Out Of The Blue [JIKOOK]

1. rész

Prológus

-Tényleg?-kérdeztem vissza totális sokkban-Nem is tudtam, hogy ennyire komoly a dolog-kaptam szám elé kezeimet, mikor anya elmondta, hogy egy hét múlva összeköltözik Seungheonnal. Még sosem találkoztam a pasassal, de anya elmondása szerint rengeteg közös van bennük és nagyon közvetlen, úgyhogy jól ki fogunk jönni, tehát semmi okom az aggodalomra. Ő egy teljesen más részén lakik a városnak, ami nagyjából fél óra autóval, de mivel anyukámnak nincs, ezért tömegközlekedéssel kellene az új suliba járnom. Anya és ő úgy döntöttek, hogy hosszú távon sokkal jobb lenne, ha átírazkoznék, ami egyáltalán nem volt ellenemre, csak ez a hét lesz így nehéz.

-Na de indulj, mert Yoongi el fog menni nélküled-mosolyodott el, majd kezembe adta a nehéz táskámat és kinyitotta nekem a bejárati ajtót.

Gyors léptekkel haladtam a buszmegálló felé, nehogy lekéssem a buszt, plusz a Yoongival való találkozást. Ő is ebbe a gimnáziumba jár, de ő első évtől kezdve. Ösztöndíjjal vették fel a sport tagozatra, hiszen rendkívül tehetséges a kosárlabdában. Az én beiratkozásomat Seungheon intézte és sikerült is betetetnie engem fotográfia szakra. Az itteni sulimban is azon tanultam, de nyilván nem éri fel annak az iskolának a szintjét, ezért is csodálkoztam, amikor sikerült elintéznie.

-Csak hogy idetaláltál-lökte el magát a korláttól a legjobb barátom-Már azt hittem egyedül kell mennem-emelte szívéhez a kezét, hogy még drámaibb hatást érjen el, amiből csak annyi lett, hogy elnevettem magam.

-Nem, csak alig negyed órája tudtam, meg, hogy anyáék összeköltöznek-magyaráztam.

-Mikor?-kérdezte azonnal.

-Jövőhéten-feleltem mosolyogva.

-Furcsa is volt, hogy csak úgy átjössz a sulimba-villantotta ki fogait, majd elővette bérletét, ugyanis a busz pont abban a pillanatban állt be a megállóba.

Én is előkaptam a tárcámból az újonnan szerzett kis papírt és fel is mutattam a sofőrnek. Nem volt tömeg a buszon, ugyanis ide kilencre kell járni, emellett ez a második megálló. Hamar le is vágódtunk egy üres kettesbe és folytattuk tovább a beszélhetésünket.

-Nagyon izgatott vagyok-dörzsöltem össze tenyereimet, miköznen lábammal megállás nélkül doboltam. -Tudod, hogy nem vagyok az emberek kedvence-eresztettem el egy kisebb sóhajt.

-Ne izgulj, Chim-veregette meg a vállamat-Minden redben lesz-mondta- Ha meg nem, akkor szólj és megverek akárkit-vigyorgott diadalittasan, mire muszáj volt elnevetnem magam.

Az időt nagyon jól elbeszélgettük, ugyanis arra kaptuk fel a fejünket, hogy az előttünk és mellettünk helyet foglaló gimnazisták felálltak és az ajtóhoz sétáltak. Felkaptuk táskáinkat és mi is odasiettünk.

Kilépve az addigra már zsúfolt, tömött buszból, egy hatalmas és gyönyörű iskolával találtam szemben magam. Legalább négy emeletes, márványozott oszlopokkal és falakkal. Mindenki egyenruhát viselt, a tanárok kisebb csoportokba gyűlve diskuráltak egymással. Yoongi megragadta a karom és húzni kezdett az épület bejárata felé. Beérve egy mégszebb kép fogadott. Kanapék, asztalok, fotelek, minden amiről csak álmodoznak a diákok, az ebben a gimiben megvan.

-Ne bámészkodj annyit, felkísérlek a termetekbe-kacsintott a barátom, én oedig egy bólintás kíséretében követni kezdtem.

Durva két évnek nézek elébe.

2020.04.28.

Sziasztok bébik, a mai nap során hoztam nektek egy új Jikook sztorit, ami remélem elnyeri majd a tetszéseteket! Megpróbálok heti 2-3 részt kipakolni, ha esetleg nem lesz időm az online oktatás miatt, azonnal értesítelek benneteket, mert nem szeretnék senkinek csalódást okozni, semmilyen formában.

Remélem tetszett a prológus és folytatjátok majd a legújabb könyvem olvasását!

Ui: A borító átmeneti.

- Seoyun -