Out Of The Blue [JIKOOK]

27. rész

- Nézz szét, csapunk egy nagy vacsit. - mondtam, amikor beléptünk az egyik háztömb sarkában lévő kicsi élelmiszer boltba. Még mindig nem tudja, hogy hova megyünk, maximum csak sejtheti.

- Jungkook már mindjárt hét óra! - fonta össze karjait a mellkasa előtt - Mi a tökömet tervezel? - türelmetlenkedett, de nem tudta sokáig tartani a komoly ábrázatát, ugyanis elnevette magát. - El nem mozdulok innen.

- Így sosem érünk le a partra! - csattantam fel, de egyből realizáltam, hogy bizony csúnyán elszóltam magam. Össszeszorítottam a szemeimet, elszámoltam magamban háromig, aztán reménykedtem, hogy nem hallotta meg az igen hangos kijelentésem.

Jimin nagyokat pislogva meredt rám, mintha eszébe sem jutott volna, hogy lemegyünk a tengerhez. Arcán széles mosoly terült el, majd mit sem törődve azzal, hogy a bolt kellős közepén állunk, illetve vannak itt rajtunk kívül, teljes erejéből magához szorított.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen kiszedem belőled. - pillantott fel rám pimasz mosollyal az arcán. Képtelen voltam nem lenézni pirosas, puhának tűnő ajkaria, és méginkább képtelen voltam elvenni róluk a szemem.

Gyorsan eltoltam magamtól és kaja keresésre indultam. Levettem az egyik polcról pár édességet, amíg Jimin a rendes ételeknél nézelődött. Elsétáltam az alkoholos részleghez, ahonnan leemeltem egy bort. Szerencsére itt kis kiszereléseket is lehet kapni, amiket szerintem sehol máshol. Ez alatt azt értem, hogy vannak fél literes, pár decis italok, úgyhogy muszáj volt elhoznom egyet, na meg hozzájuk tartozó műanyag poharakat is vettem még. Jimin szinte ki sem látszódott az ételkupactól, amit a kezeiben hozott a kasszához, amin nem tudtam nem felnevetni. Letettük az összes dolgot, majd ki is fizettem, és így megnézve rettentő olcsó volt ilyen mennyiségű kajáért és italért. Természetesen vettem üdítőt is, nehogy már berúgjon valamelyikünk a nagy ivászatban.

Órámra pillantottam, ami háromnegyed hetet mutatott. A szerencsénk az, hogy a part azon része, ahová megyünk, kevesebb, mint öt perc gyalog. Vállamra vettem a mostmár elég nehéz táskámat, illetve megfogtam a zacskót, amibe a vacsi alapanyagot pakoltuk Jiminnel, majd előttem a fiatalabbal, kimentem a boltból. Szívesen engedem előre, főleg azért, mert ilyenkor észrevétlenül tudom lecsekkolni, ha értitek mire gondolok. Tudom, elég gáz vagyok, de a sok nyáladzás ellenére, még mindig vannak kielégítendő szükségleteim!

- Haragszom rád, ne gyere közelebb. - jelentettem ki, amikor már a parton voltunk és le akartam teríteni a színes plédet, amit apáék szobájából loptam.

- Na - csapott vállba - Mivel engesztelhetnélek ki? - kérdezte drámaian, nekem pedig egyből eszembe jutott pár dolog, amivel percek alatt kielégíthetne. Szó szerint.

- Azzal, hogy ezekből bezabálsz, mert van egy rakat kaja - röhögtem fel, mire ő is elkezdett nevetni. - Mostmár leülhetsz. - simítottam végig hátán, aztán helyet foglaltam mellette. A tengertől kábé húsz méterre helyezkedtünk el, így talán a leggyönyörűbb rálátást nyertük a végtelen vízre és a naplementére.

Mielőtt enni kezdtünk volna, Jimin ragaszokodott az újabb képek készítéséhez, valamint ahhoz, hogy álljak neki modellt, mert rohadt jó képet fog csinálni rólam. Ami után lőtt legalább tíz képet, elkértem a kameráját és beállítottam egy megfelelő szögbe, időzítővel, majd megkértem, hogy jöjjön mellém és csináljunk itt is egy közös képet. Tisztában voltam vele, hogy csak feketén fogunk látszódni a lemenő nap fényében, ezért az alacsonyabb mögé léptem, egyik kezemmel pedig szívet mutattam. Ha minden igaz, az elkészült kép nagyon aranyosan néz ki, kíváncsi vagyok rá.

Miután kifényképeztük magunkat, leültünk enni, illetve a pici üvegben lévő bort is megnyitottam, amit hamar el is fogyasztottunk. Rendkívül idilli percek voltak, legszívesebben százszor újraéltem volna. Ez volt talán a kedvenc részem a napunkban, de sajnos ennek lett vége a leghamarabb.