Out Of The Blue [JIKOOK]

48. rész

Ahogy befejeztük a vacsorát, már rohantunk is fel a szobánkba Jiminnel. Egyikünk sem akart több időd lent tölteni, valamint mindkettőnknek szüksége volt egy kis kikapcsolódásra. A szobához tartozik egy erkély is, pontosan ide ültünk most is ki. Régen nagyon féltem, hogy egyszer leesek innen, de apa minden alkalommal itt volt és elterelte a figyelmemet. Mindenféléről beszélgettünk, illetve amikor anya elhagyott minket, én voltam az, aki elterelte apa figyelmét anyáról és valamilyen úton-módon próbáltam segíteni rajta, hiába voltam sokkal fiatalabb.

Jimin aggódó tekintettel nézett rám, én viszont egy ideig csak a követ voltam képes bámulni, ugyanis fogalmam sem volt, hogy mivel ne üldözzem el ezek után magam mellől a fiatalabbat. Homofób emberek mindenhol vannak, a mindennapjaink szerves részévé váltak, mégsem akarom elhinni, hogy a nagyszüleim is közéjük tartoznak, apáékról pedig nem is akarok beszélni. Ugyan nem tudom, hogy ő mit gondol erről, de az biztos, hogy rossz nyomon jár, ezáltal a kapcsolatunk Jiminnel még biztonságban van, ami viszont egy elég jó hír.

- Sajnálom Jiminie, nem tudtam, hogy így állnak ehhez. - törtem végül meg a csendet, mire ő csak halványan elmosolyodott.

- Semmi baj, úgysem itt élünk, hanem Szöulban. - felelte - Pár napot vagyunk itt, ezt félretéve pedig nagyon kedvelem a nagyszüleid. - tette hozzá, amivel sikerült jobb kedvre derítenie. Jimin egy rettentően toleráns és megértő ember, örülök neki, hogy nem akadt ki totálisan, azért, ami történt ma a vacsoránál.

- Amúgy van egy jó oldala is a dolognak. - pillantottam rá, mire ő szemöldökráncolva, kíváncsian várta, hogy mit fogok mondani. - Apa és Jieun nem tudják, hogy együtt vagyunk. - vágtam rá vigyorogva, de az a vigyor hamar el is tűnt, hiszen realizáltam, hogy mit is mondtam az imént.

Nem vagyunk együtt, mégis teljesen abban a tudatban élek minden egyes nap. Én vagyok az, aki várni akart, hátha történik valami, viszont mivel nem történt semmi gáz, mi pedig egyre közelebb kerülünk egymáshoz, ez totál kiment a fejemből. Vissza akartam pörgetni az időt, hogy még véletlenül se mondjak semmit. Jimin arckifejezése kissé megijesztett, mégis próbáltam nyugodt maradni és valami elképesztően frappáns folytatást vagy magyarázatot találni, ha már ennyire elcsesztem.

- Nem úgy gondoltam, felejtsd el. - nyaltam végig alsó ajkamon.

- Jungkook - csettintett egyet - Én azt hittem, hogy nem szeretnél tőlem még semmi többet és az az "örökké együtt leszünk" is vicc volt. - vallotta be, amin elcsodálkoztam. Mégis miért vicceltem volna egy ilyennel, amikor tudja, hogy mit érzek?

- Várni akartam, mert azt gondoltam, amit te gondoltál rólam, nem akartam sietni, de annyira jól alakult minden kettőnk között, hogy elfeledkeztem erről. - magyarázkodtam. - Jimin, a homofób nagyszüleim, a szar memóriám és annak ellenére, hogy mostohatestvérek vagyunk, a szüleink pedig hamarosan összeházasodnak - soroltam fel az összes negatívumot - Nem gondolod, hogy mégis jobbak lennénk együtt? - kérdeztem, mire ő elkuncogta magát.

- Ilyen megható kérést sem hallottam még. - kuncogta, én pedig szemetforgatva újrakezdtem a mondandómat.

- Park Jimin, lennél a barátom? - sóhajtottam, habár az ezer wattos vigyort le sem lehetett volna vakarni a képemről.

- Igen, Jeon Jeongguk, ezer örömmel. - felelte mosolyogva, majd az eddigi ülő helyzetemből egy pillanat alatt húzott fel és karjait a nyakam köré fonta, én pedig a derekára csúsztattam a kezeimet.

Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem érdekelt, hogy per pillanat ki lát meg vagy hallja meg a beszélgetésünket, csak azt akartam, hogy ez itt egy feledhetetlen élmény legyen mindkettőnk számára. Lehajoltam egészen annyira, hogy ajkainkat végre valahára összeérinthessem. Jimin az ujjaival simogatni kezdte a nyakam, én pedig egy hirtelen mozdulattal a feneke alá nyúlva felemeltem. Egy pillanatra elvált tőlem, amíg a lábait összekulcsolta, de utána azonnal visszahajolt hozzám. A nyitott ajtón visszasétáltam a szobánkba, amit szerencsére bezártam, amikor feljöttünk ide. Jimint óvatosan letettem az ágyra, ő pedig, mintha olvasott volna a gondolataimban, rögtön hátradőlt és magával húzott engem is. Szeretem, hogy a hosszabb csókoknál felbátorodik és valamilyen szinten végrehajtja a saját akaratát is.

Nem akartam túl messzire menni, mégis úgy éreztem, hogy ez a megfelelő alkalom valami újra, valami többre, ezért elváltam Jimim puha ajkaitól és áttértem a nyakára, amit eleinte apró puszikkal leptem el, később viszont néhol meg is szívtam az érzékeny bőrét, amit ő kisebb-nagyobb sóhajtásokkal díjazott. Mivel nem volt szándékomban nyomokat hagyni és ezáltal lebukni a család előtt, hamar tovább léptem, de előtte Jiminre pillantottam, aki csillogó szemekkel nézett vissza rám, majd aprót bólintott, ezzel beleegyezve abba, amire készülök. Hiába nem tudja mi fog történni, megbízik bennem annyira, hogy valami egészen újat mutathassak neki, amely valamilyen szinten nekem is új, hiszen Sooyoung lány, én pedig csak lányokkal jutottam el idáig.

Jimin pólója alá vezettem az egyik kezem, ezzel jelezve, hogy nem bánnám, ha ettől a zavaró tényezőtől megszabadulnánk. Vette a célzást, gyorsan kibújt a lenge felsőből, így pillanatokon belül már félmeztelenül feküdt az ágyon. Nem volt még teljesen sötét, a nap lassacskán megy le, így tökéletes fényviszonyokat adva a szobának. Nincs túl világos, túl sötét sem, inkább olyan félhomályhoz hasonló. Visszahajoltam Jimimhez, hogy még véletlenül se ijedjen meg vagy reagáljom rosszul. El szerettem volna terelni a figyelmét, hogy ne izguljon annyira, hiszen képes rá. Lejjebb húztam a nadráját és az alsóját is, ami miatt egy pillanatra le is fagyott.

- Nem lesz semmi gond. - suttogtam ajkaira, ő pedig aprót bólintva, újra bekapcsolódott a csókunkba.

A szívem hevesen vert, egy árva percre sem akartam kellemetlenséget okozni neki. Féltem, hogy elbaltázok valamit, viszont nem hagytam magam, folytattam amit elkezdtem. Jimin egyre mohóbban húzott magához, ahogy megérezte a kezem a gyenge pontján. Éreztem, hogy a mellkasa egyre gyorsabban emelkedik. Amikor úgy gondoltam, hogy hozzászokott az érzéshez, gyorsabban kezdtem mozgatni a kezem, ami azt eredményezte, hogy elhúzódott tőlem és apró kezeit a szájára tapasztotta, hogy nehogy hangos legyen, mert a végén valaki meghall minket. Újra áttértem Jimim nyakára, mostmár nem érdekelt, hogyha meglátszik pár szívásfolt holnap, szerencsére hoztam magammal alapozót, pont az ilyen esetek miatt. Egyre lejjebb és lejebb haladtam, miközben apró puszikkal halmoztam el őt. Amikor az alhasához értem, Jimin pedig teljes erővel a takaróba markolt, biztos voltam benne, hogy a végét járja, így egy picivel gyorsabb tempóra kapcsoltam. Pár pillanaton belül Jimin átlépte a gyönyör kapuit. Lehunyt szemekkel próbálta szabályozni légzését, én pedig eközben befeküdtem mellé.

Még mindig nem tudom felfogni, hogy átléptük az első mérföldkövet a kapcsolatunk során. Hatalmas örömmel tölt el és megnyugtat, hogy ilyen jól reagált mindenre, valamint le sem tagadhatná, hogy  mennyire élvezte azt a pár percet. Remélem nem bánta meg, hogy ilyen hirtelen adta be nekem a derekát és tényleg bízom benne, hogy tisztában van azzal, hogy soha nem lennék neki képes kellemetlendéget/fájdalmat okozni és kő keményen törekedem arra, hogy neki a legjobb legyen, bármiről is legyen szó.

- Jól érzed magad? - kérdeztem, mikor már hosszú percek óta nem nyitotta ki a szemeit.

- Nem is érezhetném magam jobban. - sóhajtotta, mire elmosolyodtam. - Nagyon nevetséges, ha elfáradtam? - fordult felém, mire megráztam a fejem. Én is elfáradtam, az adrenalin csak addig volt jelen mindkettőnkben, amíg kellett, mostmár az egyetlen teendőnk a pihenés. - Ha mindent így fogunk megünnepelni, akkor azt hiszem alaposan fel kell készülnöm. - kumcogta.

- Ezt a homofób embereknek üzenem. - jelentettem ki, majd ismét megcsókoltam Jimint. - Szeretlek és köszönöm. - cirógattam meg kipirult arcát.

- Akkor én mit mondjak? - nevetett fel halkan. - Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem. - motyogta.

Nem érdekel ki mit mond vagy gondol, az egyetlen, ami érdekel, hogy Jimin boldog legyen mellettem és ennek senki és semmi nem állhat az útjába.

2020.12.04.

Kélrek mondjátok, hogy nem volt annyira gagyi ez a rész, mint amilyennek én érzem. Alapvetően nem gondolom magamról, hogy az ilyesfajta részeket jól meg tudom írni, de ha valakinek mégis tetszett, akkor mindenképp mondja és belecsempészek még a történet végéig 1-2 ilyet. Köszönöm, hogy elolvastátok!!

Nagyon boldog születésnapot Jin❤