Srácok, nem vagyok meleg!- Larry Stylinson Befejezett-

15 gay

Harry

Azzal, hogy Louis-val járni kezdtünk, egy álom világba csöppentem. Minden olyan tökéletes most körülöttem...és mindennek a középpontjában Lou áll. Már csak 3 nap és jönnek haza a szüleim ugye, de én szerintem a vissza cuccolásom után is sok időt fogok Louis-nál tölteni. 

Este megfürödtem, aztán lementem hozzá a nappaliba. Péntek van, így eldöntöttük, hogy nézünk valami filmet. A Sikoly mellett döntöttünk. A kölcsön kapott vetítő, még a miénk a hétvégére így azon indítottam el a filmet. Lou hamar befészkelte magát mellém, én pedig odahúzva magamhoz helyezkedtem el. A filmnek volt egy része, amikor egy kicsit kínosabb témáról beszélnek. Mégpedig egy kapcsolatban lévők, első alkalmáról. Éreztem, hogy Louis kicsit megfeszül mellettem. A szemem sarkából rápillantottam, és Ő engem vizslatott a szépséges kékjeivel. Abból a riadt kis nézéséből is kitaláltam, hogy mire gondol, így megállítottam a lejátszást, és rá sem nézve előztem meg Őt a mondandójában.

- Nem sürgetlek. Addig várok rád, ameddig csak szeretnéd. Ha kell, örökre.- pusziltam meg a homlokát. 

- Nem várhatom el a várakozást tőled.- erre a hülyeségre, megráztam a fejemet.

- Louuuu. Nekem csak az kell, hogy mellettem legyél.- mondtam őszintén, megfogva a kis hideg kezeit- Sosem használnálak ki. Oké?- bólintott egyet- Egyszer sem...egyik este nem leszel egyedül. Mindig veled leszek, bármi is van.- öleltem magamhoz.

- Én sem engedem, hogy újra egyedül legyél.- suttogta, mire csak még erősebben szorítottam. Tudta jól, hogy mennyi időn keresztül nem volt senkim. Hogy milyen rossz is volt nekem, Niall megismeréséig. Addig teljesen egyedül voltam.

És azóta, mióta ezeket elmeséltem neki, tudja jól, hogy akár egy napra is, de mennyire utálok egyedül lenni. Ez az egyik oka annak, amiért nem maradtam a házunkban, ameddig anyuék távol vannak. Mert nem bírom elviselni, hogy csak én vagyok a négy fal között, miközben a lelkem csak kóvályog a világban.

Zene: Katelyn Tarver - Love Alone

Miután végig néztük a filmet, felmentünk Louis szobájába. Végig fektettem a törékeny kis testét az ágyon, majd fölé másztam. Hosszú percekig csak néztünk egymás szemébe, miközben a karjait a nyakam köré fonta, ujjaival pedig az oda lógó tincsekkel játszadozott. Egészen addig, ameddig kipirult arccal, el nem kapta a tekintetét.

- Nyertem.- suttogtam pár centire az ajkaitól.

- Te tehetsz arról, hogy ennyire édes vagy.- válaszolta.

- Hey!- csikiztem meg Őt, mire nevetve kezdett el forgolódni az ágyon. 

Egészen addig kínoztam szerelmemet, még mindketten kifulladva nem terültünk el egymás mellett. Komolyan úgy nevettem én is, mintha engem gyötörtek volna így. Csak a heves légzésünket lehetett hallani, ami az idő telésével, egyre jobban lenyugodott, még végül teljesen normalizálódott. 

- Mit láttál meg bennem?- kérdezte hirtelen. Felvontam a szemöldökömet, majd a fejemet felé fordítottam és a sötétben pásztáztam arcának tökéletes vonalait. 

- Hogy érted ezt?- érdeklődtem, mire Ő is felém fordult.

- Amikor először megláttál...

- Hát...- gondoltam vissza az ominózus első találkozásra- Először azt gondoltam, hogy hetero vagy.

- Én is.- mondta, mire mindketten felnevettünk.

- Azt hittem, hogy az olyanok, mint Te, szóba sem állnak az olyanokkal, mint Én.  És ez tudod, hogy mennyire idegesített?- néztem fel a plafonra, hagyva, hogy most már csak Ő nézzen engem- Komolyan, majd beleőrültem. Annyira akartam veled beszélni, de egyszerűen nem tudtam, hogy mit is mondhatnék. te jó ég pedig mennyi minden lett volna már akkor is mondanom!- fogtam a fejemet- Például azt, hogy gyönyörű vagy. Hogy még sosem láttam olyan szép srácot, mint Te vagy. Aztán mikor megismertelek...akkor jöttem csak rá igazán, hogy bajok vannak. Nem volt elég, hogy szép vagy, még a személyiséged is a legtisztább dolog, amit valaha tapasztaltam. Szóval érted...rendesen féltem tőled, akármikor is a közeledben voltam.- kuncogtam- Mert féltem, hogy jobban beléd szeretek.

Louis nem szólalt meg, de esküszöm, hogy tisztán hallottam: egy pillanatra biztosan elfelejtett levegőt venni. Ezt váltom ki belőle, jézusom...

Louis

Harry szavai eszméletlenül nagy boldogsággal töltöttek el.

Csupán az a tudat, hogy valakinek ennyit jelentek...olyan jó volt. Sosem hittem volna, hogy ezeket gondolta rólam először, de hallottam a hangján, hogy őszintén beszél.

- Engem pedig az idegesített, hogy ilyen úri fiú voltál.- néztem én is a plafonra. De nem bírtam ki, hogy ne nézzek megint vissza.

- Ezt még gyakorolnod kell.- mondta mosolyogva, szemembe nézve.

- Mit?- kérdeztem értetlenül.

- Az elszakadást a tekintetemtől.- mondta ki egy csapásra, én pedig lángoló fejjel ugyan, de folytattam a beszédet.

- Idegesített, hogy azt már elsőre meg tudtam állapítani, hogy bizony ha meleg lennék, Te nagyon is az esetem lennél.- itt biztos, hogy visszatartotta a nevetését- Én nem tudok olyan sokat mondani, mint Te, mert Én elfojtottam a gondolataimat. Viszont egy dologban már az első pillanatban biztos voltam.

- Mégpedig?

- Hm?

- Miben voltál biztos?

- Jaaa.- bólintottam- Abban, hogy egyszer, megfogom magamat égetni miattad.- nem hagytam, hogy bármit is mondjon, egy csókkal belefojtottam mindent. Nem kell most agyalni.

Mert éreztem, hogy hamarosan, valami olyan fog történni, ami odébb lök minket egymástól.