Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

9 heart

5SOS- No Shame

A telefon csörgés a világ egyik legrosszabb dolga korán reggel. Már csak 4 nap a nyári szünet kezdetéig, ma vasárnap van, fél nyolc. És a telefonom egy őrült. Jobban mondva aki hív. Harry a fejére húzta a paplant, ezzel jelezve, hogy bizony nekem kell felvennem. 

- Igen?- szóltam bele még félig alva.

- Nem hiszed el miket szereztem!- Zayn velem ellentétben, teljesen ébren volt, ki tudja mióta már.

- Nem hiszed el, hogy hány óra van.- ásítottam.

- Fesztivál jegyek! 7 darab pont nekünk! Nyertem őket, pedig nem is akartam, de nem lényeg. Nyáron megyünk bulizni!- kiabálta a telefonba, nekem pedig el kellett tartanom a fülemtől, mert majd megsüketültem. A következő pillanatban Harry kivette a kezemből a készüléket.

- Örülünk neki, haver, jó éjt.- nyomta ki, egyszerűen félredobta az ágyon a telefonomat, majd odahúzott magához, mint egy plüssmacit- Ugye nem akarsz még felkelni?- motyogta álmosan.

- Hát, ez a bolond már eléggé felkeltett. - szerintem nem ez volt, amit hallani akart. Odahajolt hozzám, majd csókokkal kezdte elhalmozni az ajkaimat aztán egy picit elhajolt, hogy most mit mondok- Fél óra.- feleltem, mire édesen elmosolyodott.

Konkrétan csak csókolóztunk ez után. Nem tudom, hogyan tudtuk ennyire elhúzni, de egyáltalán nem bántam. Nos, egészen addig élvezhettük egymás társaságát, még Zayn ránk nem rontott. Jézusom, hogyan jutott be a házba? Liam lihegve jött be utána, gondoltam futott. Visszafojtott nevetéssel néztem Z-re, még Harry inkább gyilkos pillantásokkal díjazta, miközben átkarolt engem. Azt hiszem most volt szerencséjük, hogy volt rajtunk alsó gatya.

- Zayn, kedves, elmondanád miért nem ért rá délután a beszélgetés?- kérdezte Harry.

- Srácok, én próbáltam megállítani...- ült le fulladozva az ágy szélére Li- De gyors.

- Mintha nem tudnád.- mosolygott rá perverzen Zayn, majd felénk fordult és még mindig teljesen túl volt pörögve- Naaaa, akkor megyünt a fesztire.

- Könyörgöm, nehogy ez után azok legyenek a következő szavaid, hogy szercsi, lávcsi puszcsi.- döntöttem a homlokomat nevetve Harry nyakhajlatába.

- Parodizálj csak, Tomi Bobiiii.- szórakozottan néztem fel Harry-re, aki értetlenül meredt a barna szeműre- MEGYÜÜÜÜNK !- ugrott Liam nyakába, ami egyetértően nézett ránk, miszerint be kellene nyugtatózni Zayn-t. Na, majd máskor. 

Felöltöztünk és mindezt megvárta a bolond gyerek is, szóval nagyon jó volt.  Anya hagyott egy cetlit, hogy ma korábban jön haza és van egy meglepetése, szóval eléggé izgatott lettem. Zayn csak a fesztiválról tudott beszélni, pedig alig tudott róla valami, ugyanis tényleg véletlenül nyerte meg a jegyeket.  Miután mindenkinek csináltam egy-egy kávét és Harry-t is fel tudtam végre kelteni rendesen- mert eddig nyitotta szemmel aludt-, betoppant a másik kettő jövevény is, akik szerintem nem voltak felkészülve Zayn rohamára, de mi már másodjára hallgattuk meg.

- Zayn, shhhh!- csittegte le Őt Jade, aztán felénk fordult- Egy tízes skálán mennyire ment el az esze?

- Tíz.- mondtuk egyszerre.

A jegyemet nézegetve vártam, hogy a Google kidobja a találatokat a fesztiválra. Nem kis rendezvény, az már biztos. Sok zenekar és énekes, programok. Nagy lesz a nyüzsgés, kíváncsi vagyok hogyan fogjuk bírni. 

- Oké, Zayn már nem kiabál.- jött be Scott , mire csak nevetve bólintottam- Tényeg elmegyünk erre a cuccra?- mutatott a gépen megjelent képekre- Lesz palacsinta, megyünk.- szögezte le.

- Még sosem voltam, biztos klassz lesz.- mutattam neki a fellépőket- Te nem tartasz attól, hogy elveszel a tömegben?

- Majd vigyázunk egymásra.- támaszkodott meg a vállamon, mintha karfa lennék és közelebb hajolt a monitorhoz- Mennyire tippelsz, hány ember lehet ott?

- Több tízezer.- feleltem- Durva lesz.

- Jaja. De Zayn muszáj mennünk a fesztire.- felnevettem.

- Az bizcsi.- biccentettem. 

Nagyban nevettünk, amikor is még valaki benyitott. Vállam fölött hátranézve láttam meg a jövevényt. Scott diszkréten köhögve ment ki a szobából, mert valami igen nagy dolga volt. Imádom, hogy még mindig ilyen hülyék és úgy csinálnak, mintha nem lennénk még együtt és össze akarnak minket boronálni. Leült az ágy szélére, majd  keresztbe tette lábait és úgy néztett rám. Várakozva rágta ajkait.

- Már üdvözlő csókot sem kapok, asszony?- vonta fel szemöldökét, mire szórakozottan fordultam felé a székemen.

- Gyere ide Te, Te férfi állat.- nevetve kelt fel, majd pár lépéssel előttem meg állt- Az idegeimre mész.- keltem fel szemet forgatva, majd pillanatok alatt kerültem karjai közé.

- Amilyen pici vagy, elvesztelek a fesztiválon.- nyomott egy puszit az orromra. 

- Jól van, na, felhőkarcoló.

- Nem sokára 18 vagy.- nézett a szemembe- Van egy meglepetésem a szülinapodra.

- Uhhh, mi az?- kérdeztem kíváncsian.

- Lou, ha elmondanám, akkor többet nem lenne meglepetés.- nevetett, mire beleböktem az oldalába.

- Kérleeeeek.- néztem rá boci szemekkel, de nem nagyon hatotta meg.

- Nem!- fordult el tőlem, majd gyors léptekkel el akarta hagyni a szobát, de karjába kapaszkodva mentem vele a földszint felém miközben Ő már a fejét fogta tőlem. Ilyen is a szerelem. Idegesítő, de mégis jó.