Out Of The Blue [JIKOOK]

45. rész

- Azt hiszem készen is vagyunk. - guggoltam le a sütő elé, amikor már távolabbról is jól lehetett látni, hogy a sütiket nemsokára kivehetjük majd.

Jimin is leguggolt mellém és miután rábólintott, megbizonyosodtam róla, hogy sokat tanultam ma tőle. Egyetlen egy baklövésem volt a pár óra alatt, amit itt töltöttünk, méghozzá az, hogy véletlen magamra borítottam a lisztet, ezáltal teljesen fehér lett a ruhám. Jimin marha jól szórakozott a szerencsétlenkedésemen, úgyhogy előszeretettel borítottam rá is egy keveset, azt már viszont direkt tettem. Nem sértődött meg, mindkettőnk jót nevetett rajta, aztán folytattuk a munkálatokat. Ez nagyjából egy órája történt, de még mindig tiszta liszt vagyok és Jiminről sem jött le.

- Mostmár megdícsérhetsz. - fordultam szembe vele, ő pedig szemet forgatva ugyan, de tette, amit kértem.

- Nagyon ügyes voltál, de te takarítod le a lisztet mindkettőnkről! - nevetett fel.

A helyzet az volt, hogy amíg én tetőtől talpig lisztes voltam, Jimin szinte alig kapott belőle. Az arcát liszteztem össze, a haját egy kicsit, valamint a mellkasára is került egy, de semmiképp sem olyan vészes a szitu, mint az én esetemben. Beleegyeztem egyébként, hiszen a legjobb megoldás az lesz, ha leveszi a pólóját majd otthon, én pedig kirázom a saját ruháimmal együtt. Ami pedig a fejünkre borult lisztet illeti, majd valahogy kijön.

- Készen vagytok? - toppant be váratlanul Jieun. - Mi történt? - kérdezte, amikor konstatálta, hogy mindketten koszosak vagyunk. Jimin kissé megijedt, viszont ahogy Jieun felnevetett, ő is megnyugodott.

- Esküszöm véletlen volt! - emeltem védekezőn magam elé a kezeim, mire Jieun csak mosolyogva megingatta a fejét, majd a sütőkhöz lépett.

- Két perc és kivehetitek. - mondta - Én elindulok haza, köszönöm, hogy segítettetek. - tette hozzá, mi pedig csak halvány mosollyal az arcunkon, bólintottunk egyet.

Miután lejárt a két perc és Jieun is elhagyta a cukrászdát, mi gyorsan elpakoltunk és kitakarítottunk Jiminnel, hogy minél előbb haza tudjunk menni, mert még rengeteg dolgunk lesz a mai nap folyamán. Még csak négy óra van, de már most hulla vagyok. Az edzéses-fotózós dolog hatkor kezdődik, addig még van egy kis időnk pihenni. Elrendezgettük a süteményeket a kirakatban, majd bezártuk a boltot addig, amíg anya munkatársa meg nem érkezik.

Otthon Jieun mégegyszer megköszönte, hogy segítettünk neki, majd megkért minket, hogy pakoljunk össze arra a pár napra minden cuccunkat, amit vinni szeretnénk. Rábólintottunk és fel is mentünk az én szobámba mind a ketten. Ekkor realizáltam, hogy Jimin halál komolyan gondolta, amikor közölte, hogy én fogom mindkettőnket letakarítani.

- Add ide a pólód. - pillantottam Jiminre, aki nagyokat pislogva dolgozta fel, amit mondtam. - Te kértél meg valamire, amit a felsőd nélkül sajnos nem tudok teljesíteni. - biggyesztettem le az ajkam, mire ő vonakodva ugyan, de kibújt a pólójából és a kezembe adta.

Hozzá kell szoknom a látványhoz, mivel a nagyiéknál van egy óriási medence, valamint egy nyomorult szigeten élnek, így konkrétan elkerülhetetlen, hogy lemenjünk a strandra vagy esetleg fürödjünk a medencében május végén. Ilyenkor már legalább harminc fok van, elviselhetetlen hőség és egészen augusztus végéig tart. Én őszintén nem tudom, hogy a globális felmelegedés csak minket szivat vagy más országokat is, de nem bánnám, ha nem kellene megsülnöm folyamatosan.

Gyorsan kiráztam a pólóját, majd az enyémet is és bedobtam azokat a mosógépbe. Nem igazán zavartattam magam, de azért azt sem akartam, hogy megismétlődjön a reggeli incidens, mivel tudom, hogy Jimin számára nagyon kellemetlen volt. Kár, hogy számomra cseppet sem, ráadásul még aranyosnak is tartottam, de neki erről nem feltétlenül kell tudomást szereznie.