Out Of The Blue [JIKOOK]

28. rész

A nap sugarai szinte kiégették az álmot a szememből reggel, ugyanis elfelejtetettem lehúzni a redőnyt, amikor hazaértük. Azonnal felkeltem és próbáltam megakadályozni, hogy a beáramló fény ébressze fel a mellettem szuszogó angyalt, ami sikerült is. Nagyot sóhajtva dőltem vissza az ágyba, miután lecsekkoltam az órát, amely fél tízet mutatott. Levakarhatatlan mosoly terült el az arcomon, amikor visszagondoltam a tegnap, illetve ma hajnalban történtekre. Egyszerűen csak hihetetlen számomra az egész és olyan érzésem van, mintha egy mesében lennék. Ahogy hazaestünk éjszaka, megmosakodtunk, persze külön külön, aztán pedig befészkeltük magunkat az ágyba és folytattuk, amit a parton elkezdtünk. Fogalmam sincs hány órán keresztük faltuk egymás ajkait, de biztos vagyok benne, hogy felejthetetlen emlékként égett bele az eddig hidegnek hitt szívembe.

Jiminre pillantottam, aki pont ekkor kezdett mocorogni, így gondoltam ideje felkelteni a kis álomszuszékot.
Felé másztam, majd apró, lágy csókokkal kezdtem behinteni arca különböző pontjait, illetve puha, duzzadt ajkait sem hagyhattam ki. Nem sokkal később ki is nyitotta gyönyörű, fekete szemeit és elmosolyodott, ezzel szinte láthatatlanná téve azokat. Imádom, amikor mosolyog.

- Jó reggelt. - suttogtam, és újabb puszit nyomtam ajkaira. - Hogy aludtál? - kérdeztem, majd oldalasan mellé feküdtem.

- Jó reggelt. - nyammogta - Életemben nem aludtam még ilyen jól. - kuncogott fel, mire én is halkan elnevettem magam.

Újból erőt vettem magamon, aztán felálltam és a fürdőbe vettem az irányt. Gyorsan fogat mostam, illetve meg is mosakodtam volna, csak hogy Jimin hirtelen mögöttem termett és hátulról kezdett ölelgetni, ami nagyon jól esett. Igazán örülök neki, hogy nem bánta meg a tegnapot, plusz ugyanúgy viselkedik velem, mint akkor. Bízom benne, hogy ez így fog maradni, mert már kezdenek olyan gondolataim lenni, amelyek a kapcsolat téma körül forognak.

- Menjünk le enni. - mondtam, amikor mindketten végeztünk a mosakodással. Még egyikünk sem volt felöltözve, de nem szállodában vagyunk, hogy ne lehessen pizsiben megreggelizni.

- Várj. - ragadta meg a karom, és seperc alatt visszahúzott az ajtóból. - Elfelejtettél valamit. - jelentette ki, mire én szemöldómráncolva kezdtem tanakodni, hogy mit felejthettem el, de valahogy semmi sem jutott az eszembe.

- Majd később átöltözünk. - vontam vállat, ugyanis azt hittem erre gondol, de amikor hangosan felnevetett, akkor megváltozott erről a véleményem. - Bökd már ki bakker! - trappoltam egyet, ő pedig csak szimplán közelebb lépett hozzám, majd nyakam köré fonta vékony karjait.

- Csókolj meg. - harapta be alsó ajkát, én pedig azon nyomban tettem amire kért.

Megkönnyebbültem, amikor éreztem, hogy semmit sem változtak a csókba szőtt érzelmeink, illetve boldog voltam, hogy újra érezhetem Jimin puha, édes ajkait az enyémeken. Semmit nem szeretnék elkapkodni, nem fogom csak úgy megcsókolni, hiszen még rengeteg kitapasztalandó dolog van hátra, én meg elég türelmes embernek vallom magam, így ezzel gond nem lehet.

Kicsit elhúzódott az akciónk, ugyanis húsz perccel később mentünk csak le a konyhába, ahol már ott voltak a szüleink is, így együtt tudtunk reggelizni, mellesleg tizenegykor. Mint később megtudtuk, ők is sokáig húzták a lóbőrt, ezért nekik sem volt energiájuk, sem pedig idejük megreggelizni és inkább megvártak minket. Evés közben számos téma felmerült, mint például a nagyszüleim, akiket lassan egy éve nem látogattunk meg, ezért apa kitalálta, hogy érettségi után elutazunk hozzájuk pár napra. A nagyim nagyon aranyos nő, csak néha túlzásokba tud esni, amit annyira nem tűrünk, de a papám próbálja őt a legjobban visszafogni. Reménykedem benne, hogy Jimin nem ijed majd el az első ilyen pillanatban.