Out Of The Blue [JIKOOK]

52. rész

Szinte egész éjjel virrasztottam, alvásból maximum három óra jutott, de hajnali kettő óta biztos, hogy nem bírtam visszaaludni, még csak percekre sem. Jimin a saját szobájában aludt, legalább is nagyon remélem, hogy ő rendesen tudott aludni, nem úgy, mint én. Nem izgultam, nem is féltem az utazástól, úgyhogy tényleg ötletem sincs miért vagyok fent lassan két és fél órája. Indulni csak hétkor kell majd, azaz bőven elég lenne hatkor kelni, de nem, mert jelenleg hajnali négy óra múlt, nekem pedig már nem fog beszökni az álommanó a szobámba.

A hátamra fordultam, majd feltápászkodtam az ágyról, mivel a filmezésen kívül nincs nagyon ötletem, hogy mit kezdhetnék magammal. Először elmentem a fürdőbe, hogy megmosakodjsk, legalább ezzel is telik az idő, csak aztán vábszorogtam el az asztalomig, ahol a laptopom is volt. Majd később lemegyek a konyhába, csinálok a családnak reggelit, bár az én bénázásommal lehet nem megyek sokra. Kihúztam a laptopom, majd az ölembe véve visszaültem az ágyba, a takarót pedig lerúgtam magamról. Levettem a hangerőt pont annyira, hogy ne hallatszódjon át semelyik szobába, hiába van messze Jiminé is, akkor sem szeretném felébreszteni őt. Keresgetni kezdtem az ajánlott filmek és sorozatok között, amikor megakadt a szemem egy egész érdekes filmen, úgyhogy nem is vártam tovább, azonnal rákattintottam.

Talán húsz percnél járhattam, amikor az ajtó nyílására lettem figyelmes, ezt követve pedig megpillantottam Jimint, aki a tőlem kapott plüss polipját szorongatta. Komolyan úgy festett, mint egy kisgyerek, viszont semmiképp sem rossz értelemben. Megijedtem, hogy esetleg mégis túl hangosan néztem a filmet és ezért kelt fel, illetve jött át az én szobámba, így villám gyorsan kiléptem.

- Felkeltettelek? - kérdeztem aggódva, mire megrázta a fejét. - Miért nem alszol? - tettem fel egy újabb kérdést.

- Nem tudok aludni, nagyon izgulok. - motyogta, aztán befészkelte magát mellém az ágyba és az általam arrébb rúgott takarót magára húzta. - Már megcsináltam mindent, fél órája fent vagyok. - mesélte - Csak sétálni akartam egyet, de aztán meghallottam, hogy nézel valamit, ezért gondoltam bejövök. - tette hozzá, mire elmosolyodtam.

- Ha szeretnéd, akkor megnézhetjük ezt a filmet. - vettem az ölembe újra a laptopot, Jimin pedig heves bólogatással jelezte, hogy benne van, nézhetjük. Felvettem a földről pár párnát, amit odaadtam neki, nehogy kényelmetlen legyen neki valami, én úgysem alszom azokkal, csak dísznek vannak az ágyamon napközben.

Hamar elrepült az a másfél óra, így már nem kellett tovább húzni az időt. Én szinte minden éjjel póló nélkül alszom, amikor már beköszönt az elviselhetetlen meleg időjárás, tehát , mielőtt lementünk volna reggelit készíteni, magamra kaptam az első ujjatlant, ami a kezem ügyébe került.
Halkan osontunk le, valakint ugyanolyan halkan álltunk neki kipakolni a hozzávalókat a hűtőből. Jimin ötlete volt, hogy omlettet csináljunk, én pedig egyáltalán nem ellenkeztem. Segítettem neki, amiben tudtam, hogy tudok, a veszélyesebb részét viszont már átvette tőlem. Nem bírtam róla levenni a szemem. Még hajnalok hajnalán is ugyanolyan gyönyörű, mint a nap bármely pillanatában.

- Előveheted a tányérokat. - mondta, ezzel kizökkentve az eddigi gondolatmenetemből.
- Szerintem anya mindjárt kijön.

Tényleg nem kellett sokat várnunk, hiszen Jieun és apa is hamar kijöttek közénk. Jieun mindkettőnk fejére nyomott egy-egy puszit, amikor leültünk az asztalhoz, ami ismét azt eredményezte, hogy úgy éreztem, teljes a család számomra. Pikk-pakk megreggeliztünk, nem is beszélgettünk túlzottan sokat az asztalnál, hiszen gondolom tudták, hogy valamelyilünk borzasztóan izgul, aki nyilván nem én voltam ebben az esetben.

Visszamentünk a szobáinkba, hogy mostmár tényleg minden aprósággal végezzünk és minél hamarabb elindulhassunk a reptérre, ahol az osztályfőnök biztosan nagyon ideges lesz, amíg meg nem érkezik mindenki. Már látom előre, hogy fel-alá járkál, kezében tartva a táblát, amin az évfolyam és a szak van felírva, hogy még véletlenül se tévedjen el senki.