Out Of The Blue [JIKOOK]

20. rész

Vasárnap van, és kivételesen semmi dolgom, ezért lebeszéltem Jinnel egy találkozót nálunk. Elmondása szerint van valami srác, aki tetszik neki, plusz nekem sem ártana tanácsokat kérni tőle, illetve átbeszélni a közelmúltban történteket. Holnap lesz a tavaszi nyitó, amit már mindenki nagyon vár, köztük én is, csak annyiban fáj az egész, hogy nem játszhatok. A lábammal már minden rendben, rendszeresen járok edzésekre is, viszont sokkal óvatosabb vagyok. Keddtől kezdetét veszi a másfél hetes tavaszi szünet, aztán ismételten pár nap és érettségi. Nem fogok hazudni, ha azt mondom, egyre jobban izgulok. Tudom az anyagot, nem is emiatt van, hanem egyszerűen csak a tipikus vizsgadrukk, ami egyre jobban bennem van.

Visszatévre Jinre, szerintem bármelyik pillanatban megérkezhet, ezért jobb, hogyha lemegyek elé. Félretettem a a laptopom, ugyanis eddig képeket szerkesztettem, majd komótosan kisétáltam a folyosóra. A mi házunk úgy néz ki, hogy az emelet egy részét belátod az előszobából, konkrétan annak a folyosónak a felét, amely a szobáinkhoz vezet. Az én terepemre nem lehet rálátni,  viszont Jimin szobája szinte tökéletesen látszódik, ha úgy áll az ember. Ezek mellett van pár fotel és egy kisebb kanapé itt, ahova néha napján kiülök tanulni, ha nincs itthon senki, mert a wifi is jobb , plusz a a levegő is frissebb, mint a szobámban. Chim éppen az egyik fotelben üldögélt, és a telefonját nyomkodta. Leültem volna mellé, ha nem látom meg Jint, aki pont abban a szent pillanatban tette be a lábát az ajtón.

Barátom azonnal felkapta tekintetét, gondolom, hogy megnézze, itt vagyok-e, amikor pedig meglátott, hatalmas vigyor terült el az arcán és rögtön üdvözölt is, csak nem éppen a szokásos módon.

- Ki az a homogén az emeleten? - tárta szét karjait, mire én gyilkos pillantásokat küldtem felé. Tisztában voltam vele, hogy apa és Jieun is a nappaliban, vagy valahol a közelben tartózkodnak, Jimin pedig történetesen két méterre van tőlem.

Igazam volt, apának is pont jó volt az időzítése, mivel, ahogy Jin kimondta azt a mondatot, apa idesétált, mert nem tudta, hogy vendégünk lesz.

- Érdekes köszönés. - vakarta meg tarkóját, majd üdvözölte a legjobb barátomat, aki visszafojtott nevetéssel kért elnézést tőle. Ez volt jelen pillanatban a legkisebb problémám, hiszen Jimin is felfigyelt a becenevemre, amin tagadhatatlanul elcsodálkozott, de inkább újra elmerült a telefonjában.

- Neked is szia. - forgattam szemet.

Beinvitáltam a szobámba, de előtte egy utolsó pillantást vetettem a fotelban ülőre, aki kicsit még mindig zavarodott ábrázattal telefonozott. Nagyon remélem, hogy most nem hiszi azt, hogy tényleg nem ellenkező kapura játszom, mert akkor kinyírom Jint, bármennyire is fontos része az életemnek.

- Ki a srác? - kérdeztem azonnal. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki melengette meg a legjobb barátom szívét, ilyen rövid idő alatt.

- Kevin. - felelte, mire az állam konkrétan a földet súrolta.

- Az a Kevin? - csaptam az asztalra - Az osztálytársunk Kevin? - kaptam szám elé kezeimet, Jin pedig csak ugyanúgy ült az ágyamon, ahogyan eddig.

- Igen, az a Kevin. - bólintott - Emlékszel arra a páros matek feladatra, ahol nem veled voltam? - kérdezte.

- Na ne! - csodálkoztam el ma már vagy harmadszorra. Mindenre gondoltam, esküszöm mindenre, csak erre az egyre nem. Soha nem voltak annyira közeli viszonyban, hogy egyáltalán megforduljon a fejemben, hogy a barátomnak érzései támadnak majd iránta. - Szerinted búza?

Barátom hosszas percekig örlődött magában, aztán nemlegesen megrázta fejét. Jobban belegondolva, nem tartom kizártnak, hogy ferde legyen, bár eddig nem igazán gondolkodtam rajta. Kevinnel ritkán beszéltem, mivel ő inkább a kockákkal lóg, amivel semmi probléma sincs, csak éppen ötletem nincs, hogyan vonhatta magára Jin figyelmét. Egy feladat, pár együtt töltött óra alatt hihetetlen. Később áttértünk rám is, én pedig végre kibeszélhettem magamból az érzéseim, mert komolyan mondom, már mardostak belülről. Mivel egy fedél alatt élünk, elkerülhetetlen, hogy néha kínos helyzetekbe keveredjünk. Sokszor történt már meg, hogy öltözés, készülődés közben sikerült benyitnunk egymáshoz, ami nálam az esetek kilencven százalékában gondokat okozott odalent. Arról nem is beszélve, hogy ezt képtelen vagyok kontrollálni, nem tudom azt mondani, hogy " Rosszkor állsz vigyázzba, hagyd abba ". Lehetetlen, mégis egyre többször történik ilyen. Tizenkilenc éves vagyok, szeptemberben már húsz leszek, igenis vannak szükségleteim, de tisztában vagyok azzal is, hogy bármennyire vágyom rá, nem lehet Jimin az, aki ezeket kielégíti.