Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

23 gay

Zene: Louis Tomlinson- Don't Let It Break Your Heart

Louis:

Olyan lendülettel dobtam le magamról a takarót, hogy felakadt a kilincsben. Mit keres itt Harry?

- Te meg hogy... és miért...- kezdtem össze-vissza beszélni- Nem azért írtam, hogy ide gyere.

- Tudom. Bemehetek? Elég hideg van, Te pedig itt konkrétan elkezdtél vetkőzni és még beteg is vagy. - vázolta a helyzetet. Egy kis ideig néztem a szemeibe, de aztán félre álltam, hogy be tudjon jönni.

Leporolta magáról a havat és levette kabátját. Vörös, rátapadó hosszú ujjú felső volt rajta, ami annyira szépen kiemelte izmait. Felvettem a takarót a földről, majd mindketten megtorpantunk. Én ott álltam betegen, Ő pedig három napi ruhával és cuccal egy nagy bőröndben.

- Nem kell itt maradnod, haza mehetsz. - tettem tarkómra zavarodottan a kezemet.

- Hát csak elmenni tudnék, haza nem. - felelte, mire meglepve néztem rá- Apa úgy tudja, hogy én már úton vagyok és 3 napig távol leszek, így elment egy wellness pihenésre, mert mostanában nem érzi jól magát.

- Azaz nem tudsz bemenni a házba?

- Valami olyasmi.

- Aha. - felvont szemöldökkel nézett rám, nekem pedig csak körülbelül 2 perc múlva esett le, hogy mire gondol- Oh, maradhatsz, ha akarsz. - nevetve megrázta a fejét.

- Jajj, Louis, semmit sem változtál. - erre a mondatra még Ő is elhallgatott- Csak utánad.

Felmentünk a szobámba, ahova annyi sok emlék kötött minket. És most újra itt vagyunk, csak most tényleg a foteles, kanapé szerű izén fog aludni. Olyan, mintha idegenek lennénk. Az ágynak két szélére ültünk le és mindketten csendben maradtunk.

Egészen addig, ameddig rám nem tört egy köhögőroham, mire felkapta a fejét és egyből ott termett előttem. Leguggolt és úgy nézett rám.

- Csinálok neked egy teát. Te addig pihenj. - ütögette meg a kezemet, majd felkelt és odament az ajtóhoz, de ott megállt és visszanézett rám- Ja, és ameddig lent vagyok, nehogy el kezdj rendet rakni miattam. Ez a szobád. Emlékszel mennyiszer voltam itt, mikor nagyobb volt a kupi. - mindkettőnk arcán átsuhant valami megmagyarázhatatlan, amit Harry szakított meg, mert kiment.

Becsukta maga mögött az ajtót, én pedig abbahagytam a köhögést és odamentem a kanapé izéhez. Beültem mögé, ahol hátamat a radiátornak támasztottam és elővettem a telefonomat. Teljesen kétségbeesve akartam Jade-nek írni, de Ő tőle már volt egy üzenetem. Körülbelül onnantól , hogy  Harry jött.

Bolond lány 🌈💜: Te Louis. Nem tudod, hogy mi van Harry-vel?

Gay guy 🌈💙: Oh haha, miért tudnám?

Bolond lány 🌈💜: Jézusom, elhívtad Őt magadhoz?! 😱

Gay guy 🌈💙: Nem én! Jött magától.

Bolond lány 🌈💜: De nem emlékszel arra, hogy mit beszéltünk? 🙄

Gay guy 🌈💙: Szerinted én nekem ez most annyira jó? 😭 Basszus azt sem tudom mit csináljak!

Bolond lány 🌈💜: Semmi kínosat! Rendben?

Gay guy 🌈💙: Ok ok.

Bolond lány 🌈💜: Várj valami van. Mennem kell. 🙋💜

Gay guy 🌈💙: Majd írj, ne paráztass. Szia 🙋💙

A telefonomat letettem magam mellé és tisztára elfeledkeztem arról, hogy a földön ülök. Csak nekidöntöttem a fejemet a radiátornak, majd lehunytam a szemeimet. Nem tudom, most mi van a többiekkel, azt sem értem miért van itt Harry, és egyre jobban kezd elegem lenni ebből a sok bonyodalomból.

Annyit éreztem, hogy leül mellém, az orromat pedig megcsapta a kellemes szilvás-fahéjas tea illata. A hideg is kirázott annyira kellemes volt. A vállaink össze értek, mire én egy picit odébb húzódtam.

- Szeretsz a földön ülni?- adta a kezembe a bögrét. A sajátomat. Hát persze, emlékszik rá, hogy melyik az enyém.

- Mostanában sokat vagyok a padlón.- mosolyogtam, majd belekortyoltam a teába.

- Jó, de azért ne hagyd, hogy megöljön.- húzódott jobban a fűtőtesthez.

- Apud hogy van?- érdeklődtem.

- Most jobb neki egyedül. - válaszolta- Szóval hogyha haza is jön, inkább átmegyek Niall-hez, hogy nyugalmas legyen neki a környezet.

- És neked nem kellene magány?- bámultam a teámba, de éreztem, hogy Ő bizony nagyon is engem néz.

- Jobb nekem emberekkel.- sóhajtott- Mindig is társasági ember voltam, akinek kell a szeretet, de rohadtul bénán titkolja, ha Ő is érez valamit.- én is rá néztem. Várta a reakciómat, hogy hátha olvasok majd valamit a sorok között, de csak bólintottam egyet, majd inkább a kanapé izé lábát kezdtem nézni.

Mikor már félig megittam a teámat, a kezébe nyomtam a bögrémet. Először ellenkezett, de aztán rájött, hogy velem nem érdemes, így elfogadta és Ő itta meg a maradékot. Nem sokára felültünk a széles ablakpárkányra, egymással szemben és néztünk a kinti hóesést. Szavak nélkül beszéltünk, gondolatok nélkül agyaltunk, nézés nélkül láttunk, visszatartott lélegzettel lélegeztünk. Valahogy így tudnám leírni ezt az egészet.

Este mindketten megfürödtünk, megágyaztunk a saját fekhelyünkön, majd egy száraz "jó éjt" után lefeküdtünk aludni. Igen, egészen addig még hajnali kettő körül egy csörömpölést nem hallottam lentről, mire olyat ugrottam az ágyban, hogy lefejeltem a fejem fölött lévő falat. Úristen. Betörtek? Harry-vel együtt fogunk meghalni? Tessék?