Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

22 gay

A karácsony egyre jobban közeledik, mi pedig egyre jobban várjuk. De valami eszméletlen hülyeség volt a múltkori hó és jégkása csata, mert olyan szinten tüdőgyulladást kaptam, hogy örülök ameddig tudok lélegezni. Konkrétan párologtatókkal élek. Nemrég költöztek be, egyenlőre tök jó fejek.

Ráadásul a többieknek semmi baja nem lett, így úgy látszik csak engem áldott meg az Isten ilyen jó szervezettel. És mikorra betegszem le? Hát persze, hogy a háromnapos síelős kirándulásra, amire az egész évfolyam megy. Itthon fogok rostokolni végig, egyedül. Anya sem lesz sokat velem, mert a nagy hó miatt nagyon sok a baleset is.

- Vigyázz  magadra.- kötötte Zayn is a lelkemre.

- Srácok, Ti mentek a hegyekbe, én itthon fogok maradni, nem hiszem, hogy bajom lesz.- egymásra néztek- Naaa, nem ér telepatikusan kibeszélni.- ráztam meg a fejemet.

- Csak szeretünk.- ölelt át Liam.

- Minden nap felhívunk majd, oké?- puszilta meg az arcom Jade.

Lassacskán indulniuk kellett, mert ha lekésik a buszt, akkor mehetnek gyalog a többiek után. Így otthon maradtam egyedül.

Harry szemszöge: 

A múltkori beszélgetésünk Lou-val, olyan nyomott hagyott bennem, mint azt mostanában nem szoktak az emberek a hóban. Valami olyan volt benne, amit még mi ketten sem tudunk megmagyarázni, nemhogy még mások. 

Egy hete már nem jár suliba. Hát ez van...majd a kiránduláson meglátom, hogy él-e még.

Niall-e éppen a kirándulásra készülődtünk. Mindent elterveztünk. Kiskoromban sokat síeltem ezért majd Őt is megtanítom és akkor majd együtt hasítunk a hegyeken. Bepakoltuk a téli, meleg ruhákat, váltócuccokat, kaját, innit, játékokat, töltőket, tisztálkodási szereket, pizsamákat. Végül úgy ítéltük, hogy minden meg van, így már indultunk is. 

A busznál mindenki tömörült, mert annyi fontos volt nekik, hogy azon a két órás buszúton hova ülnek, mikor utána több mint 6 órát utazunk repülővel. Én csak megálltam Niall-el egy padnál és leültünk oda.

- Annyira izgulok...!- tapsolt egyet- Scott hol van már? És szerinted lesz ott napi négyszeri étkezés?

- Niall, nyugi!- nevetettem. A telefonom villant egyet a kezemben, mire felvont szemöldökkel néztem először a képre, majd Niall-re, aki valami eszméletlen értetlen fejet vágott.

Feloldottam a telóm, de amikor megláttam, hogy ki írt, egyből felpattantattam Niall mellől és odébb sétáltam egy kicsit.

Zene: Martin Garrix & Bebe Rexha - In The Name Of Love

Louis: Elindultatok már?

Harry: Miért engem kérdezel? De még nem.

Louis: Jó szórakozást.

Harry: Kösz. De várj, Te nem jössz?

Louis: Tüdőgyulladásom van, hogy mennék?

És egyiken sem írtunk többet. Visszanéztem Niall-re aki a nem rég érkezett Scott-al beszélgetett. Újra a telefonomra néztem. Aztán a többiekre, a buszra, a nyüzsgésre, úgy mindenre. Aztán megint a telefonomra. És mindeközben csak egyetlen kérdés merült fel bennem. Az eszem vagy a szívem szerint kellene cselekednem? Melyikre kell hallgatni? Nem azért agyalok ezen, mert még mindig szeretem Louis-t, hanem Ő is ember, aki nem lehet annyit egyedül, mint a következő napokban Ő lenne. 

Megráztam a fejemet, majd visszamentem, megfogtam a bőröndömet és....


***

Már az úton húztam magam után a cuccaimat, ami a hó miatt nem volt a legegyszerűbb feladat.

 Ráadásul az arcomba is csapódtak az újabb pelyhek így csoda, hogy nem lett hóember.

 Már tudtam mindent. 

Hogy hogyan kell kinyitni a kaput, hol van a kulcs.

 Aztán már csak egy ajtó állt előttem. 

Csöngettem, vártam, nyílt az ajtó, dobbant egy nagyot a szívem, majd csak egy teljesen takaróba burkolózott kis gubót láttam meg az ajtó előtt, aki amikor realizálta, hogy ott állok az ajtóban, szerintem nem a hideg miatt fagyott le.

A többiek pedig mindeközben úton voltak mittudomén' hova.

 De engem a szívem máshova vitt.