Out Of The Blue [JIKOOK]

53. rész

Jimin megkönnyebbült sóhaját hallva azonnal elmosolyodtam. Leszállt a repülő, az úton semmi probléma nem volt, Jinnek még sikerült is aludnia a hosszú úton. Az átszállás kissé vészes volt, ugyanis kishíján lekéstük a gépet, viszont szerencsére sikerült az indulás előtt öt perccel megérkeznünk. Én nem vagyok fáradt, talán túl sok adrenalin gyűlt fel bennem az órák leforgása alatt, valamint Jiminen sem látom, hogy egy picikét is álmos lenne, hiszen ő sem aludt valami sokat éjszaka.

El nem tudtam képzelni, hogy itt sokkal melegebb lesz, mint otthon, de hála a jó égnek, mostmár hatszor annyira sülök meg, mint alapjáraton. A telefonomat gyorsan lecsekkoltam, itt még csak délután egy óra volt, ezért az osztályfőnök előrukkolt azzal az ötlettel, hogy miután megérkezünk a szállásra, lepakoljuk a cuccainkat, elmehetnénk keresni egy helyet, ahol mindannyian meg tudnánk ebédelni. Az ötletet természetesen mindenki támogatta, úgyhogy mondanom sem kell, hogy milyen rövid idő alatt rendeződtünk gyönyörű sorokba és indultunk el, mivel senki sem akart éhen maradni.

- Song tanárnő! - szólította meg az egyik osztálytársam a biológia tanárt, aki szintén velünk tartott a kirándulásra, mivel egyetlen egy tanárral biztosan nem engedtek volna el minket. Még mindig kissé kínosnak érzem a vele való találkozásokat, habár ő nem viselkedik máshogy, hiába nézte végig, ahogy a mostohatestvéremmel csókolózunk a tanáriban. Belegondolva is irtó furán és betegen hangzik.

- Igen? Ki szólt? - fordult hátra, keresve azt az egyetlen egy lányt, aki megszólította.

- Én - nyújtotta fel a kezét - Hogy lesznek elosztva a szobák vagy hol fogunk egyáltalán lakni? - kérdezősködött, mire mi hárman is felkaptuk a fejünket, ugyanis ez azért minket is érdekelt.

A tanárnő nyomban intett az osztályfőnöknek, majd odahajolt hozzá, feltehetőleg megkérdezte, hogy hogyan is leszünk majd elosztva. Gyanúsan sokáig diskuráltak erről, ezért kezdtem aggódni, nehogy esetleg valami gond legyen ezzel kapcsolatban, viszont, amikor felszálltunk a buszra, az osztályfőnök átvette a szót és válaszolt Herin feltett kérdésére.

- Vannak négy és három főre kialakított, de akad egyetlen egy kétfős szoba is, amíg meg nem érkezünk, legyetek szívesek kitalálni, hogy ki-kivel szeretne lenni, ne ott bajlódjatok vele. - jelentette ki, mire Jimin és Jin is egyszerre pillantottak rám. Fogalmam sem volt, hogy mi lenne a legmegfelelőbb elosztás számunkra, hiszen Jinnek megígértem, hogy vele leszek, bár Jiminnel is szívesen töltenék kettesben pár napot, remélem nem kell elmagyaráznom az okát.

- Leszünk hárman? - kérdeztem, mire Jin már pont meg akart szólalni, de egy hang félbeszakította.

- Seokjin-ah! Van már szobatársad? - kiáltott előre Kevin, Jin pedig azonnal lefagyott.

Mosolyogva figyeltem, még véletlenül sem szóltam volna bele a beszélgetésükbe, inkább jeleztem Jiminnek is, hogy maradjon csendben. A legjobb barátom arca fokozatosan vette fel a vörös ányalatot, végül mégis nemlegesen megrázta a fejét. Elégedett vigyorral biccentettem a hátul ülő brigád felé, utalva rá, hogy ideje odamennie és lebeszélnie velük a szoba beosztását.

- Foglaljátok le a kétágyasat. - kacsintott ránk, mire Jimin lesütötte szemeit, én pedig csak folytattam a hülyén vigyorgást.

- A-akkor ketten leszünk? - dadogta.

Feleltem volna neki, ha nem szólal meg újra valamelyik tanár, ezáltal csak rábólintani tudtam. Jimin arckifejezése mindent elárult, pontosan tudtam, hogy örül neki, de az is látszódott rajta, hogy egy picikét tart a dologtól. Elhiszem, hogy talán ijesztő tud lenni, ha az ember jobban belegondol, viszont esküszöm semmi olyat nem fogok csinálni, amire Jimin nincs készen. Nem az a típusú ember vagyok, aki egy hét után mindenáron meg akarja fektetni a párját, hanem várok a megfelelő pillanatban és hiszek abban, hogy annak igenis kell idő.