Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

9 gay

One Direction- Little Things

- Így...- tekerte a bokámra a vizes rongyot- El sem tudod képzelni, milyen szerencse, hogy Johanna dolgozik. Ha meglátná, hogy mit csináltál, szerintem tarkón legyintene.- mondta, mire halkan felnevettem- De most majd én.

- Au!- néztem rá 'durcásan'. Csak mosolyogva igazította meg a rongyot, aztán felnézett rám.

Tekintetünk egybefonódott. Olyan szép szemei vannak, eddig fel sem tűnt annyira. Hirtelen félre hajtotta egy picit a rongyot, majd a fájó részre egy apró puszit nyomott. Megilletődve kezdtem piszkálni a körmeimet.

- Le fog menni a duzzanat, és akkor sokkal jobb lesz.- ült le mellém.

- Honnan tudod?- kérdeztem ránézve, de Ő csak a telefonját nyomkodta.

- Orvosnak tanulok.- felelte. Igaz is. Olyan keveset tudok róla...és ha minden igaz, akkor barátok vagyunk, holnap délben pedig már szobatársak is. Nagyszerű. És lehet ezt nem gúnyos értelemben mondom.

Egészen addig még anya haza nem jött, itt volt velem, és profikat megszégyenítő módon vigyázott rám és a sérülésemre. Rossz volt látni, hogy miután anya leszidott, és megdicsérte a göndört, már este volt, így az én házi orvosomnak mennie kellett. Nem érdekelt a lábam, bicegve kikísértem a kapuig. Ott még egyszer oda fordult hozzám.

- Nos, akkor holnap...majd jövök.- kereste a szavakat.

- Rendben.- mosolyogtam rá. Meglepődött, hogy a hirtelen haragomból, hirtelen mosoly lett. Megsimította az arcomat.

- Szia, Lou.- húzta végig arcélemen az ujjai hegyét. Ott álltam egészen addig, még be nem ment a házba.

- Szia Hazza...- suttogtam magam elé, mert amikor még előttem volt, valahogy nem tudtam ezt kimondani. Ahogy sok mást se, de azt biztosan nem is fogom tudni, semmikor.

Reggelre a lábam tényleg sokkal jobb állapotban volt, Harry-nek köszönhetően. Felöltöztem, megmostam a fogamat, aztán lementem a konyhába anyához.

- Jó reggelt!- pusziltam le, aztán leültem az asztalhoz, hogy jó gyerek módjára megvárjam a reggelim.

- Neked is, kicsim. Sokkal jobb a lábad.- állapította meg- Harry tényleg orvosnak való. Jut eszembe, Harry.- erre a mondatra félre nyeltem a narancslevemet. Anya illedelmesen megvárta, még én diszkréten megfulladok, aztán folytatta- Itt volt körülbelül este 11-kor megnézni, hogy hogy vagy. Nagyon kedvelhet téged, hiszen Te már aludtál, de Ő azt mondta, hogy aggódik érted, és nem tud.- sütötte a tojást.

Én az asztal egy pontjára koncentráltam, és észre sem vettem, hogy az arcomra, önkétlenül is mosoly szökik. Egy meleg mosoly. Mármint...NEM ÚGY. Még mindig nem vagyok meleg.

- Úgy látom, Te is kedveled.- tette le elém a rántottát. Felnéztem rá, anya pedig sokat sejtő mosollyal nézett vissza.

- Ja, barátok vagyunk, vagy mi.- néztem inkább a rántottámra.

- Igen. Barátok.- annyira furán mondta ezt, mintha azt közölte volna, hogy szerinte örökbe fogadtak engem.

Annyiban hagytam a dolgot, és inkább elkezdtem enni. Fejben azzal a gondolattal játszadoztam, hogy Harry, éjjel a szobámban volt. Jó srác. Simán beválthatta volna a jól ismert első találkozásunknál tett kis beszélgetést, miszerint Ő megerőszakol, én meg együtt működök. Habár az már közös beleegyezés...vagy mi? Inkább hagyjuk.

Liam-el és Zayn-el mentem félúton, aztán csatlakozott hozzánk Jade is, aki már egyből perverzen mosolygott rám, a tegnapi 'leállós' beszélgetésünk miatt. Megkaptam a letolásokat a gyönyörű esésem miatt, és mikor elmeséltem a Harry-s esetet, azt hiszem csak még több okot adtam nekik, hogy összeshippeljenek vele (az én legnagyobb örömömre).

Harry nem jött velünk, mert...najó, nem is tudom miért. Egyszerűen nem hívtam, de lehet, hogy előbb is jár suliba, mint mi. Nem tudom. Mindenesetre mi négyen beértünk, és megrohamoztuk a büfét.

Harry:

Nem tehettem mást, muszáj volt éjjel átmennem Lou-hoz. Vigyázni akartam rá, aggódtam érte. Johanna meglepődött, mikor pizsamában toporogva ott álltam az ajtóban, de végül, mikor belátta, hogy addig nem mozdulok még nem láttam Louis-t, beengedett. Megköszöntem neki, hogy nem néz őrültnek emiatt, aztán halálosan halkan mentem fel a szobájába.

Felkapcsoltam az aprócska villanyt, ami tényleg csak kis fényt adott, így nem ébresztette fel. Olyan gyönyörű alváskor is. Békés, arca teljesen kisimul. De persze imádom, mikor nevet vagy mosolyog, és szemeinél összefutnak a kis ráncok. Ha boldog, én is az leszek.

A bokája szépen gyógyul szerencsére. Vagy egy órát ültem ott, egészen addig, még Johanna elaludt. Jól esik, hogy ennyire bízik bennem, és nem hiszi, hogy ki akarom rabolni. Megsimítottam Louis forró bőrét, aztán hazamentem.

Anyáéktól reggel elköszöntem, mert tudtam, hogy ha hazamegyek, mér csak cuccaimat viszem el, mert Ők már elindultak akkor.

Sosem merem megkérdezni Louis-t, hogy megyünk-e együtt. Ő mindig a legjobb barátaival megy. Nagyjából ismerem Őket, mert Niall egy szakköre jár velük.

Ma is együtt mentek suliba. Én ott mentem mögöttük, csendben. Nem akartam zavarni, így inkább csak tisztes távolságból figyeltem Lou-t. Annyira imádom, mikor oldalra néz, miközben mosolyog, így hiába, hogy nem vagyok ott mellette, válla fölött láthatom a mosolyát.

Suliban nem vagyok valami jóban senkivel. Ráadásul ma Niall sem volt bent. Külön osztályba járok, nem abba, amelyikbe Louis is. Scott az egyetlen srác, akivel barátok vagyunk, Nialler-en kívül. Tényleg tök jó fej. Nem tudom miért, de szeretném, ha Louis féltékeny lenne azért, mert vele vagyok. Mármint....érdekelni szeretném Őt. Azt szeretném, hogy kedveljen, de tudom jól persze, hogy hetero. De azt szeretném, hogy érezze, kell nekem. Hogy szeretem Őt. Már az első pillanattól fogva, jobban, mint egy barátot. Ah, olyan hülyeség ez az első látásra szerelem, de mi van akkor, hogyha velem történik meg? Csak ez nem egy film, hogy majd egyszerre megváltoznak az érzései. Az enyémek, mindenesetre, mindig ugyan azok lesznek.

- Miért nem mentél oda hozzájuk?- ült le mellém ebédszünetben Scott. Bizony, Ő tudja, hogy idióta módon, teljesen beleestem Louis Hetero Tomlinson-ba.

- Nem mertem, érted? Két hétig együtt fogunk lakni, azt sem tudom, hogy hogyan nyomom majd el ezt az egészet el addig...-piszkáltam a kajámat.

- Mármint az érzéseidet.- mondta ki egyszerűen- Szerintem el kellene neki mondanod.- a szóban forgóra néztem. Jade-el beszélgetett, még Zayn és Liam egymás kezét fogva sutyorogtak- Ők is össze jöttek. Pedig Liam hetero...volt.- találta ki a gondolataim- Előbb vagy utóbb meg kell próbálnod.

- Utóbb.- válaszoltam, mire magához húzott egy ölelésre, miközben megforgatta szemeit- Lehet majd megérzi, hogy mennyire szeretem.

- Amilyen hülye vagy, hogy el sem mondod neki, szóval reménykedjünk ebben.- bólintott, én pedig pont elkaptam Louis nem valami vidám tekintetét, mikor meglátott minket- Valaki féltékeny.- suttogta Scott, mire csak szórakozott, tini lányos mosollyal kezdtem piszkálni a villámat. Valaki féltékeny.