Out Of The Blue [JIKOOK]

5. rész

- Olyan rég voltunk már együtt - biggyesztette le alsó ajkát Sooyoung, mire engem egyből elkapott a rossz érzés. Tudom, hogy egy kapcsolatban fontos szerepet játszik a szexuális élet a felek között, de egyre inkább azt érzem, hogy nem megy. Az elején még ment az egy vagy kéthetente dolog, de mostmár a havi egy is nehéz. Soo tényleg gyönyörű és a teste is valami elképesztő, de nem tudok rá felizgulni. Nagyon el kell terelnem a gondolataimat, hogy menjen.

- Tudom baba, de ma itthon van Jieun és Jimin is. Apa meg nemsokára hazaér. - húztam el a számat.

- Nem leszek hangos. - vágta rá egyből. Azt hiszem ez nehéz lesz.

- Nagyon kockázatos. - érveltem tovább.

- Jungkook nem igaz, hogy nem vagy képes lefeküdni velem! - emelte fel hangját. - Az utóbbi időszakban szinte egyszer sem nem közeledtél felém. - mérgelődött.

Igaza van, tényleg próbáltam kerülni az ilyesfajta kapcsolatot, de ha most készen állnék sem fektetném meg, mivel itthon van a család, az ég szerelmére már!

- Én szeretlek, de meg kell értened, hogy ma nem megy. Keresünk egy időpontot, amikor tiszta a terep, és ígérem bepótoljuk. - jelentettem ki, miközben derekára csúsztattam kezeimet.

- Nemsokára edzésem lesz, úgyhogy elmegyek. - pattant fel és egy gyors csók után kirohant a szobámból.

Ennek csak pont annyi kamuszaga van, hogy ha most ne adj isten, lefeküdtünk volna, tuti nem kezdődött volna el az állítólagos edzése.
Egy gondterhelt sóhajt eresztettem ki ajkaim közül és hátradőltem az ágyamon. Mára nincs túl sok dolgom, mivel mindennel készen vagyok, így, ha nem kezdek bele valamibe, tuti biztos, hogy felemésztenek a gondolataim, illetve az őrangyalaim halálomig átkoznak majd.

Nyöszörögve ugyan, de feltápászkodtam a helyemről és kiléptem a folyosóra. Eldöntöttem, hogy sütök valami sütit, mivel a gasztronómia tanár meghúz, ha nem rittyentek neki valami ehetőt év végéig. Plusz nem fog éhenhalni a család és a fogyás veszélye sem fenyegeti majd őket. Feltéve, ha nem robbantom fel a konyhánkat.

Elővettem a hűtőből a szükséges hozzávalókat, amit természetesen a telefonomból néztem valamilyen sütis oldalon. Nagyot sóhajtottam és nekiálltam ledarálni a diót és a zabpelyhet, mivel ezt írja az oldal, úgyhogy nem merek mást csinálni. Miután ezzel készenvoltam, kibontottam a lisztet és kimértem az írt mennyiséget, de annyit bénáztam, hogy egy csomó kiborult.

- Basszameg! - szitkozódtam, mire meghallottam egy halk kuncogást a hátam mögül. Azonnal odakaptam tekintetem, de szerencsétlenségemre Jimin volt az.

- Nézni is rossz, amit csinálsz, hadd segítsek! - lökött arréb, majd elkezdte rendesen kimérni az adagokat. Neki valamilyen oknál fogva sokkal jobban és gyorsabban ment...

- Egyedül is ment volna. - forgattam szemet és visszanyúltam a tálhoz, amiben már minden benne volt, a tojáson kívül.

- Ó igen? Akkor törd fel a tojást! - emelte fel az említett hozzávalót, mire nagyot nyeltem, hiszen ez az a rész, amit a legjobban gyűlölök.

Kivettem apró kezéből a tojást és a vártnál kicsit erősebben vágtam a konyhapulthoz, ami miatt, ha Jimin nem kapja el a kezemmel együtt azt a szart, akkor tuti az egész a földöm végzi. Az említett csak megrázta fejét és átvéve a helyem, elkezdte összegyúrni a masszát.

- Figyelj és tanulj! - pillantott rám, mire csak szótlanul bólintottam, de ő pár mozdulat után abbahagyta, amit eddig csinált.

- Ennyi?

- Add ide a kezed! Együtt fogjuk csinálni. - felelte, én pedig vonakodva ugyan, de tettem amit kért. Belenyúltam a félig összegyúrt izébe, ő pedig kezeit az enyémre vezetve mutatta, hogy hogyan csináljam, ha nem akarok ennyit tökölni.