha akartok.

- Felmehetünk? - szaladt fel a szemöldököm. Harry önelégülten elmosolyodott.

- Mutasd meg Harry-nek a szobád. - intett. Szemet forgatva indultam meg.

Igyekeztem előre menni, de ez a srác amég én hármat léptem, ő ötöt. Így hamar be is ért.

- Miért nem akarsz velem beszélni? - kérdezte kicsit a falnak nyomva, hangja lehangolt volt. 

- Nekem túl jól nevelt vagy. - néztem rá. Harry elgondolkodott. 

- Nem is! - ellenkezett, de én már meg is indultam.

- Dehogynem. - nevettem. Megfogta a kezemet. Nem tartott erősen, de én megtorpantam, majd felé fordultam és egyenesen a szemébe néztem.

- Mivel bizonyíthatnám, hogy nem vagyok jól nevelt? - kérdezte. Kirántottam kezemet a szorításából.

- Csókolj meg, vagy tudom is én! - tártam szét a karjaimat, aztán tovább mentem, ő pedig utánam.