Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

6 heart

Zene: Jess Glynne- I'll Be There 

Elővettem az egyik pólómat, hogy átvegyem. De miközben kihúztam a többi ruhám közül, kiesett valami más is. Egy hatalmas pulcsi, ami kizárt, hogy az enyém legyen. Harry külön tartja itt a cuccait, amik itt maradnak, és ez a pulóver annyira alul volt, hogy kizárt volt, hogy nem rég került oda. Ekkor pedig eszembe jutott.

- Nem fagysz meg? Jézusom, Lou!- a következő pillanatban már le volt húzva a cipzárja, aztán már rám is terítette a pulóverét. Megszeppenve néztem rá- Te se haragudj, amiért olyanra vettelek rá, amire nem kellett volna.

- Dehogy haragszok.- vágtam rá kicsit túl hamar, miközben az arcom, 100%, hogy piros színben pompázott- Most te fogsz megfagyni.- mondtam, mire felnevetett.

- Megyek is. Holnap...holnap biztos látjuk egymást.- sóhajtott. Éppen akartam levenni a pulcsiját, mikor is a kezeit, az enyémekre tette- Maradhat.

Ez az a pulcsi volt, amit még tavaly ősz elején adott nekem, amikor a jéghidegben odarohantam eléje, mert Liam és Zayn nem engedett be máshogy a faházba, csak ha odamegyek hozzá. Amikor visszanézett rám az ajtóból. Arcomhoz emeltem a pulcsit, az emlékek pedig elkaptak. 

Mindegyik egyszserre. Amikor először megláttam, mikor hülyeségből megszívta a nyakamat, mikor féltékeny voltam Scott-ra, mikor meg akart csókolni, mikor én csókoltam meg, mikor összevesztünk, mikor eljött hozzám, mikor az ölében aludtam, mikor megint megcsókoltam, mikor megint minden rendbe jött, az új év...egy kósza könnycsepp esett az anyagra, mire csak elmosolyodtam.

- Oké, holnap mehetek az igazgatóiba, Justin miatt!- jött be a szobámba idegesen Harry, ezzel teljesen kizökkentve engem agyalásomból- Az az enyém?- változott meg hirtelen a hangja- Uramisten, nem láttam már vagy...

- Tavaly ősz óta.- fejeztem be helyette, és mikor ránéztem elmosolyodott. Letérdelt mellém a földre, aztán megfogta a kezemet.

- Már nem ragadsz, azért sokkal jobb így megfogni a kezedet.- mondta szórakozottan.

- Miért ütötted meg? Csak leöntött...- feleltem halkan.

-Nem csak leöntött, hanem megalázott. - vágta rá- Senkinek sem engedem, hogy rosszat tegyen veled. - puszilta meg az arcomat.

- Kéred vissza a pulcsid?

- Hülyéskedsz? Dehogy. Több emlék van benne, mint az egész eddig életemben.- kelt fel mellőlem. Érdeklődve néztem fel rá, Ő pedig szórakozottan vissza rám- Most mi az?

- Hm? Ja, semmi. Csak rájöttem, hogy az enyém vagy és tudod ilyenkor csak úgy lefagyok.- elmosolyodott.

- Egyre jobban megy a flört, fiatal ember.- nyomott egy puszit fejem tetejére, aztán a fürdőbe ment.

- Oké, de ígérd meg, hogy nem engedsz el!- szögeztettem le vele a követelményem.

- Elengedtelek én valaha is?- kérdezte, mire csak mosolyogva megráztam a fejemet- Oké, kicsit lökd meg magadat.- mondta. Ahogy gurulni kezdtem, jobban rászorítottam a kezére- Kicsim, nyugi már. Foglak. Olyan feszült vagy, mint egy...nem tudok jó hasonlatot, de érted mire gondolok.

Megpróbáltam kicsit lazítani. Löktem még magamon. A következő pillanatban pedig már én engedtem el Harry kezét. Magamtól mentem a gördeszkán, jézusom! 

- Nem is tudtam, hogy ilyen jó az egyensúly érzékem!- kiabáltam hátra.

Hát...nem is jó.

Olyan hátast dobtam, hogy azt öröm lehetett nézni. A gördeszka kiszaladt a lábam alól és nekiment az egyik kerítésnek. Elterültem a betonon és rózsaszínes eget bámultam. Imádom mikor megy le a nap. Harry megállt mellettem és fölém hajolt.

- Azt hiszem elszóltad magad.- kuncogott- Jó ott vagy felhúzzalak?

- A második opciót választanám.- feleltem és a kezemet nyújtottam felé.