- Tudod miért nem hagytam, hogy azon az éjjelen megcsókolj? - elhallgatott, én pedig féltem, hogy meghallja, milyen hevesen ver a szívem- Mert én akartam megtenni, de nem volt elég bátorságom.
Itt szakadt meg a szívem. Rendesen hallottam, hogy összetörik. Hogy miért? Fogalmam sincs. Kikecmeregtem a helyemről, átmentem egyenesen Louis ágyára, Ő pedig fel sem tudta fogni ezt, mert már az ölemben is volt, még ajkaim az övéin. Nem lökött el, nem ellenkezett, és Jézusom, senki sem tudja, hogy milyen jó érzés volt ez! Úgy húztam Őt magamhoz, mintha attól féltem volna, hogy bármelyik pillanatban kicsusszanhat a karjaim közül. Kapaszkodott belém, le nem lehetett volna választani rólam. Szóval ilyen íze van az ajkainak? Sokkal fantasztikusabb, mint amilyennek elképzeltem. Kérlek, Istenem, mondd, hogy ezt az egészet nem csak elképzelem! Erre vártam, mióta megláttam ezt a csodálatos teremtést.
Kicsit elhajolt tőlem. Nem tudtam rávenni a számat, hogy kimondja a szavakat. Most történnie kell valaminek, ezt Ő is jól tudja.
- Nem hiszek neked. - mosolyogtam szomorúan. Louis szemrebbenés nélkül nézett rám. Megfogta az arcomat, aztán eldöntött az ágyon. Olyan gyorsan történt minden, hogy tényleg azt hittem csak képzelődöm.
Megpuszilta a szám szélét. Aztán az államat, a nyakamat, a mellkasomat, a hasamat, a kulcscsontomat. Aztán újra felnézett rám. A szívem rendesen remegett, tisztára úgy éreztem. Bánatos pillantást vetett rám.
- Már akkor beléd szerettem, mikor annyira idegesített, hogy milyen úri gyerek vagy.- erre halkan felnevettem.
- Már akkor beléd szerettem, mikor még csak tervben sem volt, ideköltözünk.- meglepve nézett rám, mert azt hitte, valami hülyeséget beszélek.
- Azt hogy? Hazza, ilyen nem lehetséges.- játszadozott az ujjaimmal.
- Dehogynem. Tudtam, hogy valahol ebben a nagy világban van egy olyan valaki, mint Te. Aki teljes mértékben elcsavarja majd a fejemet, oly' annyira, hogy soha többet nem akarok majd mást. -mellém feküdt, arcát pedig oldalamba fúrta.
- Nem merem felvállalni.- már készültem erre a részre, a nyelvem mégis összeakadt, miközben próbáltam valami értelmeset kinyögni.
- Segítek...Louis.- felkuncogott.
- Ez az.
- Mi?
- Mindig is így mondtad a nevemet.- elmosolyodtam.
- Tudom. Mert szeretlek.- pusziltam meg a feje tetejét. Nem tudom hány óra lehetett, de lassan, mind a ketten elaludtunk.
Reggel az ébresztő csörgésére keltem, és elkapott a tudat: Louis egyenlőre senkinek sem fog semmit mondani a másságáról, vagy rólam. Nem is hiszem...vagyis inkább nem tudom, hogy most mi járunk? Vagy mi volt a tegnapi? Ránéztem, még mindig békésen aludt. Titkos szerelem?
Elég rövid, de szerintem annál izgalmasabb rész lett ;)
All the love xx
ESTÁS LEYENDO
Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-
RomanceA világ egyik legnagyobb hazugsága. - Ugyan srácok, nem vagyok meleg! - néztem rájuk. Jade a vállamra tette a kezét a többiek pedig érdeklődve néztek. - De az vagy. - mondta teljesen természetesen, én pedig megláttam az egész "baj" okozóját. Helyesí...
