Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

27 gay

Zene: Selena Gomez: Lose You To Love Me

Harry illedelmesen odébb húzódott és úgy kezdte nézni a tájat, mintha sosem érzett volna még közel magához. Beharaptam az ajkaimat és elővettem a mobilomat. Meg sem néztem, sőt, nem is érdekelt, hogy ki hív, egyszerűen kinyomtam, majd lenémítottam.

- Miért nem vetted fel?- kérdezte miközben egy fáradt sóhajt engedett szabadjára ajakai közül.

- Már úgy is megölte a pillanatot. - csóváltam meg a fejemet.

- És ha fontos hívás hívás volt?- tette fel az újabb kérdést, mire a lábaimra csaptam.

- Hagyjuk már Harry. Kinyomtam, ennyi.- dörzsöltem össze teljesen kihűlt kezeimet. Harry bólintott egyet. Úgy utálom azt a csendet, ami csak mellékszereplőként kellene, mégis mindig főszerepet játszik, mikor a szavak szöveget tanulnak.

- Menjünk haza, mert vissza fogsz esni.- helyeseltem az ötletet.

Lefele Harry megengedte, hogy bele kapaszkodjak a karjába, megint, így élve le jutottam. Otthon én megkajáltam, még Ő elment fürdeni. Direkt előre engedtem, mert annyira átfagytak a csontjaim, hogy egy hosszú fürdőt akartam venni. Mikor Ő végzett én mentem be. Tele engedtem a kádat. Raktam bele a kedvenc éjszakai illatú (ne kérdezzétek, hogy az milyen) habfürdőmből, majd levetkőztem és átengedtem magam a haboknak.

Viszont ettől a fejemben még mindig olyan kusza volt minden, mintha egy tornádó tombolt volna odabent. Pedig ilyenkor szeretem, hogy a gondolataim is megnyugodnak. Talán Harry jelenléte miatt, vagy a kinyomott hívás miatt, de most ez nem jött össze.

Fogalmam sincs, hogy mennyi ideje ültem ott, egy ütemet dobolva a kád szélén, amikor kopogtak. Nem foglalkoztam először vele, de nem maradt abba.

- Bemehetek, Te bolond? Nem a szél vagyok.- egyszerre borult pírbe az arcom és kezdtem nevetni- Takarnak a habok, nem akarlak megerőszakolni, kishableány.- hatalmas mosollyal az arcomon ráztam meg a fejemet. Nem hiszem el. Akárhányszor megszólal ez a rettentően idióta éne, engem mindig pofán vág a felismerés, hogy vissza akarom kapni.

- Gyere, Eric herceg.- támaszkodtam meg a kád szélén.

Harry bejött. Könyökével nyitotta ki az ajtót, mert mindkét kezében egy-egy bögre volt, amikben forró csoki gőzölgött. Az egyiket felém nyújtotta. Elfogadtam, de ahogy keze az enyémhez ért, egyből zavarba jöttem.

- Niall és Scott nem hívott és már kezdek aggódni.- ült le mellém a földre, így fejünk pontosan egy vonalban volt-Hívni próbáltam Őket, de nem veszik fel.

- Engem sem hívtak Jade-ék.- figyeltem a pohár gőzölgő tartalmát.

- És amit kinyomtál?- kérdezte hátát a kádnak támasztva.

- Fürdés után megnézem.- mentem közelebb hozzá. Letettem a sarokra a bögrét, aztán elkezdtem Harry göndör tincseit fonogatni.

Nem fordult el tőlem, hogy hagyjam abba, vagy mondta, hogy ez hülyeség. Lehunyta a szemeit s időnként mikor az arcához értem, elmosolyodott. A vizem kezdett kihűlni, de engem ez egyáltalán nem érdekelt. AZ illata sokkal kellemesebb volt, mint a habfürdőm. Be akartam Őt magamhoz hívni, hogy az átfagyott habokat újra átmelegítse. De megszólalni sem tudtam. Azt szerettem volna, ha a csend örökre elnyelje a hangunkat, hogy soha ne kelljen megszakítani ezt a pillanatot és csak ketten legyünk, akik a szívükkel is meg tudják érteni a másikat.

A könyvemet olvastam az éjjeli lámpám fénye mellett. Harry az ágyam szélén ült.

- Megnézem, hogy ki hívott.- csuktam bee a könyvet, majd a kezembe vettem a telefonom. Egyből ott állt mellettem és leguggolt, hogy lássa mit csinálok. A hátterem szerencsére Jade-ékkel volt, viszont a képgallériám tele volt a közös képeinkkel.

- Mondtam, hogy Jade volt!- mutatott a kijelzőre. Már a hívásra is nyomtam. Nem tellett bele sok idő, mire felvette. Videó chat volt, és valamiféle fürdő szerű helyen ült.

- Jade? Jade, mi baj?- láttam meg kissé kisírt szemeit és egyből bekapcsolt a legjobb barát ösztön- Jade, édesem, nyugodj meg. Mi baj?

- Sziasztok.- köszönt- Kint olyan hóvihar van, hogy csak itt hallhattok engem, mert a nappaliban és hallani a süvítő szelet. Ez nem fog elállni. Nem tudunk holnap elindulni....csak december 24.-ére tudunk hazamenni.- Karácsony, szenteste napjára.

- Mi? De ugye...ugye nem lesz veletek semmi baj? Jézusom , én miért nem mentem, ott kellene lennem...

- Louis, Te idióta, ne sirass meg még jobban.- figyelmeztetett. Harry-re néztem és csupán szemkontaktussal beszéltünk meg mindent- Ezt ne csináljátok, mert elkezdek Fanficiton-t írni rólatok.- szólt, mire nevetni kezdtem és Ő is elmosolyodott- Mindenki rendben van a körülményekhez képest, csak kicsit megviselő ez az egész.

- Tartsatok ki. Te is.- mondtam komolyan- Te lány, könyörgöm. Bebizonyítottad, hogy meleg vagyok, egy életen keresztül ezzel hajszoltál. Képes voltál jégkásával hócsatázni és ne felejtsük el, mikor nyolcadikban tökön rúgtad azt a hajléktalant.- nevetni kezdett- Ki fogod bírni. Hívj bármikor.

- Köszönöm.- mondta hálásan.

A sarokban ott volt a mi kamera képünk is. És amikor Jade helyett, arra néztem egy pillanatra, le is állt a szívem. Harry úgy nézett rám, mint aki sosem látott még embert. A szemei csillogtak, ajkai elnyíltak.

- Most leteszem...-suttogta Jade mosolyogva.

Viszont...valami csalódottságot láttam az arcán, ami megrémített. Az utolsó dolog, amit akarok az az, hogy csalódjon bennem.

- Baj van?- kérdeztem. Harry felkelt mellőlem, lépett párat hátra, majd megrázta a fejét.

- Tényleg el kellett, hogy veszítselek, ahhoz, hogy megértsem...- vártam a mondat második felét, de akkor anya nyitott be, és az teljesen elveszett az a rész. Nagyszerű. Nekem már csak az összetört szívem maradt, és a szerelmem, ami Harry Styles-t találta meg.

És ekkor jutott eszembe, hogy mit kap tőlem karácsonyra. Kell pár égő sor. Kicsit sok.