Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

19 gay

A hó el is olvadt... De klassz.

Anyának estére be kellett mennie dolgozni, így áthívtam Jade-et, mert a szerelmeseknek randi nap van. Nálunk is fog aludni, mert nem is tudna mivel hazamenni, meg csak úgy simán. Miért ne? Legalább nem agyalok.

Megcsináltuk a faházban a fűtést. Igen. Még apa építette kiskoromban és szerelt bele egy kis kályhát is, amit fával lehet begyújtani, és a faház tetején vezeti ki egy cső a füstöt. Mennyire hiányzik...

Vittünk be még takarókat és párnákat. Kaja és ital volt bőven ott is. Mivel elég erős a wifi, szerencsére idáig bőven kiér. Kihoztuk a gépemet, bezártuk az ajtót és az ablakot. Apa igazai ezermester volt, az már biztos. Bekuckóztunk és elindítottunk a sötétben egy horror filmet. Az Árva. Éppen ott tartottunk még csak, hogy örökbe fogadják a lányt, mikor is megcsörrent a telefonom. Meglepetten néztünk egymásra. Liam és Zayn randin, Niall-el nem szoktunk ilyen formában beszélni, más meg nem keres.

- Nem veszed fel?- kérdezte Jade félig a kijelzőre figyelve.

- Hát...lehet a baltás gyilkos.- néztem a lefordított készülékre. Vállon ütött, jelezve, hogy vegyem fel, mert nézni szeretné a filmet- Egy pillanat.

Megfogtam a telefont, kikászálódtam a takarók és párnák közül, majd kiléptem a létrára, magam mögött egyből becsukva az ajtót, hogy Jade meg ne fázzon. Kint valami egetrengetően hideg volt. Lehet azért, mert a melegről jöttem ki, de mindenem ledermedt, ahogy kijöttem. Ráadásul az eső olyan szépen, csendesen, de annál inkább esett. Remek. Megint elázok. A vízálló, még mindig csörgő telómra néztem. Harry...?

- Igen?- szóltam bele.

- Hallod Te normális vagy? Miért állsz kint az esőben?!- lepődött meg, és lehet csak kamuzta a tudatom, de valamiféle aggódást véltem felfedezni a hangjában. Kitöröltem az arcomból a vizet- Jézusom, esküszöm, hogy telefonon keresztül átfújja a szél ide a vizet! Mit csinálsz?

- Te mit csinálsz?- kezdtem kicsit kiborulni.

- Tessék?

- Nem is érdekellek, most meg hirtelen igen! Mi az, nem ér rád senki, így maradtam én? A tartalék? a pótlék, hogyha a barátaid éppen el vannak foglalva?- fogalmam sincs, hogy honnan jött ez- Ugye csak erre vagyok jó? Helyettesítőnek. Arra, hogy jól kiröhögj. Tudod mit? Menj a picsába a tökéletes hajaddal, szemeiddel, mosolyoddal, ajkaiddal, szíveddel, mindeneddel! De kérlek, rám soha többet ne is merj nézni, mert egy utolsó seggfej vagy! Én igyekeztem, nem tűnt fel? Erre Te? Nem is érdekel, hogy mit teszek és mit nem! Pedig tudom, hogy mit érzel, de azért most már szedd már össze magad, nem állt le a világ!- ahogy ezt kimondtam, szám elé kaptam a kezem. Ott megállt velem az egész világ. Hirtelen nem éreztem sem az esőt, sem azt, hogy csurom vizes vagyok , csak azt, ahogy a szívem egyre nagyobbakat dobban- A kurva életbe...Harry, nem akartam...

- Tudod mit? - sziszegte- Többet még kérlelésre sem hívlak fel, nemhogy önszántamból!- mondta dühösen, majd lecsapta a telefont.

Honnan jött ez? Miért mondtam ezt? Pedig eddig minden olyan jó és normális volt. Azt éreztem, hogy valamennyire, végre sikerült kiegyensúlyoznom a dolgokat, erre egy csapásra borult és tört össze minden. Állítólag, hogyha sokáig benned vannak a fájdalmak, sérelmek, akkor előbb utóbb, valamilyen formában az kibukik, akkor is, ha nem is érzed ennek a jeleit. Miért pont most kellett? Miért így? Csak miért?

Már nem tudtam eldönteni, hogy az arcomon a könnyeim vagy a kibaszott eső folyik, oly annyira elvesztettem mindent. Felnéztem az égre.

Érdekes módon a csillagok, tisztán láthatóak volt. Ez meglepett. Pedig esett az eső, akkor pedig felhősnek kellene lennie. De mégis...olyan fényesen voltak ott az égen...apa mindig azt mondta, hogy: látod? A csillagokat is takarhatja felhő, utána megint ugyan úgy ragyognak. Valakinek Te vagy a csillaga. Valaki pedig neked lesz.

És amit mondott Harry? Hogy többet még kérlelésre sem volt hívni? Ezek szerint nem is önszántából hívott? Mi? Mi ez az egész? Jaj, apa...ugye figyelsz föntről? Segíthetnél egy kicsit, hogy merre van a jó út, mert kezdek nagyon letérni róla.


- Én már nem akarom, de mégis meg kell, hogy kérdezzem...mi a fene történt öt perc alatt?- nézett rám értetlenkedve Jade. Szét sírt szemeim, elázott ruháim és remegő kezeim, tényleg nem árulkodhattak semmi jóról. Egyből rám terített egy takarót.