Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

26 gay

Zene: Lauv- I like me better

Amikor kinyitottam a szemeimet, az első gondolatom az volt, hogy: jézusom, hol vagyok? Aztán rájöttem, hogy itthon. Ki láttam az ablakon, ahol friss hótakaró borított mindent. Mosolyra húztam a szám. Valami viszont még sem stimmelt. Egy másik illatot éreztem, ami egyáltalán nem volt idegen. A legjobb barátaim a hegyekben, anya dolgozik, akkor csak...

Olyan hirtelen ültem fel, hogy megszédültem. Harry ott ült és telefonozott. Mindent egyszerre akartam mondani, így végül az összes szót elfelejtettem. Rám emelte észvesztően szép szemeit, majd visszanézett a kijelzőre. De elmosolyodott. 

- Jó reggelt.- mondta rám sem nézve. 

- Jó reggelt. Hogy aludtál?- kérdeztem. Harry kuncogott egyet, aztán felkelt és kinyújtózkodott. Elindult a konyha felé- Ebben mi volt vicces?- szóltam utána. Megint csak megállt az ajtóban. Úgy látom ez egy új szokása.

- Valaki, akit nem akarok megnevezni, de Louis Tomlinson, az ölembe dőlt és elaludt. Én pedig nem akartalak felkelteni. De azt sem akartam, hogy fájjon a nyakam. Így ugyan a zsibbadástól nem érzem a lábam, de Te végig aludtad az éjszakát én pedig minden egyes videót megnéztem lenémítva a YouTube-on.

Az állam már a föld közép pontjáig esett, mire befejezte. Most...most ugye csak viccel? Fel volt egész éjjel, és legfőképpen nem is maga miatt hanem...miattam?

- Apropó.- fordult még egyszer vissza- Tudtad, hogy álmodban a nevemet motyogod?- önelégült mosollyal hagyott ott engem sokkos állapotban.

- Egoista!- kiáltottam utána. 

Hogy tudtam-e? Persze. Hiszen minden éjjel vele álmodok. És ha Jade megtudná, hogy Harry ölében aludtam...azt hiszem nem ezt értette ez alatt, amit annyira sokszor elpapolt nekem.

Kivételesen most nekem is csinált reggelit. Na, haladás. Tipikusnak éreztem az életemet. Mint egy tini aki csak éli a mindennapokat. Harry viszont az egészet, szégyentelenül felforgatja néha.

- Mi lesz a mai program?- kérdeztem a melegszendvicsembe harapva.

- Ha akarod, akkor eljöhetsz velem vásárolni. De persze, ha megerőltető, akkor nem kell.- válaszolta.

- Szívesen elmegyek felségeddel.- vontam meg a vállamat.

Amikor újra ránéztem, akkor nem evett, csak nézett engem és mosolygott. Egy ideig néztem Őt, de utána nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg.

- Miért mosolyogsz?- vontam fel a szemöldököm.

- Mert rám nézel.- felelte teljesen természetesen. 

A teásbögrét olyan hirtelen emeltem az arcomhoz, hogy egy kicsit le is öntöttem magam. De muszáj volt valamire ráfognom, hogy miért olyan piros az arcom, mint egy rózsakert. Harry arcáról le sem lehetett vakarni azt az irritálóan édes mosolyt, nekem pedig ez kezdett az idegeimre menni. Túl tökéletes.

Miután végeztünk, el is kezdtünk készülődni. A betegségem egyre jobban javul, amit komolyan Harry gyógyteájának köszönhetek. Ő már ott állt teljes harci készültségben. Kabát, sapka, sál. Én pedig kabátban és egy vékonyka sálban. 

- Sapka?- kérdezte érdeklődve.

- Elhagytam, oké?- fontam össze mellkasom előtt a karjaimat, még Ő nevetett.

- Veszek neked egyet, Te kis csöves.- cukkolt direkt.

- Harry, nem azért mondtam.- ellenkeztem.

- Én sem. Na, gyere.- nyitotta ki előttem az ajtót. 

A plázában annyian voltak, mintha éhezők viadala lett volna. Komolyan, csak mert az ünnepekre egy kis ideig zárva lesznek a boltok, mindenkit máris az éhenhalás fenyeget?  Harry elsőnek természetesen a ruhaboltba rángatott el. Ott én csak tehetetlenül néztem, mert nem akartam kihasználni az ajánlatát, mire egy "akkor majd veszek én neked valamit,, kijelentéssel ott hagyott a bejáratnál. 15 percet várakoztam , amikor is visszatért hozzám és egyszerűen rám adott egy sapkát. Amikor le akartam venni, akkor a kezemre csapott.

- Hé! Had nézzem meg mi van rá írva!- próbálkoztam újra, de nem engedett.

- Nem. Majd este megnézheted, de addig titok.- kacsintott. Beletörődve sorsomba indultunk meg kifele, miközben a szívem ezerrel zakatolt.

Harry komolyan vette, hogy nem nézhetem meg. Mingig úgy ment előttem vagy mellettem, hogy még csak véletlenül se lássam meg a kirakatok üvegében a feliratot. Nem értettem, hogy miért olyan fontos ez neki. 

A bevásárlás elég jól sült el. Persze többször megfordult a fejemben, hogy valami kínos van a sapkára írva, de egy idő után már erre sem gondoltam. Niall-nek, Scott-nak és az apjának jöttünk el ajándékot venni. Rengeteget piszkáltuk közben egymást, de a végére már a mi röhögésünktől  zengett az egész pláza.  Amikor végeztünk a bevásárló körúttal, akkor már esett kint a hó és sötét fellegek húzódtak az égre. Beültünk a kínai étterembe ami ott volt. Én mézes csirkét rendeltem, Ő pedig barna tésztát. Mellé pedig forró csokit is szereztünk a végén. Miután megkajáltunk, Harry egy tökre más irányba indult el, mint amerre lakunk, én pedig a jó irányba. Mindketten hátrafordultunk a másikhoz, pont mint amikor a mozis eset is volt.

- Akarsz még kérdezni?- nézett rám.

- Jobbnak látom, ha már csak követlek.- forgattam meg szórakozottan a szemeimet.

Harry egy egész magas dombra kezdett el vezetni, ahol jegesek voltak az utak. A hó miatt pedig csak még jobban csúszott. Egy idő után minden bátorságomat összeszedtem és belekaroltam Harry-be, aki nem lökött odébb , hogy "ess csak nyugodtan el,, , hanem közelebb húzott magához, hogy védjen az erős széllökésektől. Akármennyire is hideg volt, a szívem megtelt melegséggel, és csak arra tudtam gondolni, hogy: bárcsak.

Sokszor megcsúsztam, de Harry akkor mindig megfogott. Viszont egyszer még én sem készültem fel az esésre, főleg nem Harry, így olyan szépet estünk, amilyet illett. A röhögéstől alig bírtunk felkelni, mert egymásba kapaszkodtunk és folyton visszahúztuk egymást. De végre felértünk. És fhuuu, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem érte meg felszenvedni magunkat.

Az egész városra leláthattam. A szép fények és a hóesés, tisztára mesebeli tájat teremtett előttünk. Harry-re néztem. A szemei olyan szépen csillogtak. És...jézusom az álmosságtól is! Képes volt egész nap vásárolgatni, teát és reggelit csinálni nekem, aztán felmászni a világ legmagasabb DOMBJÁRA , miközben végig szórakozatott és nevetett velem. Harry micsoda, ha nem tökéletes?

- Megérte ide felmászni?- kérdezte mosolyogva.

- Azt a...persze! Harry egy mesés!- dideregtem.  Harry-nek ez persze, hogy feltűnt. Beharapta ajkait. 

- My Boy.- mondta hirtelen. Felkaptam a fejemet és meglepődve néztem rá.

- Mi?- közelebb lépett, majd magához húzott. A teste melegséget árasztott, amitől én is kezdtem felmelegedni.

- Ez van a sapkára írva. - a szemeim tágra nyíltak, de a világ össze kincséért sem mertem volna most ránézni.

- My Boy?- vontam fel a szemöldököm. 

- My Boy.- bólintott.

És eszeveszetten rezegni kezdett a mobilom. A picsába.