Out Of The Blue [JIKOOK]

47. rész

Az utazás nem éppen úgy sült el, ahogyan mi azt terveztük, mivel én sikeresen bealudtam nagyjából húsz perc után, Jimin viszont nem akart felkelteni, így hagyta, hogy rajta aludjak, amit apáék észre is vettek. Jimin elmondása szerint nem fűztek hozzá semmi különöset, de az arckifejezésük olyan titokzatos volt, ami megijesztette őt, úgyhogy fogalmam sincs mire számítsak innentől kezdve. Egyszerűen vannak dolgok, amiket képtelenek vagyunk elkerülni, pedig együtt sem vagyunk, valamint nem is csináljuk ezt olyan régóta.

A reptérről mindig taxival mentünk, ez most sem történt másképp, ugyanis amint kiiértünk a parkolóba, a sofőr már ott várt minket. Jimin mondta, hogy még taxival sem utazott ezelőtt és szerinte nagyon menő, igazi hírességnek érzi magát, akit ide-oda visznek az emberei. Nem tudtam nem felnevetni ezen a megjegyzésén. Ő tipikusan az a személy, akit el tudnék képzelni hírességként, de nyilván az a fajta lenne, aki túl aranyos és szinte lehetetlen komolyan venni. Minden rajongójához kedves és mindig próbál pozitivitást csempészni az emberek életébe.

- Ugye nem lesznek annyira távolságtartóak velem? - kérdezte, amikor kiszálltunk az autóból. A nagyiék háza semmit sem változott, ugyanazok a fehér falak, ugyanolyan kék függönyök lógtak bent, mint pár évvel ezelőtt. Mindig nyitva van az ablak, még télen sem hajlandóak becsukni, így azt is láthattam, hogy a konyha bútorai is ugyanazok a fekete-fehér bútorok maradtak, amiket megszoktam náluk.

- Imádni fognak. - feleltem, hiszen teljesen biztos voltam benne, hogy odáig lesznek Jiminért. A nagyi szereti az olyan gyerekeket, akikkel lehet foglalkozni, ő pedig pontosan ilyen. Én már más szitu vagyok, de azért engem is szeretnek.

A kapu nyitva volt, tudják, hogy mostanság kellene betoppannunk, apa pedig ismeri annyira a járást, hogy be tudjon vezetni minket a házba. A bejárat a szokásostól eltérően, a hátsókert felé néz, ami azt jelenti, hogy egy kis "ösvényen" kell átsétálnunk, hogy bejussunk a lakásba. Amikor beléptünk az előszobába, megcsapott a jól ismert illat, ami hiába tagadnám, nagyon hiányzott már.

- Anyu, megjöttünk! - kiáltotta el magát apa, de meglepetésünkre nem a nagyi, hanem a nagypapám ért ide először.

Tudtommal apa már korábban bemutatta Jieunt a nagyszüleimnek, amikor ők négyen Daeguban jártak, de Jimint tuti fixen nem látták még, amit papa reakciójából simán le lehetett venni. Mire ő feleszmélt, nagyi is ideért és ő is pont annyira meglepődött, mint a nagyapám. Láttam rajtuk, hogy szimpatikusnak tartják Jimint, nem pedig ellenszenvesnek, de egyenlőre nem találják a megfelelő szavakat.

- Sziasztok! - üdvözölt mindannyiunkat a nagyi - Biztosan te vagy Jimin, már sokat hallottam rólad, szólíts csak Nayoungnak, de akár nagyinak is hívhatsz, ahogy tetszik! - zsongott be teljesen. - Ó Kookie, olyan rég láttalak, gyere ide de azonnal! - parancsolt rám, majd mielőtt léphettem volna, már a nyakamban csüngött. Nayoung nagyi iszonyú alacsony, nagyon aranyos, hogy ennek ellenére is bárkit képes megfenyíteni.

Miután kicsodálkozta magát mindenki, apa és Jieun elvonultak a nagyszüleimmel a nappaliba, ahol gondolom tovább folytatták a beszélgetést, mi pedig felmentünk a szobánkba, ugyanis mondták, hogy van ott számunkra valami ajándék. Mellesleg, óriási kő esett le a szívemről, nagyon reméltem, hogy kedvesek és elfogadóak lesznek Jiminnel és hála az égnek, így is történt. Igaz, papa nem a legbeszédesebb ember, de rajta is látszott, hogy kedveli őt.

Elmosolyodva konstatáltam, hogy a szobát sem újították fel az évek alatt. A játékaim ugyan már eltűntek, de azok még pár évvel ezelőtt el lettek takarítva innen. Az ablak itt is nyitva volt, így a friss levegő töltötte ki a szobánkat. Először nem értettem, hiszen nem is láttam, hogy hol vannak az ajándékaink, viszont amikor Jimin észrevette a két pólót, azonnal odarohant.
Az egyik kicsivel nagyobb volt, mint a másik, mama tudta, hogy Jimin alacsonyabb és vékonyabb is, mint én. A póló Marveles volt, feltételezem, hogy apa árulta el nekik, hogy mindketten szeretjük a Marvel filmeket.

- Ez egy hatalmas. - nézegette magát a tükörben, amikor felpróbálta a pólót. - Mondjuk nem érdekel, mert nagyon tetszik. - tette hozzá, mire mindketten felnevettünk.

- Nekem is nagyon tetszik rajtad. - kacsintottam, ő pedig szokásához híven elpirult. Kíváncsi vagyok, hogy vajon lesz-e olyan, amikor már nem jön ennyire zavarba minden apróságon. Nem azért, mert zavar, hiszen ennél aranyosabb már nem is lehetne, csak gondolom ő ezt nem éppen így látja.

Jiminnel legalább két órán keresztül fetrengtünk hol az ágyon, hol a szőnyegen, miközben a világ összes témáját kiveséztük. Érezhető, hogy annyira nem mer közeledni itt a nagyiéknál, viszont szerintem nem kellene aggódnia, ugyanis apáék kellő képpen lefoglalják a nagyszüleimet, tehát ők ránk sem hederítenek. Túl szép ez a hely ahhoz, hogy barátként viselkedjünk egymással.

Hat körül Jieun lehívott minket vacsorázni, nekünk pedig nem kellett kétszer szólni. Mindketten nagyon éhesek voltunk az egész napos rohanás után. Az asztalnál Jimin mellett foglaltam helyet, apáékkal szemben. Nem kellett sokat várnunk, nagyi pillanatokon belül hozta a vacsoránkat, ami Bulgogi volt. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire finom Bulgogit csinál, senki nem képes leutánozni ezt a receptet, szerintem akkor sem, ha mindent ugyanúgy csinál, ahogyan ő.

- És mesélj, Seokjin hogy van? Jóban vagytok még? - kérdezte tőlem a nagyi, mire gyorsan bólintottam, majd amikor lenyeltem a falatot, folytattam.

- Minden rendben van vele. - feleltem - És igen, a legjobb barátom. - válaszoltam mrg  második kérdést is.

- Rendes gyerek, kár, hogy hagyják elkallódni. - szólt közbe a nagyapám is, amit hirtelen nem tudtam hova tenni. Jin soha nem volt rossz gyerek, mindig segített mindenkinek, tanult és sportolt is mellette, fogalmam sincsen, hogy mit ért ezalatt. Utoljára három évvel ezelőtt találkoztak, amikor elhoztam magammal ide, hogy egy hetet nyaralhassunk együtt, kivesézhessük az összes témát és addig játszunk minden elvetemült játékkal, amíg ki nem esik a szemünk. Akkor nagyon kedvelték őt, azóta viszont nem is hallottak felőle.

- Hogy érted, apu? - tette fel a kérdést helyettem apa.

- Hát, hogy több homok került a gépezetbe, mint kellett volna. - jelentette ki, mire bennem megfagyott a vér. - Kedvelem a barátodat, de azért jobban örülnék neki, ha nem lenne meleg. - tette hozzá, én pedig éreztem, hogy ez így nagyon nem lesz rendben. Nem mertem semerre sem fordulni, apára vezettem akaratlanul is a tekintetem, aki tanácstalanul ült a helyén. Elképzelésem sincs, hogy mégis honnan tudnak Jin irányultságáról, arról nem is beszélve, hogy helytelen az állítása. Jin nem teljesen meleg, vonzódik ő lányokhoz is.

- Jaj, Seunwoong! - szólt közbe újra a nagyi - Az a gyerek egy angyal, ne mondj róla ilyeneket! Inkább örülj annak, hogy a mi fiaink nem a saját nemükhöz vonzódnak! - mosolyodott el, én pedig tényleg egyre szarabbul éreztem magam.

Alig eszünk tíz perce, de már úgy érzem, hogy hamarosan viszont látom a vacsorámat. Nem akartam és nem is tudtam volna elképzelni róluk, hogy homofóbok lennének, de ezek után a kijelentések után, már holt biztos vagyok benne. Rettentően fáj, hogy ilyen nézeteik vannak, mégsem tudok ellene mit tenni. Tudom, hogy Jimin id hasonlóan érzi magát ebben a helyzetben, ezért nagyon remélem, hogy hamar befejezzük az étkezést és mehetünk fel a szobáinkba.

- Apu, anyu - pillantott a szüleire apa, mire Jiminnel felkaptuk a fejünket. Jieun aggódva figyelte apát, valószínűleg nem szerette volna tovább feszegetni a témát. - Jin egy áldott jó srác, múltkor még barátnővel láttam. - sóhajtotta - A fiúk pedig, - mutatott ránk - Mindketten fognak majd egy-egy szép lányt odahaza, de még bőven ráérnek erre is. - közölte.

Hiába akart fedezni, megvédeni mindannyiunkat, ő sem tudja az igazságot és még csak nem is sejti. Ezek után viszont el sem mondanám neki, hiszen a nagyszüleim biztosan arra nevelték, hogy egy család egy nő és egy férfi szerelméből indul ki. Szeretem apát, nagyiékat és Jieunt is, de egyszer el kell szomorítanunk őket, ugyanis mi nem azok a srácok vagyunk, akikre apa gondol.

Mi egy teljesen más történet vagyunk Jiminnel.

2020.12.01.

Remélem tetszett a rész a kis balhé ellenére. Nemsokára érkezem a folytatással, addig is mindenkinek kitartást a suliban!!!