Out Of The Blue [JIKOOK]

21. rész

Szerintem még soha életemben nem aludtam ilyen jól, ennyire nyugodtan. Jimin semmit nem mozdult az éjszaka folyamán, ugyanolyan pózban feküdt, mint mikor elaludtam. Előbb keltem fel, mint ő, és voltaképpen ötletem sem volt, hogy hogyan kelthetném fel, elvégre nem éppen fekszünk testvérekhez illően, sőt, ha megtudná, hogy rajtam fekszik, valószínűleg soha többé nem jönne át hozzám. Óvatosan próbáltam megmozdítani, figyelve arra, hogy semmilyen hirtelen mozdulatom ne legyen, mert arra fix, hogy felkel.

- Ébren vagyok, Jungkook. - motyogta, ami engem elég rendesen meglepett. Hogyha ébren van, akkor miért nem szállt eddig le rólam, és miért nem zavarja, hogy úgy aludtunk itt, mint két fülig szerelmes tini. - Kényelmesebb volt így. - ásított, majd felnyitotta gyönyörű szemeit, aztán rám emelte tekintetét és halványan elmosolyodott.

- Azt hittem plüssnek képzelsz. - nevettem fel halkan, mire ő csak megrázta a fejét.

- Többször is veled fogok aludni. - jelentette ki, mintha az a világ legnormálisabb dolga lenne. Nem tudtam jelen pillanatban, hogy örüljek vagy sem, hiszen nyilván nagyon szeretném az összes szabad percem vele tölteni, elalvás előtt megszeretgetni, reggel pedig puszikkal, csókokkal kelteni , ugyanis tényleg teljesen elvette az eszem ez az angyal.

- Szerintem öltözzünk fel, mert el fogunk késni. - váltottam gyorsan témát, mert, ha jobban belement volna ebbe, akkor vagy színt vallok neki, vagy leteperem, és valljuk be, egyik sem lenne jó megoldás.

Feltápászkodtam, majd egyenesen a fürdőszobába vettem az irányt, ahova vártlanul, Jimin is követett, viszont már nála volt a fogmosós cucca. Ennyire gyorsan átmerészkedett volna a szobájába? Mondjuk, ha át mert menni, akkor nem kell tartanom tőle, hogy én leszek az, aki összepakolja a cuccait, illetve ruhát választ neki mára. Őszintén szólva, leginkább ruha nélkül szeretném látni. Most azonnal.

Jimin mellett még a készülődést sem lehet komolyan venni, amit tényleg nem bántam, hiszen nagyon aranyos volt, ahogy próbálta magára hívni a figyelmem, például azzal, hogy a vizes kezével összetapogatta az arcom és a karom, amiből az lett, hogy egy idő után egymást fröcsköltük a csap jéghideg vizével. Apa biztos örülni fog, ha meglátja a vízszámlát. Csurom vizesen léptünk ki a fürdőszobából, ezért úgy döntöttem, hogy amíg nincs száraz ruhája nálam, adok neki törülközőt, hogy nehogy fázzon, vagy valami baja legyen így korán reggel. Visszamentem a fürdőbe, hogy letakarítsam a tükröt, viszont, amikor kiértem, az öcsém fel volt öltözve, csak éppen nem a saját ruháiba. Az egyik rózsaszín pulcsim volt rajta, plusz a világoskék farmerom, aminek felhajtotta a szárát, mert hosszban sokkal nagyobb volt, mint a mérete. Rendkívül édesen festett a ruháimban, illetve hihetetlenül meglepett a cselekedete.

- Úgy látom nem kell átmennem a ruháidért. - létpem közelebb hozzá, hogy megigazítsam a felsőjét. Vagyis az enyémet.

- Legalább egy napra te lehetek. - állt be a hatalmas tükör elé, hogy lecsekkolja a kinézetét.

Nem értettem, hogy miért akar én lenni egy napra, vagy akár egy percre is. Sokan úgy gondolják, hogy a kinézet minden, és amögött csak és kizárólag tökéletes családi háttér, soha fel nem bukkanó bánat rejtőzik. Faszság. Igen, tisztában vagyok a testi adottságaimmal, a személyiségem sem mondanám rossznak, sőt jobb, mint a külsőm, de minden más rózsaszín köddel ellátott, cukormázas mese egy hülyeség. - Jeon Jungkook vagyok, a suli legmenőbb végzőse, aki bárkit és bármit képes megszerezni . - utánzott engem, pedig nem is vagyok ilyen.

- Ez nem igaz! - ellenkeztem.

- Ugyan, Kook. - pillantott fel rám - Annyian hevernek a lábaid előtt, nem igaz, hogy nem látod!

- És belegondoltál, kedves öcsikém, - támaszkodtam meg a szekrény ajtaján - hogy mi van akkor, ha mindennek ellenére, az egyetlen ember, aki érdekel - nyeltem egy aprót, mert kezdtem szarul érezni magam, hogy konkrétan a szemébe mondom mindezt. - sosem fog rám úgy nézni, ahogyan én rá? - kédeztem keserű mosollyal az arcomon.

- Akkor az a lány hülye, Jungkook. Ennyire egyszerű. - közölte, majd hagyta, hogy átvegyem a ruháimat, amíg ő helyet foglalt az ágyamon. Az ágyon, amin nem olyan rég együtt aludtunk.

Miután teljesen elkészültünk, Jimin cuccait is összekaptam, kivettem a kovsim kulcsát a fiókból és a fiatalabbal az oldalamon lementünk a konyhába, hogy reggelizzünk valamit. Mivel egész korán keltem, ez által Jimin is, nem voltunk késésben. Mondjuk az sem érdekelne, ha tíz perc múlva kezdődne a tanítás, mert jelenleg gyomoridegem van az előző beszélgetésünk miatt. A szüleink már elmentek dolgozni, ami annyit jelentett, hogy nekünk kellett összedobni valami kaját, úgyhogy inkább Jiminre hagytam ezt a feladatot, mivel én nagy eséllyel felgyújtanám a konyhát, na meg szívesen nézem őt, miközben valamivel el van foglalva, legyen ez a fotózás, a főzés vagy tényleg bármi.

A suliba vezető alig tíz perces utat végigcsacsogtuk, folyton nevettünk valamin, konkrétan egy percig sem tudtunk komoly témára térni, de még csak fegyelmehett hangulatot sem tudtunk teremteni, ahhoz túlságosan élveztük egymás társaságát. Baromi jó érzés, hogy Jimin itt van és képes feldobni a napjaim, elterelni a rossz, fájó gondolataimat és helyettesíteni valami egészen jóval. Olyan számomra, mint egy őrangyal. Nélküle elhagynám magam és nem lennék képes ezernyi dologra. Nem lennének teljesek a napjaim, és ezek után, bármennyire is szeretném elhitetni magammal az ellentétét, áldom az eget, hogy Jimin csak úgy belekeveredett az életembe. Bánom, és nem is, hogy szerelmes lettem belé, de egy ilyen angyali fiúba ki ne szeretne bele pillanatokon belül?

- Későn jövök haza, ma van a tavaszi nyitó. - mondtam, mielőtt tovább mehettem volna a saját termembe.

- Játszol? - kérdezte, mire bólintottam. Végül megengedték, az orvos beleegyezése és egyáltalán tudta nélkül, hogy részt vegyek a nyitón, mint játékos, szóval nagyon oda kell figyelnem, mert feltűnő lenne, ha bajba keverednék. Ismét.

- Vigyázz magadra! - emelte fel mutatóujját, hogy még komolyabbnak tűnjön, de ennek ellenére sem bírtam ki mosolygás nélkül. - Egészben akarlak visszakapni. - tette hozzá, én pedig ott helyben képes lettem volna megcsókolni. Hogy lehet valaki ennyire édes és törödő? Hogy lehettem vele annó akkora köcsög?

Nem válaszoltam, csak egy bólintással jeleztem, hogy megértettem, aztán elköszöntem tőle és egyenesen a terembe rohantam, hiszen már elhangzott a csengő, így remélni tudtam cssk, hogy a tanár nincs bent és nem fog egyest, vsgy figyelmeztetőt adni. Igen, a földrajz tanárunk nagyon igazságtalan tud lenni, ha késésről van szó. Volt már rá példa, hogy tesiről jöttünk fel és két perces késés után majdnem leküldött az igazgatóiba, de szerencsére megúsztuk egy figyelmeztetővel.

Amikor beléptem a fülledt helységbe, a tanárnő még nem volt bent, ezért szépen komótosan leültem a szokásos helyemre, köszöntem a többieknek, akik természetesen egyből körém gyűltek, nagyban tojva arra, hogy a tanár bármelyik pillanatban megérkezhet. Örültem, hogy idejöttek és elterelték a figyelmemet Jiminről, meg a stresszt is háttérbe szorították, amit a délutáni nyitó okozott. A lányok, mimt mindig, a padomom ültek, a fiúk a mellettem lévőn csoportosultak, Jin pedig mellettem ült, Kevint bámulva. Lehet rosszindulatú vagyok, de végre valaki átérzni, hogy milyen viszonzatlan szerelemben élni.

2020.06.13

Boldog 7. évfordulót BTS💫
Ez egy kicsivel rövidebb rész lett, viszont az ilyen nagyon ritkán fog előfordulni, remélem tetszett a rész azért!
Tudjátok már az év végi jegyeket? 🤓