Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

12 heart

- Boldog szülinapot!- kiáltották egyszerre, mikor beléptem a házba. Konkrétan majdnem visszaestem a hirtelen történések miatt, de Harry nevetve megfogott.

- Jézusoooom, de szeretlek titeket.- léptem be, és akit először megöleltem az anya volt. 

Rengeteg ajándékot kaptam, aki nem ismer az azt hiheti, hogy egy osztály jött el felköszönteni. Könyvek, egyedileg készített dolgok, pólók, fejhalgató....komolyan, egy idő után már nem is számoltam mennyi minden van előttem. Aztán az egyik szülinapi kártyát nézegetve kicsit lesokkoltam a nagy tizennyolcas miatt az elején. 

- Úristen...tizennyolc éves lettem. Nem vagyok többé tini!- csaptam a homlokomra.

- Nyugi már Lou.- fogta meg a vállamat Zayn- Attól ugyan olyan hülye vagy.- mondta, mire a többiek felröhögtek, én pedig szórakozottan megforgattam a szemeimet.

- Van, ami nem változik.- puszilta meg a fejemet Hazza- Apropó, a többiek még nem tudják, hogy mi ketten-

- Gyereket vártok?!- csattant fel Jade, mire furcsán végig mértem.

- Jade, dehogy.- legyintett Zayn- Szerintem inkább örökbe fogadnak .

- Ugyan, hát összeházasodnak.- vágta rá Scott.

- Srácok ez...- kerestem a szavakat.

- Az is tervben van.- gondolkodott Harry hangosan, mire meglepve néztem rá- Na, de a lényeg, hogy összeköltözünk.

- Franc, pedig már tervezem, hogy milyen virág lesz a csokrodban...-zsörtölődött Liam- De basszus, hát összeköltöztök, annyira büszke vagyok rátok!- jutott túl az előbbi témán, majd odajött hozzánk és egyszerre ölelt meg, aminek az lett a következménye, hogy összefejeltünk. 

Anya és Dasmond nevetve figyelt minket, miközben én már a homlokomat dörzsöltem az ütközés miatt. Harry vagy százszor megpuszilta a helyet ahol fájt, hiába mondtam neki, hogy nem szakad le a fejem. Jade a rágóját próbálta már leszedni az arcáról, mert ahogy buborékot fújt, az kilyukadt és mind a bőrén maradt. Scott segíteni próbált neki, de Jad folyton a haját féltette, pedig a közelében sem volt az édesség. Liam rajtuk szórakozott, még Zayn (nem zavarta, hogy senki nem figyelt rá) a fesztiválról beszélt. Niall pedig evett.

Egészen késő éjjelig filmeztünk, beszélgettünk, társasoztunk. Anyáék átmentek Dasmond házába, mert nem tudtak volna tőlünk pihenni. Éppen szendvicset adtam Liam kezébe, amikor jött egy ötlet.

- Úúúú!- csapott -fogalmam sincs miért - a karomra Jade- Játszunk hét perc a mennyországban-t. 

- Tökéletes, persze, persze, persze!- lelkesült be Zayn- Ki kezd?

- Pörgessünk.- mutatott az üres üdítős üvegre Harry.

Beültünk egy kis körbe. Megpörgettem az üveget, ami Jade-en és Zayn-en állt meg, mire mindketten nevetni kezdtek. A meleg és a kapcsolatkerülő. Úristen.
Betuszkoltuk őket a ruhákhoz, Zayn fejére pedig ráesett egy fogas, de inkább nem foglalkoztam az 'AÚ, LOUIS!' felkiáltással, csak becsuktam az ajtaját. Hét percig ültünk a szekrény előtt, aztán mikor Scott telefonja jelzett, kinyitottuk az ajtót. 

- Naaa? - néztem rájuk- Mit csináltatok?- kérdeztem perverzen, pedig tudtam, hogy semmi perverz nem volt.

- Tudtátok, hogy a palacsinta nem ragad a tepsire, hogyha a tésztába teszünk olajat? És nem is kell már utána a tepsibe is!- magyarázta csillogó szemekkel Zayn- Jade, imádlak.

- Nincs mit.- ütögette meg a saját vállát, hogy gratuláljon magának.

- Akkor receptekről beszélgettetek?- kérdezte nevetve Harry. 

- De még mennyire!

Scott most biztosan megnyugodott. Mindenhogyan lehet féltékenynek lenni, nem számít, hogy az illető éppen meleg.
Megint pörgettünk, most pedig Harry-n állt meg az üveg. Mit mondtam a féltékenységről?
Aztán pedig rajtam. Na jó, senki sem féltékeny, miért lenne az? 

Madilyn Bailey- Mirrors 

A göndör megfogta a kezemet, majd a szekrénybe húzott. A többiek ránk csukták az ajtaját, mi pedig ott maradtunk a homályban, ami a kis résen szűrődött be. 

- Kár, hogy nem halljuk miről beszélnek.- mondtam visszafojtott nevetéssel.

- Biztosan azt képzelik el, ahogyan csókolózunk vagy ilyesmi.- kuncogott- Tényleg... Lou, nekünk nem csak elképzelni kéne...- elmosolyodtam. 

Egyébként is közel voltunk egymáshoz a szűk hely miatt, de még közelebb léptem hozzá. Pillanatok alatt hajoltam ajkaira, még nyaka köré fontam a karjaimat, Ő pedig kezeit az arcomra simította. Körülbelül pár perce csókolózhattunk, és nem is lehetett mást hallani, csak a kis cuppogásokat. Nem értem, hogy lehetnek ennyire puhák és édesek az ajkai. Ez lehetne végtelen perc a mennyországban is. Ugyanis bármennyi időt el tudnék vele tölteni itt.

- Nem is tudod , mennyire szerencsés vagyok, hogy vagy nekem.- hajolt el tőlem és végig simított most biztosan piros ajkaimon- Hogy megadatott nekem egy olyan csoda, mint Te.- a szívem hevesen dobogott. Hogy tudja több, mint fél év együttlét után is elérni ezt? 

- Tudod Harry...biztosra mondhatom, hogy Te vagy életem egyetlen szerelme.- fogtam meg a vállait- Soha nem akarok mást. Minden egyes reggel melletted akarok felkelni. Minden este neked akarom mondani, hogy szeretlek. Minden percben én akarok neked lenni az egyetlen.

- Louis Tomlinson....- suttogott- Te vagy életem értelme.- hajolt vissza az ajkaimra, nekem pedig végig gördült egy könnycsepp az arcomon. Boldog voltam. Boldogabb, mint valaha.