Out Of The Blue [JIKOOK]

51. rész

Tegnap este értünk haza a nagyiéktól. Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy a két nappal ezelőtti incidens mégis mi volt és hogyan reagálta le a saját nagymamám, akiről mindaddig azt hittem, hogy homofób. Ami viszont kiderült, hogy a nagyapám valóban az, tehát vele tényleg vigyáznunk kell, ha arra járunk és nem szeretnénk az utcán aludni.

Holnap indulunk az osztálykirámdulásra, Jimin viszont még mindig vacilál, hogy eljöjjön-e vagy sem. Elmondása szerint nagyon szeretne az osztályommal jönni, habár fél attól, hogy hogyan fognak viszonyulni hozzá a nagyobbak. Rengetegszer elmondtam már neki, hogy csak egy vagy két évvel idősebbek és semmi oka nincsen az aggodalomra, ő mégis eléggé tart ettől.

- Szia Jieun! - köszöntem, amikor leértem a nappaliba. Még csak fél hét van, viszont nem tudtam aludni, úgyhogy a legjobbnak azt láttam, ha lejövök a szülők közé. - Apa merre van? - kérdeztem.

- Jó reggelt! Miért nem alszol? - kapta rám tekintetét, majd hozzátette - Apukád mindjárt jön, valamiért visszament a hálóba. - tette hozzá, majd arrébb is húzodott a kanapén, ezzel jelezve, hogy üljek le mellé.

Baromi fáradt vagyok, így nem is volt kérdés, hogy leüljek-e vagy sem. Magamra húztam a kanapé végén lévő, szépen összehajtogatott plédet és hátradőltem. A tévé be volt kapcsolva, Jieun valami drámát nézett éppen. Emlékszem, hogy anya is teljesen odavolt ezért a drámákért és mindig kiváncsian figyeltem én is velr együtt, hogy mi fog történni. Akkoriban nem gondoltam volna, hogy rossz emlékként ég majd belém az összes ilyen műsor.

- Baj van? - fordult felém Jieun, aggódó tekintettel.

- Nincsen, csak emlékszem, hogy anya is imádta ezeket a sorozatokat. - mondtam el neki az igazat, hiszen semmi értelme nincs ilyeneket titkolni. - Szerettem vele nézni, de azóta meggyűlöltem.

- Válthatunk csatornát, van időm vissaznézni ezt az epizódot. - kezdte azonnal keresni a távirányítót, viszont valamilyen oknál fogva, nem szerettem volna, ha átlép egy másik csatornára.

Igaz, nem valami jó élmény nekem ezekre visszaemlékezni, mégsem akarom félbeszakítani ezt. Jieun annyira kedves velem, olyan sokat foglalkozik velem, ráadásul nagyon keményen próbálkozik, amit eleinte nem értettem és őszintén szólva nem is értékeltem, de mostmár igazán jól esik. Szívesen maradok itt és nézem meg vele a nemsokára végetérő részt. Felemeltem a távirányítót és felvettem a hangerőt, majd ledobtam a kanapéra a fekete tárgyat. Jieun meglepetten nézte végig mindezt, mégsem szólt semmit utána.
Megsimogatta a karom, aztán ő is elhelyezkedett egy neki kényelmes pozicíóban és néztük tovább az elkezdett részt.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de azt vettem észre, hogy apa és Jimin is a kanapén ülnek és nézik velünk a sorozatot. Senki nek szólt semmit, mindannyian teljesen bele voltunk merülve a történetbe, viszont nekem eszembe jutott, hogy nem ártana készülődnünk, ugyanis még két hétig suli van. A rész végénél felálltam, majd megragadtam Jimin kezét is, aki álmos tekimtettel nézett fel rám, aztán egy nagy ásítás kíséretében, követni kezdett a szobámba.

- Na, sikerült eldöntened? - érdeklődtem, mire ő megingatta a fejét. - Cha tanárnő idegrendszerével nem érdemes játszani, úgyhogy engedd, hogy segítsek még most eldönteni. - ültem le az ablaknál lévő, kipárnázott részre, Jiminnel szembe.

- Nem tudom, hogy mi lenne a helyes döntés. - sóhajtotta - Lehet, hogy az osztály megutál, ha nem velük megyek az első osztálykirándulásomra, bár szívem szerint inkább veled lennék pár napon keresztül, mintsem rohadt messze tőled. - biggyesztette le alsó ajkát.

Így már világossá vált számomra, hogy miért vacilál ennyit a döntésen. A helyében, én a saját osztályommal mennék, nem pedig egy idegen társasággal. Az osztálya kedveli őt, bár ott is vannak gyökerek. Yeonjunnal jóban vannak, néha összefutnak, úgyhogy ott biztosan jól érezné magát, illetve a lányokkal is jól kijön, tehát ez az opció mindenképpen nyerő lenne. Az én osztályom egy rendkívül összetartó közösség, kizárt, hogy ne fogadnák be maguk közé Jimint, amikor már rengetegszer látták, beszéltek vele és kérdeztek róla. Természetesen nekem nagyon sokat jelentene, ha a mi kirándulásunkra jönne el, viszont nem akarom, hogy kockáztasson, habár arról az osztályról sem tudom elképzelni, hogy így kiutáljanak valakit egy ilyenért.