Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

29 gay

Zene: The Vamps & Demi Lovato- Somebody To you

December 23, este 6 óra. Már alig várom, hogy újra lássam Jade-éket. Harry-vel most közelebb vagyunk egymáshoz, mint a kapcsolatunk alatt bármikor, de azért sokszor meginog a léc. Éppen melegszendvicset csináltam, még Ő az asztalnál telefonozott.

- Ajj, a sajt.- mentem oda a mögötte lévő asztalhoz, ahova letettem a hozzávalót és éppen csak ránéztem a telefonjára. Niall-el beszélt és a nevemet egyből megláttam a beszélgetésben. Annyira tovább akartam olvasni, hogy lábujjhegyre álltam és oldalra dőltem, hátha úgy jobban látom. De ki mondta nektek, hogy jó az egyensúly érzékem? Konkrétan elrepültem ,és magammal rántottam a sajtot is. Harry letette a telefonját, majd felém fordult.

- Megkérdezzem mi volt ez?- nézett rám azzal a tipikus mosolyával.

- Inkább ne.- dörzsöltem a könyököm, amivel a landolást tompítottam.

- Na, add ide a sajtot, megcsinálom én a kaját, mert sosem eszünk.- vette ki a kezemből a sajtot, majd megfogta a derekam és egyszerűen talpra állított. Egy karral. Egy pillanatra pedig vészesen közel volt a szám az övéhez.

Leültem az asztalhoz és néztem ahogy tökéletesen megcsinálja azt a kevés dolgot is, ami a melegszendvics elkészítéséhez kell.

- Nem vagyok béna.- döntöttem a fejemet az asztalra és úgy figyeltem tovább.

- Louis, ki mondja neked, hogy az vagy?- támaszkodott meg a pulton- Van egy kis manó a fejedben, aki minden egyes alkalommal ezt suttogja neked?- vonta fel a szemöldökét.

- Mennyire nem szeretem, hogy mindig, mindenre ráébresztesz, hogy mekkora hülyeség...

- De engem szeretsz.- a szívem nagyobbat dobbant, csak a szokásos.

- Erre most inkább had ne válaszoljak.- húztam ki magamat.

- Akkor mikor? - nézett a szemembe.

- Holnap.- vontam meg a vállam és én is telefonozni kezdtem. Miután teljesen lefagyva nézett rám kicsit felé fordultam- Laza vagyok.- néztem rá "lazán".

- Ühüm.- bólogatott, majd kivette a szendvicseket- Csak szét ne ess.

Említettem már, hogy én mennyire imádok tini lenni? Csak 2500 körül van a napok száma, ameddig azok lehetünk, szóval használjuk ki. Én pedig ezt hogyan teszem? Hát persze, hogy Harry pulcsijában ugrálva a kanapén, miközben Katy Perry Teenage Dream-jét éneklem. A pulcsi tulajdonosa a földre kényszerült és onnan nézte a híradót, amiből nem sokat hallott, ezért hunyorítva nézte a készüléket, hátha úgy jobban halja. Miért van rajtam a pulcsija? Nos, ez volt az egyetlen tiszta cucc a házban, vagyis az én dolgaim közül. Mert anya ugye rengeteget dolgozik és nincs ideje mosni kettőnkre, ezért megkért, hogy a saját cuccaim mossam már én, de persze, hogy elfelejtettem. Harry a hibás, Ő kavart fel mindent, hogy otthagyva a többieket eljött hozzám. Ezért már tartozik a ruháimmal. Habár elég fura megint a ruhájában lenni. Kit akarok átverni? Valami fantasztikus érzés.

A popcornt néha a szája mellé tette, annyira koncentrált a képernyőn lévő pasasra.

- Mikor hagyod abba az éneklést? Van még rá esély?- kérdezte felnézve rám.

- Naaa, nem is örülsz, hogy Louis Tomlinson koncertjén a VIP részlegen vagy?- tettem le a "mikrofont" ami ez esetben a távirányító volt. Harry kikapcsolta a TV-t én pedig lehuppantam a kanapéra, Ő pedig csak megtámaszkodott rajta és úgy figyelt.

- Hát...ha tudtam volna, hogy ilyen lesz, akkor el sem jövök.- mosolygott játékosan.

- Gonosz vagy, Styles.- "duzzogtam". Hú, ez egy ilyen idézőjeles korszakom most.

- Tudom, Tomlinson.- bólintott.

- Vannak embereim, kidobatlak.

- Azt megköszönném.- válaszul hozzávágtam az egyik díszpárnát.

Zene: Cadmium- Melody

- Kérdezhetek valamit?- dőltem el a kanapén egy kiadós párnacsata után. Ugye senki nem gondolt, semmi rosszra? Csak párnacsata. Harry a földön terült el, de olyan puha volt a szőnyegünk, hogy gondoltam rajta, hogy én is oda fekszem.

- Kérdezz.- felelte. Mély levegőt vettem.

- Pontosan miért jöttél el a többiektől? Oké, tudom, hogy a hegyekben ragadtak, de akkor még ezt nem tudtátok. És Te így is eljöttél. Pedig Jade is mesélte, hogy ettől az egész havazástól eltekintve mennyire jó is volt. - néztem a plafont- Sosem kaptam tőled pontos választ, és nem is az érdekel, hogy miért nem mész már végre haza, hanem az, hogy miért jöttél el. Az elején.

- Őszinte választ akarsz?

- Őszinte választ akarok.

- Szóval.- fújta ki a levegőt- Egyszerűen nem akartam menni...

- Azt mondtam őszinte választ.- vágtam közbe, mire nevetni kezdett.

- Rendben.- éreztem, hogy most őszinte lesz- Egyszerűen...belegondoltam abba, hogy milyen rossz lenne neked itt egyedül. A legjobb barátaid a hegyekben, anyud sokat dolgozik...

- És most jobb nekem itt a volt barátommal?

- Ha úgy vesszük a mi kapcsolatunk jobb, mint azoknak akik a szakítás után majdnem megölték egymást.- elmosolyodtam- De most komolyan, Lou.- ült fel és egyenesen rám nézett- Szerinted eljöttem volna, ha már nem szeretnélek? - az ajkaim elnyíltak egymástól, de most tényleg képtelen voltam egyetlen szót is kinyögni.

Mindent elfelejtettem és csak Harry szemeibe néztem, mert komolyan azt kezdtem érezni: Isten komolyan egymásnak akar minket, nem számít mennyit vagyunk egymástól távol, mennyit nem beszélünk, mi szavak és tettek nélkül is értjük a szerelmet. És a Messenger szokásos hívás hangja. Akkor meg van, mikor jönnek Jade-ék.

Tudom, még hivatalosan nincs, de így előre is boldog új évet nektek! 💜🎆🎉Nagyon szeretlek titeket és elképesztő az a sok pozitív visszajelzés , amit erre a könyvre kapok. Én pedig nagyon szeretem írni. Legyen fantasztikus 2020-as évetek! 💚💙💜

All the love xx