Out Of The Blue [JIKOOK]

15. rész

Nem tudtam eldönteni, hogy az izgatottság, vagy az idegesség gyakorolt rám nagyobb nyomást. Bármelyik pillanatban megérkezhet Sooyoung, ami azt jelenti, hogy bármelyik pillanatban kiszállhat belőlem az összes bátorságom. Idegesen doboltam lábaimmal az előszoba parkettáján. Jieun már készíti a vacsorát, apa már az étkezőben vár, valamilyen könyvet olvasva, Jimin pedig itt ül mellettem, mivel ő az egyetlen, aki valamennyire lenyugtat a puszta jelenlétével. Rengeteget gondolkodtam az elmúlt napokban, és sajnos minden alkalommal arra jutottam, hogy valami kis szál köt a fiatalabbhoz. Bármennyire is próbáltam meggyőzni magam sz ellenkezőjéről, akármennyire erőlködtem, hogy ez megváltozzon, de mind hiába.

- Ne izgulj már ennyire, semmi baj nem lesz. - bokszolt vállbs, mire felkaptam s fejem, ugyanis eddig a földet pásztáztam.

- Itt van! - pillantottam meg az ablakból a kapuban álldogáló lányt.

Azon nyomban kirohantam elé, és már invitáltam is be a házba. Mára rossz időt mondtak, ami az égen megmutatkozó, sötét felhőkből látszódik. Soo levette a kabátját és a cipőjét, majd jó szorosan hozzám bújt. Levezettem kezeim vékonyka derekára, aztán egy gyors csókot leheltem ajakira. Jimin is felállt, hogy üdvözölje őt, amikor pedig ez is megvolt, bementünk az étkezőbe.

A tágas helységben már Jieun is ott volt, apa mellett ült és várta, hogy megjelenjünk. Apa letette a kezébn tartogatott, sötétkék borítójú, réginek tűnő könyvet, majd kitárva karjait, felállt, hogy köszöntse a mellettem álló lányt.

- Szervusz Sooyoung, milyen rég láttalak! - mosolyodott el - Hogy mennek a dolgok? - kérdezte.

- Szia Seungheon ! - köszönt vissza. Hála az égnek, ő megértette, hogy apa fiatal és nem szereti, ha magázzák -Minden rendben van - tette hozzá.

- Szia, Jieun vagyok, Jimin édesanyja. - mutatkozott be a családunk női tagja is, de azonnal szólt is , hogy foglaljunk helyet, mert hozza is az ételt.

Kihúztam a széket Soonak, akik megköszönve cselekedetemet, le is ült, ez után pedig Jimin, legvégül pedig én is elfoglaltam a helyem. Az asztalunk, más családoktól eltérően, kerek, úgyhogy könnyedén megoldottuk a helyek felosztását, hogy senkinek ne kelljen messzebb, vagy esetleg egyedül ülnie. Velem szemben ült apa, mellete Jieun, jobb oldalaom Soo, balról pedig Jimin, ami egész megnyugtatónak bizonyult ebben a helyzetben.

- Na és - kezdett bele apa - Gondolkoztál már, hogy hova jelentkezel jövőre? - tette fel élete kérdését. Tipikus, felnőtt kérdés. Megérteném, hogy ezzel naggytja szegényt, hogyha ő is idén érettségizne, de még van egy egész éve.

- Az orvosira - felelte, nekem pedig megállt a vér az ereimben. Mondd ,hogy a busaniba szeretnél menni, kérlek.

- Busan? - kérdezett Jieun is.

- Szöul - rázta meg a fejét, mire éreztem, hogy mindjárt elájulok. Nem jöhet ugyanoda, ahova én!

- Tényleg? - pillantottam rá.

- Igen, szeretném, ha ugyanannyi időt tölthetnénk együtt! - villantotta ki fogait, mire Jieun elmotyogott egy "milyen aranyos lány" cimű mondatot. Láttam, hogy apa is kellően meglepődött, de mit sem törődve ezzel, folytatta tovább a beszélgetést újabb témákat hozzáadva.

Egyébként a vacsora nagyon finom volt, Jieun valami istenien főz, minden elismerésem neki. Az utolsó fogásnál tartottunk, a feszültség, persze csak a többiek között, már teljesen feloldódott, így mindenki nagyon élvezte a másik társaságát.

- Ez valami isteni lett! - dícsértem meg Jieun epres sütijét, mire Sooyoung is ezt tette.

- Jut eszembe, Jimin - forult felé a lány - Hallottam, hogy a te fotód lett a legjobb, megnézhetném később? - érdeklődött.