Zene: Demi Lovato - Give Your Heart A Break
Az ember mindig azt hiszi, hogy vele semmi baj nem történhet, mert van rajta kívül még sok milliárd ember, akivel igen. De egyszerűen órán is lehet ezt hinni. A tanár biztosan nem engem feleltet, hiszen itt van még 24 másik osztálytársam. Pedig Ők is ugyan ezt gondolják. De arra, most őszintén mennyi esély volt, hogy december 23.-án egy rablásba keveredjek, Harry összeverekedjen a támadóval, én támogassam haza, majd egy ágyban aludjunk? Erre mennyi esély volt? De csak sorban.
- Jaj, Louis segíthetnél már!- csóválta a fejét anya, aki már most készíteni kezdte a karácsonyi fogásokat, én pedig ott ültem az asztalnál és csokit ettem. Így délben ez tökéletes. Harry a városban ment azzal, hogy "nem akar zavarni, elmegy az éhezők viadalába nézelődni,,. Na jó, lehet a másik felét a mondatnak én tettem hozzá.
- Ígérem, hogy segítek anya, rendben? Csak most gondolkodok.
- Rendben, rendben. Meg sem érdemled majd az ajándékod.- motyogta.
- Hé!- háborodtam fel, Ő pedig kinevetett. Jajj...
Végül csak beálltam segíteni a kacsa előkészítéséhez. Viszont utána már nem tudtam mit csinálni. Beszéltem egy kicsit Jade-ékkel, és már valamennyire jobb lett a helyzet, hiszen hallottam Őt. Szóval holnap biztosan hazajönnek. Hála az égnek. Már megőrülök nélkülük. Kora este elindultam én is a városba. Ha már Harry nem jött haza egész nap, akkor én pár órára kimehetek...várjunk. Haza? Nem itt lakik. Haza. Hm.
Nos, az egész városban minimum annyian voltak, mintha holnap eljönne a világ vége. De komolyan. Rengeteg, de rengeteg ember. Nem is tudtam, hogy összesen laknak itt ennyien. Csak egy kis pékségbe kíséreltem meg bemenni, de azt is megbántam. Mire kijutottam a pizza szeletemmel, vagy háromszor rendezték át a tömörülésükkel a belső szerveimet, de komolyan. Már fél öt fele kezdett sötétedni, de legalább így felkapcsolták a fényeket, így volt valami jó is. Így sötétedés után, ha mondhatom, akkor még többen lettek az emberek, ezért én a tömegből kiszabadulva, lesunyultam egy mellékutcára, ami már sokkal nyugisabb volt. Tudjátok, ahol csak a nagy, emeletes házak mögötti rész van. Harry-t már egy kicsit féltettem, ami tudom, hogy hülyeség, de na. Elővettem a mobilomat és írtam neki egy egyszerű "hol vagy?" üzenetet.
Ugye az nem normális, ha egy ilyen helyen, valami bökdösi az oldaladat? Valami hegyes?
- Add ide szépen a telód és amid van pénzed, vagy akár közelebbről is bemutathatom neked ezt a kést. Szép kis darab.- jesszusom. Engem most...most...kirabolnak? Ráadásul a hangjából ítélve egy velem egykorú?
- Oké, oké. Nyugi.- nyúltam a zsebembe elővéve a telefonom és azt a kevéske pénzt, ami nálam volt. De Ő egyre jobban nyomta az oldalamhoz azt az éles cuccot- Hé, ez kezd fájni.-próbáltam laza lenni, már amennyire a torkomban egyre növekvő gombóc engedte.
- Az élet sokszor fáj. - felelte- De neked többet nem fog, mert itt a vége...
A szememet szorosan lehunytam és készültem a fájdalomra. De nem történt semmi...mi van?
Hirtelen már nem is éreztem az oldalamnál a kést. Valaki....valaki akinek göndör tincsei voltak, lerántotta rólam a srácot, majd behúzott neki egyet. Viszont a rablónál kést volt így olyan egyszerűen húzott egy vágást Harry karjára, hogy már nekem fájt. De Harry nem olyan, mint én...egy határozottat rúgott a fiú lábába, akinek kiment a bokája. Aztán...aztán amennyire a lábával tudott, olyan gyorsan elszaladt.
Harry a hidegben kapkodta a levegőt, amiről más most tudtam, hogy nem fog jót tenni. A kabátja a bal karján, teljesen kiszakadt és véres volt. Most sokkal rosszabbul éreztem magam.
Harry elővette a telefonját, írt valamit, az enyém pedig megrezzent a kezemben. Az üzenetemre válaszolt.
"itt :),,
Zene: Lauv- Breath
A távolban valami szirénázó kocsi hangját hallottam. Harry belém kapaszkodott, de éppen hogy csak, hiába mondtam neki, hogy elbírom. Haza fele tartottunk a nagy tömegben.
- Olyan furán néznek ránk az emberek...- néztem körbe. Harry ciccegett egyet.
- És mióta érdekel minket, hogy mások mit gondolnak rólunk?- kérdezte teljesen természetesen.
- Engem érdekel, hogy Te mit gondolsz rólam...- mondtam halkan, de még így is hallotta.
- Mindig jót fogok rólad gondolni...Louis. Mindig.- megint úgy mondta a nevem.
Otthon csak mi voltunk, mert anya megint éjszakás. Holnaptól viszont szabin lesz, ugye az ünnepek miatt. De csak két napra, mert a mentősöknek nincsen megállj. Levettem Harry-ról a tökre ment kabátot, és a hülye, csak egy pólót viselt alatta. Megforgattam a szemeimet. A fürdőbe mentünk, ahol leült a földre.
- Miért oda ülsz?- kérdeztem, de azért én is elhelyezkedtem vele szembe.
- Mert nem érsz fel.- felelte egyszerűen. Égő fejjel tisztítottam meg a sebét, és még azt az irritálóan aranyos mosolyát is el kellett viselnem. Hol az igazság? Mostanában egyre többet vagyunk itt ketten a fürdőben, komolyan. Már ez a második szobám.
- Haha...vicces vagy.
- Aludhatok ma melletted?- kérdezte, mire nekem elakadt valahol fél úton a levegő vételem, elment valamerre másfele és fulladozni kezdtem. Harry arcán még mindig ott volt az a mosoly, ami nekem mindent jelent- Nem akarlak még most sem megerőszakolni.- bekötöztem a karját.
- Fürödj le, én majd lefürdök lent. - tápászkodtam fel- Ha bármi kell csak kiálts.
- És bemernél jönni úgy, hogy közben nem halnál meg, mert én a kádban ülök?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem ér, hogy ennyire jól ismersz.- csóváltam meg a fejem , majd kimentem.
Becsuktam magam mögött az ajtót, majd nekidőltem és egészen a földig csúsztam. Arcomat a tenyerembe temettem és csak vigyorogtam, mint egy hülyegyerek. Mit tesz az emberrel a tini kor? Hát valami elképesztőt, az biztos.
Boldog karácsonyt, drága olvasóim ! Köszönöm ezt az évet nektek mert fantasztikus érzés volt a sok pozitív visszajelzés,a kommentek, a vote-ok! Csodálatosak vagytok, és imádlak titeket! Nagyon kellemes karácsonyt nektek és ígérem továbbra is megpróbálok olyat írni, ami tetszik nektek! 💜💜💜💜
Ha van kedvetek olvassatok vele a "Karácsonyi fahéj,, című Larry oneshot-omba. 💜🎄
UI. Úristen Lou 28 éves el tudjátok hinni? 😭😭😭😍😍😍😍🎂
Mégegyszer kellemes ünnepeket!
STAI LEGGENDO
Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-
Storie d'amoreA világ egyik legnagyobb hazugsága. - Ugyan srácok, nem vagyok meleg! - néztem rájuk. Jade a vállamra tette a kezét a többiek pedig érdeklődve néztek. - De az vagy. - mondta teljesen természetesen, én pedig megláttam az egész "baj" okozóját. Helyesí...