Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

8 gay

Zene: Hot Chelle Rae ft. Demi Lovato- Why Don't You Love Me?

- Mindenkinek sikeres és boldog tanévet!- fejezte be végre az igazgató a beszédet, és tapsolni kezdtek.

- Ez mellett legyen boldog?- fújtatott Liam, miközben megfogta Zayn kezét. Nevetve bólogatni kezdtem. Hamarosan megtaláltuk Jade-et is, aki elveszett a tömegben.

- Ott a herceged.- suttogta Zayn a fülembe és biccentett az irányba. Odakaptam a fejemet- Oh, ne, ne nézz oda!- meg akart állítani, de én mindképpen arra fordultam. Ott volt. Ott beszélgetett Scott-al. Feszengeni kezdtem a tömegben. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, de én elkaptam a fejemet. 

- Nem zavar, hiszen még csak barátok sem vagyunk.- ráztam meg a fejemet. Jade felvont szemöldökkel nézett rám, kb mint aki szellemet lát.

- Nem? Pedig úgy viselkedsz, mint aki féltékeny.- jegyezte meg. Megráztam a fejemet, miközben elindultam kifele, ők pedig utánam.

- Nem izgat.- vontam vállat a lehető leghanyagabb stílusommal.

Szerencsére ma csak délig kellett lenni, mert ma volt az évnyitó. Liam és Jade siettek haza, de Zayn- el megbeszéltük, hogy lemegyünk kajálni, a közeli gyorsétteremben, oda megy a többi sulitársunk nagy része is. Kértünk sültkrumplit, mellé pedig két hamburgert és üdítőt, aztán leültünk az egyik asztalhoz, hogy megvárjuk, még kész lesz.

Persze, hogy zavart Scott és Harry. Tudom, hogy Harry meleg, Scott pedig...nos azt nem tudom, hogy ő milyen szexualitású, de nem tetszett, hogy annyira akaszkodik Harry-re.  Olyan közel állt hozzá az évnyitón is, a keze már szinte a derekán volt. Nem akartam felidézni az emlékezetemben ezt a képet, mert rohadtul féltékeny vagyok. Miért? Nos, azt hiszem, hogy szeretnék Harry egyik haverja lenni, de Scott sokkal jobb nálam, így semmi esély, hogy engem választ.

- Komolyan mondom!- néztem rá nagy szemekkel miközben egy sültkrumplit szedtem fel a tálcámról.

- Ember, ti ígéretet tettetek egymásnak! Hogyhogy nem vagytok barátok?- kérdezte. Megráztam a fejemet.

- Ő csak egy idegen, akit ismerek.

- Ne elmélkedj nekem, nem értem a művészetet.- állított le, mire nevetve bólintottam- Viszont akkor is. Szerintem Harry barátként...vagy ilyesmiként tekint rá.- mondta komolyan. Meglepetten néztem a barna szempárba.

- Hogy érted, hogy ilyesmiként?- vontam kérdőre.

- Basszus, majd együtt vacsorázik a család, mennem kell! És, nem, nem baj, hogy most ettem!- puszilta meg a fejem tetejét, én pedig a nevetéstől fulladozva néztem, ahogy elviharzik.

Hazafele nem siettem. Élveztem, hogy most nem annyira fülledt a levegő, így csak szép, lassú tempóban mentem hazafele. Volt időm mindent átgondolni. Harry. Most akkor mi barátok vagyunk? vagy hogyan is tekint ő rám? Hiszen ott volt az első találkozásunknál is az a .. meleges eset. De én esküszöm, hogy csak kíváncsi voltam! Igen, Louis, most meg betegesen a haverja akarsz lenni. Én is normális vagyok. Itt mindenki az.

- Louis mi a franc!?- rántott vissza Harry, mikor is szétnézés nélkül mentem ki az útra, ami elég forgalmas volt.

- Basszus, a szívrohamot hozod rám!- fogtam a fejemet. Komolyan majdnem kiugrottam a bőrömből, annyira megijedtem, hogy valaki hirtelen megránt. Elrabolnak, már azt hittem.

- Mert te? Nézz szét.- mondta komolyan- Ha elüt valami, én nem is tudom mit csinálok veled!- nézett szét, majd megfogva a karomat, átmentünk az úton. Érdeklődve figyeltem az arcmimikáját, hogy hátha mond még valamit, de ő is csak a szemembe nézett.