Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

11 heart

Halii guys! Szóval remélem jól vagytok és a szeretteitek is. Egyébként tudom az első könyvrészben Louis szülinapját más dátumra írtam, de azt h minden igaz, akkor már javítottam (csak a félreértések elkerülése miatt). Vigyázzatok magatokra ! <3

All the love xx

Ellie Goulding- Still Falling For You

A fesztivál hete közeledett. Igazából kétes érzelmeim voltak fele kapcsolatban. Izgultam, de kicsit féltem is, hiszen még sosem voltam. Viszont előtte még betöltöm a tizennyolcat. El sem hiszem igazából. Harry csak az ajándékról tud beszélni, amit annyira titokban tart előttem. Az a gond, hogy ötletem sincs, hogy mi lehet az.

Lementem délután rágóért a közeli kisboltba, aztán mikor hazaértem és bementem a szobámba, azt hittem lehidalok.

- Anya, vagy Harry, aki itt van.- kiáltottam el magam. Hazza lépett be a szobába.

- Baj van?- kérdezte, mire csak megráztam a fejem.

- Igazából....hol a kanapé szerű izé?- néztem a zöld szemekbe.

- Jaaa, elszakadt és elvittem megvarratni.- felelt szemrebbenés nélkül. Próbáltam valamit leolvasni az arcáról, de semmit nem vettem észre- Holnap tizennyolc leszel. Fel kell őt is turbózni.- felnevettem- Holnap visszakapod.

- Oké, tudod Ő már családtag.- bólogattam "komolyan".

- Aha, eléggé kényelmetlen családtag.- húzta el a száját- Amikor rajta kellett aludnom, fhú, na az nem volt semmi.

- Szegény, ne bántsd, rajtad se kényelmes aludni.- sértegettem Őt nagyban.

- Ahhoz képest elég sokszor csinálod.- kacsintott, mire csak rácsaptam egy kicsit a vállára.

Aznap egész végig csak egymást agyát húztuk. A többiek nagyon elfoglaltak voltak és szerintem tényleg azt hiszik, hogy nem esett le nekem miért. Este felé megint kiütünk a hintaágyba Harry-vel és a felhőket nézegettük, miközben dinnyés teát ittunk, amit Ő csinált. 

Nem tudom miben fáradthattam annyira el, de a vállára hajtottam a fejem és egy idő után már nem szólaltam meg, majd teljesen magával ragadott az álomvilág. 

Említettem azt, hogy egy igazi csoda a barátom? Ja, lehet elég sokszor. Minimum annyi alkalommal, ahányszor mondtam, hogy mennyire szeretem.

Szóval mivel elaludtam, Ő pedig nem akart felkelteni azzal, hogy bevisz a házba, reggel arra ébredtem, hogy a mellkasán fekszem (oké, tényleg kényelmes) és be is vagyunk takarva. Azt a...nem sokára tizennyolc leszek, és már megkaptam a világ legcsodásabb ajándékát. Őt.

- Harryyyy!-ültem fel. Konkrétan igazából rajta voltam- Nem sokára nagykorú leszek.. -még szinte teljesen aludt.

- Akkor most már végre úgymond hivatalosan is ba-

- Harry!- csaptam nevetve a homlokomra, mire Ő nevetni kezdett.

- Viccelek.- nyitotta ki szemeit és kifésült ujjaival pár tincset az arcából- De ettől még a kis szerelmem vagy.- mondta, mire elmosolyodtam.

- Te meg a nagy bolondom.

Harry elment valamiért, de semmi pontosat nem mondott arról, hogy miért. Én maradtam itthon anyának segíteni a ház körül. Közben beszélgettünk, mert mostanában nagyon kevés időnk jutott a másikra. Persze azzal kezdte a csevejt, hogy a fesztiválon ne merészeljek semmit elfogadni idegenektől, vigyázzak magamra satöbbi. Pedig tudja, hogy Harry megteszi azt helyettem is. Jade írt, hogy este fele jönnek át, mert Harry megtiltotta neki korábban. Aztán mikor megkérdeztem, hogy miért,  nem is válaszolt. De egyikük sem. Furcsálva tettem le a telefonomat.

- Anya...- ültem le a székre.

- Igen? - kevergette az ebédet.

- Te tudsz arról valamit, hogy Harry miért ennyire titkolózós?- megvonta a vállát.

- Szerintem majd elmondja.-már éppen hagytam volna, amikor is rájöttem, hogy Ő bizony tud valamit.

- Kérlek, kérlek, kérlek mondd el, hogy mi a meglepetés!- kezdtem neki könyörögni, mint amikor kis koromban akartam valamit. Felnevetett.

- És Te vagy már tizennyolc éves.- rázta meg a fejét- Majd megtudod, oké.- lépett hozzám és puszilta meg a homlokomat- Jaj, annyira emlékszem rá, mikor kis hatévesen ott szaladgáltál a fürdőben...és az első sulis napod. Meg amikor megismerted Jade-et...- elmosolyodtam.

- Sok emlék.- bólintottam. Mielőtt viszont jobban belemerülhettünk volna ebbe a témába, csöngettek.

Olyan gyorsan termettem ott, hogy a kint álló személyt majdnem levittem a lépcsőn, mikor kiértem.

- Lou, nyugi.- ölelt magához- Készen állsz a meglepetésre?

- Amióta megemlítetted, azóta.- hajoltam el tőle- Na?

- Gyere, mert kicsit mennünk kell.- felvontam a szemöldököm.

- Ugye nem viszel egy kört a ház körül, aztán ennyi volt?- nevetve megrázta a fejét.

- Annyira nem vagyok szemét.- kulcsolta össze ujjainkat.

- Azt nem hinném...- mondtam szórakozottan.

Az a "kicsit mennünk kell" egy fél óra volt. Közben folyamatosan zaklattam a kérdéseimmel, és vagy hússzor el kellett magyaráznia, hogy: nem Lou, nem akarlak teherbe ejteni, amúgy sem így menne, LOU NYUGODJ MEG"- szóval jó társaság lehetettem neki. Aztán megálltunk egy soron, ahol családi házak voltak.

- Most el akarsz adni?- megforgatta szemeit.

- Ezt tedd fel a szemeid elé.- vette ki hajából a fejkendőt, majd kezembe adta. Érdeklődve néztem rá, de végül megtettem.

Karjába kapaszkodva botorkáltam az úton és komolyan fenn állt a kockázat, hogy beleborulok az árokba. Hallottam, hogy kinyit egy kaput, aztán végig mentünk egy kis betonösvényen vagy min. Pár lépcsőfokon eléggé bizonytalanul, de túljutottam. Kulcscsomó csörgése, aztán bent vagyunk egy házban, ahol még teljesen idegen illatok vannak.

- Nem, ez nem egy idegen ház.- sóhajtott fáradtan- Boldog szülinapot, életem.- vette el a szemem elől az anyagot, nekem pedig tátva maradt a szám. Az első dolog amit megláttam, az a nappali volt, aminek a közepén a kanapé szerű izé volt.

Vele szembe egy tévé, előtte dohányzó asztal. Hátra fordulva beleshettem a konyhába, ami szintén nagyon szép volt. Nagy étkező asztal, itt biztosan mindannyian elférnénk. Kis, stílusos előszoba.

- Menj nyugodtan fel.- semmit sem értettem, de elindultam az emelet felé.

A fürdőben minden kék színben pompázott, kivéve a kád és a mosdókagyló. A WC külön el volt választva. Aztán a vendégszoba letisztult, szép volt. És végül a háló, amiben egy rendes, kétszemélyes ágy volt, nem úgy, mint a szobámban. Nem is tudom azon eddig hogy fértünk el. Ezen elférnénk. Itt sem volt még minden bepakolva ahogy észre vettem, mintha most költözne be valaki. Kérdőn fordultam Harry felé.

- Most ez...ez...ez mi? Miért van lent a kanapé szerű izé is? Meg a kétszemélyes ágy...Harry...- lehet kicsit elfelejtettem beszélni.

- Nos...- mosolyodott el édesen- Olyan sokat vagyunk együtt, nálatok, apumnál. Johanna imádnivaló, és nem akart lefejezni amiért megkérdeztem tőle ezt. Elég sok tartalékunk volt még, de apa már lassan nyugdíjas lesz, nem kell költekezni. Te pedig életem szerelme vagy, a mindenem. Megérdemelted. Szóval...üdvözöllek itthon, Louis. Ez a mi házunk.- és ahogy ezeket a szavakat kimondta, olyan hirtelen eredtek el a könnyeim, mint még soha. A könnyek, amit az örömöt tükrözték, hiszen nem bírtam megszólalni- Örülsz?

- Nem vagy normális!- ugrottam a nyakába, ezzel majdnem feldöntve Őt. Úgy szorított magához, minta most tehetné meg utoljára. 

Belepuszilt a nyakamba, aztán mikor megálltam előtte, végre ajkaimra hajolt. Nem éreztem magamat még ennyire boldognak. Én és Harry összeköltözünk...ez a mi házunk? Az otthonunk? Nem hiszem el.

Harry és én összeköltözünk!