Out Of The Blue [JIKOOK]

40. rész

Jungkook szemszöge
----------------------------------------------------------

Szia! - intettem Jinnek, amikor már újra az utcán voltam.

Egy órán keresztül próbált lebeszélni, majd rávenni arra, hogy beszéljem meg Jiminnel a dolgokat és csak utána legyek olyan biztos a döntésemben. Érvelt azzal, hogy ő úgyis otthon van, a lapokat le lehet adni kettőig és ez nekem pont jó lenne, hiszen nagyon közel lakom az iskolához. Bebeszélte azt is, hogy ebből kifolyólag az univerzum is így akarja, de nem tudta megváltoztatni a nézeteim. Egyszerűen csak annyira hihetetlen lenne mindez, azok után, amiken eddig keresztül mentünk. Jimin Yeonjunnal van, vele érzi jól magát. Talán azért ragaszkodott valamilyen szinten hozzám, mivel én voltam az első srác, aki megcsókolta, aki többet érzett iránta és neki ez tetszett. Megértem, hiszen ez egy teljesen normális emberi reakció. Nem hibáztatom őt, csak rettentő csalódott vagyok, ennyi.

Ahogy sétáltam lefelé az úton, egyre közeledve az iskola felé, ezernyi emlék árasztott el. Szinte nem is láttam az utat, hogy mi van közvetlen előttem, csak és kizárólag a szemem előtt végigjátszódó jeleneteket figyeltem. Jimin és én Busanban, Jimin fotózás közben, Jimin alszik, Jimin, Jimin és Jimin. Csak ő járt a fejemben, csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire fog fájni augusztusban, amikor el kell költöznöm otthonról. Magamnak sem akartam bevallani, viszont a szívem legmélyén mindennél jobban kívántam, hogy ne vegyenek fel Busanba és ragadjak itthon, oldódjon meg minden és szerethessem azt az embert, akit szeretek.

Hiszen olyan tökéletes. Olyan törékeny, mégis nagyon határozott, ha arról van szó. Úgy szeretem, hogy mindig kimondja, amit gondol, közben mégis félénk és visszahúzódó. Mellettem, mintha más ember lett volna, de talán csak bebeszéltem magamnak. Mivel Jimin nincs most itt velem és én nem véletlen vagyok most itt.

Az iskola bejáratához érve nagyot sóhajtottam. Mégegyszer elmondtam az első imát, ami eszembe jutott, aztán minden erőmet összeszedve, beléptem az épületbe. Szerettem ide járni, valamint szeretek is, ugyanis baromi jó emlékeim vannak erről a helyről. Durva, hogy pár hónapon belül elballagunk innen és Minho, Jin, Kevinék, mindenki a saját útjára lép és talán már nem fogunk olyan sokat együtt lógni, mint eddig.
A tanári lett arra a célra átalakítva, hogy minden végzős beadja a papírjait, úgyhogy léocsőznöm kellett egyet, mivel a tanári az első emeleten található. Fura ilyen kihaltnak látni a gimit, nagyon ritkán vagyok így bent és kifejezetten ijesztő is lehetne, ha mondjuk tél lenne.

Mély levegőt vettem, majd hangosan bekopogtam a tanári ajtaján, bentről pedig szinte azonnal jött a válasz, miszerint menjek csak be nyugodtan.
A hely évek óta semmit sem változott, ugyanolyan tisztasák, rend van, mint mindig, a bútorok ugyanazok és ugyanott vannak. A falak még mindig halvány kékek. Megleletésemre nem egy random tanár, hanem a biológia tanárom, aki egyben az osztályfőnök helyettesünk, felelt a sorrendért. Előttem voltak még ketten, így inkább helyet foglaltam a helység külön kialakított várójában, az ajtóval szemben.

- Jeongguk - szólított meg pár perc elteltével, én pedig erőltetett mosollyal elé léptem. Éppen az asztalnál ült, az utolsó papírt tette a helyére és már fordult is felém.

- Mrs. Song - hajoltam meg.

- Meglep, hogy ilyenkor itt látlak. - pillantott fel rám - Nem gondoltam volna, hogy az elsők között adod le a jelentkezésedet. - tette hozzá.

- Nem szerettem volna tovább vacilálni az egyetemek között. - vallottam be.

- Hadd lássam a döntésed - mosolyodott el - Szöul orvosi? -kérdezte, mielőtt elvehette volna tőlem a lapot, viszont ekkor hirtelen hatalmas lendülettel kivágódott az ajtó. Mindketten megijedtünk és odakaptuk a fejünket.