Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

17 gay

Azt hiszem...elvesztettem az esélyem.

Zene: Give Your Heart a Break - Demi Lovato

Minden szét hullott körülöttem. Sosem éreztem még magam ennyire egyedül, haszontalannak, hibásnak. Próbáltam vele beszélni, de továbbra is, minden egyes alkalommal úgy beszél velem, mint a kutyával nem szoktak. Már második hete. A suliban nagyon lerontottam a jegyeimet, aminek anya nem örül, és remélem elhiszi, hogy én sem. Zayn és Liam is folyamatosan próbálnak feldobni, de ehhez inkább az őrült barátnőm, Jade ért. Mikor vele vagyok, akkor legalább egy kicsit el tudom terelni a figyelmemet az ügyről. A hülye poénjain, beszólásain, és film parodizálásain még nevetek is valamennyit. Együtt pedig konkrétan kiesszük anyát a vagyonából. Scott-tal és Niall-el nem beszéltem, Ők legyenek csak Harry barátai. nem tudom, hogy hol rontottam el ennyire, hogy nem áll lassan már szóba se velem.

November első hete. Gyorsan telik az idő. Lassacskán feladtam, hogy valaha megint lehet olyan a kapcsolatunk, mint egyszer. Mindegy. Arról viszont nem fogok mesélni, hogy mi történt az elmúlt egy hónapban, mert hogy hű legyek az insta idézetekhez: mindenkinek van egy olyan fejezet az életében, amit nem olvas hangosan.

- Ha minden igaz, akkor pár hét múlva már havazni is fog.- mutogatta Jade a telefonját az aulában állva. Hogy miért ott? Két szó. Büfés pizza.

- Szerintem előbb is.- néztem ki az ablakon, ahol elkezdtek halványan szállingózni a fehér pelyhek.

- WOOOOOW.- lökött fel pár embert Zayn, hogy megnézhesse a havat, minimum úgy, mint aki még életében nem látott ilyet. Érett 16 éves.

És megérkezett Ő is. Sosem hittem, hogy egyszer fogok érte ennyire sóvárogni. Mert olyan betegesen akarom csak egyszer utoljára is megérinteni. A hó eddigre már sűrűn kezdett hullani. Oly annyira, hogy hógolyót is lehetett már gyúrni. Az Ő göndör fürtjei között, gyönyörűen megrekedtek a fehér kis pihék. Öröm volt ránézni. Niall és Scott volt mellette. Előbbi egyből megcélozta a büfét.

- Hali, ideállhatok?- kérdezte. Mivel Niall-el minden oké , semmin sem vesztünk össze, természetesen egyből odaengedtük. Engedtük, merthogy Jade, Liam és Zayn, kicsit kiutálták Harry-t. Tudom, hogy milyen érzés elveszteni valakit. A családtagod...de Ő ezt nem tudja, hogy tudom. Pedig mennyit tudnék róla neki mesélni. Hogy milyen érzés, mikor elmegy otthonról, és Te még nem is sejted, hogy többet nem jön vissza. Mert nem tud. Viszont Ő...egy olyan páncélt von maga köré, amin nem enged át senkit és semmit, így pedig sehogy sem tudok neki segíteni. de megértem, hogy távol tart magától. Csak abban tudok reménykedni, hogy egyszer újra mosolyog majd. Mert ajkai, miket egyszer én csókoltam, most mindig olyan fagyosak.

Mint említettem, lehet hógolyót gyúrni. És ezt pár hülye gyerek mennyire ki is használta!

Én kiálltam a sorból, mert már annyira fülledt volt ott a levegő, hogy rendes fojtogatott a sálam. Scott egyedül hagyta Harry-t, aki csak ácsorgott, és a világ összes kincséért sem nézett volna rám. Minden nyugis volt. Egészen addig, még egy csapat gyerek, el nem kezdett konkrétan az aulában hócsatázni. A jeges, keményre gyúrt hóval. Az egyik olyan erővel talált fejen, hogy felhorzsolta a bőrömet. Kicsit meg is szédültem, így hamar a vizes földön landoltam.

- Na, most lett elég!- hallottam meg tisztán azt a hangot, amitől a szívem hevesen kezdett zakatolni. Odakaptam a fejemet ,sok más mindenkivel együtt. Harry kicsavarta annak a srácnak a kezéből a hógolyót, aki fejbe dobott, majd egyenesen beletuszkolta a kabátjába, mire sokan röhögni meg tapsolni kezdtek. Az igazgató vetett véget a csatának, és a tetteseket az irodájába vitte.

- A seggfejek! Louis minden rendben?- termett ott mellettem Zayn, akit időközben sikerült leerőszakolni az ablakról. Jade és Liam is hamar társult, de szavaik, mint a nyitva felejtett ajtón keresztül beáramló szél, elsuhantak a fülem mellett. Tekintetem beleakadt az övébe és szavak nélkül zúdítottuk egymásra a sérelmeket, szavakat, bocsánat kérések, káromkodásokat. Mindent.

- Louis, én megverem azt a gyereket!- indult meg ...Jade, és gyanítom, hogy Harry-re gondolt.

- Ne, ne, ne!- eszméltem fel és megfogtam kezét, majd hagytam, hogy felhúzzon- Minden rendben. Csak menjünk el az orvosiba egy kis ragtapaszért.- mosolyogta, visszafogottan.

- Jó, akkor majd utána verjük meg.- egyeztek bele. Halványan muszáj volt felnevetnünk.

Ahogy az orvosi felé menet elhaladtunk mellettük, Ő megint csak inkább Scott-al beszélgetett, aki visszatért fogalmam sincs honnan. Niall is ott volt már, tőle viszont kaptam egy biztató mosolyt. Szóval Ő mind a kettőnk pártját fogja?

A nap lazán telt, a hóra tekintettel a legtöbb tanár kiengedett minket játszani, már amennyire játéknak lehet nevezni azt a vandálkodást, amit leműveltünk. Én és Jade persze csak forrócsokival és keksszel néztük a szerelmespárt, akik egymást nyomták újra és újra a hóba. Az eresz alatt pedig, nekünk volt időnk egy kicsit "csajosan " beszélgetnünk.

- Ugye hallottad, hogy...

- Megvédett téged? Képzeld, shipper és fanfiction író vagyok, az ilyen azért feltűnik.- ivott bele italába, mire felnevettem. Mosolyogva vette tudomásul, hogy még mindig neki van a legnagyobb sikere felvidítás terén.

- És szerinted...vagyis...

- A véleményem az, hogy legyen akármekkora paraszt is, ha tagadni meri, hogy érez irántad valamit, még pedig világot rengetően, akkor pofán vágom egy lapáttal. - ismertette a helyzetet.

- Örülök, hogy kitalálod a gondolataim.- mosolyogtam hálásan.

- Ugyan, ez a feladatom. Amúgy is tudod, hogy mennyire is szeretlek.- karolt át, de hirtelen lesápadt- Na, megyek és szétszedem Őket, mielőtt még szó szerint össze törik egymás szívét.- utalt a szerelmükre a két jómadárnak, akik már egymáson gurultak, mire nevetve bólogattam.

Így maradtam ott egyedül, de annál boldogabban. Azt hiszem...legalább Niall-el kell beszélnem.

És ekkor még mennyire nem gondoltam át a dolgokat.