Out Of The Blue [JIKOOK]

43. rész

- Milyen volt a biológiád? - érdeklődött Jimin, amikor véletlenül összefutottunk a folyosón. Pont le akartam menni a büfébe, hogy vegyek valami kaját, mert egy óra van és konkrétan haldoklom az éhségtől. - Ugye nem volt gáz a tanár? - pillantott fel rám, mire csak mosolyogva megingattam a fejem, miszerint nem volt semmi rossz abban az órában. A tanár nagyon rendes volt, mint mindig, szerintem nem akarta, hogy az a kis jelenet bármin módosítson az elkövetkezendő másfél hónapban.

- Hány órád van ma? - kérdeztem, amikor leértünk az első lépcsősoron.

- Ez lesz az utolsó. - felelte megkönnyebbülten, mire nekem győztes vigyor jelent meg az arcomon.

Nekem is egyetlen egy órám maradt hátra a napból, így terveim szerint együtt mehetünk haza Jiminnel vagy esetleg elmehetünk valahova kettesben, ha már ilyen jó a kapcsolatunk egymással. Tervezek egyébként pár apróságot, például elvinni őt színházba vagy moziba, sétálni egyet a Han folyó parján, beülni egy étterembe vagy egy kisebb bárba, esetleg kávézóba. Nekem volgaképpen bármi megfelel, a lényeg, hogy vele legyek. Illetve, mivel tisztában vagyok vele, hogy Jimin még mindig nem oldódott fel száz százalékig, ezzel talán rásegíthetnék erre a folyamatra. Látom rajta, hogy úgyszint' feszült, ha valami drágább, értékesebb, nevesebb dolog jön szóba, amihez neki is köze van. Tudom, hogy nem szokta meg ezeket, viszont szeretném, ha úgy érezné, nyugodtan kérhet, nyugodtan elfogadhat mindent, amit tőlünk vagy éppen tőlem kap, hiszen ő is a családunk tagja, valamint az az ember, akiért bármit megtennék. Éreztetni akarom vele.

Sajnos itt nem foghatom meg a kezét, nem viselkedhetünk úgy, mintha lenne köztünk valami, mivel a középiskola egy elég pletykás hely és ami itt történik, azt a város másik végében is hallhatjuk. Pont ezért, csak kicsivel közelebb mentem hozzá, amikor pedig leértünk és beálltunk a sorba, a hatalmas tömeg miatt megengedhettem magamnak, hogy Jimin derekára csúsztassam a kezeimet, ami ellen egyáltalán nem ellenkezett, sőt, érezni lehetett, ahogy egy pillanatra megdermed, hogy a légzését sem tudja szabályozni hirtelen.

- Van valami terved a délutánra? - hajoltam közelebb hozzá, hogy a nagy hangzavarban, ami a suliban állandóan van, hallja, amit mondani próbálok neki.

- Csak tanulnom kell holnapra. - vont vállat, majd vonakodva hátra fordult. - Miért kérdezed?

Széles vigyor terült el az arcomon, amikor felfogtam, hogy bizony Jimin ma el fog velem jönni valahova. Látszólag megijedt, amikor meglátta, hogy milyen betegesen vigyorogtam, ezért kis habozás után hozhátettem, hogy teszünk egy apró kitérőt, mielőtt hazamennénk suli után.

- De Jungkook, az utolsó órám tesi és le fogok izzadni és-és úgy fogok kinézni, mint egy csapzott cocker spániel! - kezdett pánikolni, viszont ekkor kerültem sorra, úgyhogy előtte megvettem a már kinézett szendvicsem, csak azután tértem vissza a témához.

Haraptam egyet a szendvicsemből, ugyanis még mindig rettentően éhes voltam, majd a mellettem sétáló, vörös hajú fiúhoz fordultam, akinek szemmel láthatóan forogtak a fogaskerekei és feltehetőleg próbált valamilyen alternatív megoldást találni arra, hogy hogyan ússza meg a tesi óráját egy csepp verejték nélkül.

- Chim, láttalak már részegen, boldogan, szomorúan, sírva, majdnem teljesen meztelenül, izzadtan, kócos hajjal és még mindig szentül vallom, hogy bármi befolyásolhatja a megejelnésed, a hangulatod, nekem ugyanúgy tetszel és ugyanolyan gyönyörű vagy. - tartottam hegyibeszédet, mire ő elérzékenyült, valamint az arca paradicsom vörössé vált.

Édes.

Mikor visszaértünk a legfelső folyosóra, elköszöntünk egymástól, Jimin megvárta a haverjait , én pedig beültem a következő órámra, amely történetesen osztályfőnöki volt. A tanár rettentő izgatott volt, telis-tele kérdésekkel a vizsgáinkkal kapcsolatban, hogy kinek milyen élménye volt azokkal kapcsolatban, ki hogyan döntött, hova akar végül tovább tanulni. Nem volt rossz óra, csak már pont kezd kilenni a tököm az egész érettségivel. Értem, hogy mindenki irtó kíváncsi és nem bír magával, de engem személy szerint kibaszottul irritál már a téma.