Out Of The Blue [JIKOOK]

18. rész

Ma eldöntöttem, hogy szakítok Sooyounggal. A Jiminnel való békülésünk óta sokkal boldogabb, illetve magabiztosabb is lettem, így már nem akarom tovább húzni ezt a kapcsolat témát. Még van két órám, úgyhogy először meglátogatom a kis fotósomat, mert a csomagolt kajáját a konyhapultom hagyta, én pedig észrevettem és utánahoztam. Jieuntől nagyon rendes, hogy készít nekünk a suliba uzsonnát, hiszen ez még az általános iskolás éveimre emlékeztet. Azok sem ma voltak.Visszatérve Sooyoungra, utolsó óra előtt tervezem meglátogatni, mivel az nekem is és nekik is tesi. Ilyen nagyobb rendezvények előtt mindig összevonják a két osztályt, mivel nagyrészt belőlünk áll a csapat.

Kivettem a táskámból a Jiminnek szánt uzsonnát, ami a mai napon egy gofri szendvicsből állt. Imádom, ahogyan Jieun csinálja, eperöntettel és vaníliával... Egyszerűen isteni! Szóltam a haveroknak, hogy a folyosó végén megtalálnak, ha szeretnének valamit, amire csak egy egyöntetű okét kaptam válaszul. A folyosón nem volt annyi ember, pár tanár járkált fel-alá a laptopjaikkal a hónuk alatt, vagy éppen nagy könyv és irathalmazokkal egyensúlyozva. Bekukkantottam a terembe, hogy megbizonyosodjak róla, az öcsémnek lesz itt órája. Amikor megláttam a fekete hajút, az egyik hátsó padban, egyedül üldögélni, egyből megfájdult a szívem. Hogy nem veszik őt körül az emberek minden egyes pillanatban? Miért nincs vele senki?

- Az ott tényleg ő? - ámult el az egyik osztálytársa, akit kivételesen arcról ismertem, mert egyszer eljött az osztályunkkal valahova, ugyanis ő az ofőnk lánya. Meg nem mondom a nevét, viszont elég irritáló tud lenni.

Hallottam, hogy nem csak ők beszéltek, illetve súgdolóztak rólam, de már annyira hozzászoktam, hogy valami földönkívüli tudom is én minek tekintenek, hogy nem tud érdekelni. Persze, egy ideig bejött, hogy mindenki odavolt értem, de évek után, már nem volt kedvem a folytonos " Szerinted lenne Jungkooknál esélyem?" , " Az a srác irtő dögös " vagy " Nem bírom nézni, hogy milyen undorítóam boldogok a csajával " megjegyzéseket hallgatni.

- Szia Chim. - pattantam fel a padjára, amin eléggé meglepődött - Otthon felejtetted a kajád. - nyomtam kezébe s fehér zacskóba csomagolt finomságot.

- Teljesen kiment a fejemből - csapta homlokon magát - , köszönöm - villantotta ki fogait és el is vette tőlem a zacsit.

- Hány órád van? - érdeklődtem, mivel nem emlékeztem mit mondott reggel, de azt hiszem előbb végez nálam.

- Ez lesz az utolsó. - válaszolt röviden.

- Hol vannak a barátaid? Miért nincs veled senki? - kérdeztem meg, ami már az első pillanattól kezdve zavart.

- Yeonjun lement a büfébe, Yoongi pedig a másik osztályba jár, de szerintem ezt tudod. - felelte. - Neked hány órád van? - pillantott fel rám kérdőn.

- Ezen kívül lesz egy tesim. - sóhajtott fel, mikor eszembe jutott, hogy mit tervezek arra a szünetre. Félreértés ne essék, tökéletesen készen állok rá, csak tudom, hogy egy macera lesz az egész, illetve hallgathatom a hülye hisztit, amit majd lerendez nekem.

Jiminnel rendesen elbeszélgettük az időd, ugyanis arra kaptam fel a fejem, hogy megszólalt az iskola csengője, szóval elköszöntem a fiatalabbtól és mentem a dolgomra. Ez az óra csak egy laza nyelvtan lesz az osztályfőnökkel, úgyhogy szerintem az első húsz percbem majd jegyzetelek, utána ledőlök szunyálni, mert kell az energia egy óra múlvára.A tanárnő szokását tartva pontban egészkor betoppant a tetembe, majd az asztalra téve a nehéz könyvkupacot, beállt a tábla elé, kezében egy fekete táblafilccel és magyarázni kezdett. Szerencsémre csak egy három nehezebb feladatból álló lapot kellett kitöltenünk az óra első felében, amivel hamar készen is lettem, így simán le tudtam dőlni pihenni, mert tudtam, hogy úgysem veszünk új anyagot, főleg nem érettségi előtt állva.