Out Of The Blue [JIKOOK]

3. rész

A szobámban roskadva vártam, hogy Jin megérkezzen. Egy órája beszéltük meg, hogy átjön hozzánk, mert rohadt sötét angolból és muszáj megértenie a vizsgáig. Szerencsémre meg lettem áldva egy igazán jó nyelvérzékkel, ezért simán megértem az angolt és a japánt is.
Visszatérve a barátomra, nem sokat lesz itt a terveink szerint, ugyanis pár órán belül megérkeznek Jieunék, úgyhogy addigra el kell tűnnie innen. Még mindig nem vagyok ennek az új család dolognak a híve, de kezdek beletörődni, viszont remélem nem várja el tőlem apa, hogy a legkedvesebb énemet mutassam éjt nappallá téve.

A telefonomra pillantottam, ami már délután kettőt mutatott, de ő sehol sem volt. Kezdem feladni, hogy idejön. Lehúztam a készüléket a töltőről és lebattyogtam a konyhába, hogy megigyam a maradék banános tejemet. Lehet, hogy egy tizenkilenc évesnek nem kellene ilyeneket innia, de nem tud megmozgatni a téma.

- Bocsi, hogy késtem, csak anyám kitalálta, hogy segítsek neki a dobozokkal - trappolt be házba Jin. Haja kócos volt, ruhája gyűrött. Esküszöm úgy nézett ki, mint akit megnyúztak. - Ez a garázs rendezősdi nem nekem való - jelentette ki és nekidőlt a pultnak.

- Szervusz öcsi, mi járatban? - érkezett meg közénk apa is.

- Jó napot Jeon bá' - villanotta ki fogait, majd egy gyors kézfogás után hozzátette - Angolozni jöttem, de nem maradok ám sokáig.

- Egy, rendben, akkor menjetek csak. - bólintott - Kettő, mondtam már, hogy tegezz nyugodtan - tette csípőre kezeit, de nem sokkal később elnevette magát. - Na húzás fel tanulni!

Visszarohantunk a szobámba, ahol a már előkészített könyvek és füzetek sorakoztak az íróasztalomom. Helyet fogltam az egyik széken, majd Jin is így tett a mellettem lévőn. Kinyitottam a könyvet a tananyagnál és magyarázni kezdtem, amire próbált a lehető legjobban odafigyelni. Nem is értem, hogy miért nem megy neki az angol. Ennek a nyelvnek van a legegyszerűbb nyelvtanja. Rámutattam az egyik példamondatra, aztán megkértem, hogy alkosson egy hasonlót, ami eslőre sikerült is neki. Eddig jól megy.

Órák óta ültünk az anyag felett, amikor végre tiszta lett neki minden. Hálásan mosolygott rám és előkapta a zsebéből a  telefonját.

-Először is köszi. - kezdett bele - Másodszor pedig gyorsan mutatok valamit - kezdett keresgélni mobiljában, amit türelmesen vártam.

- Miért mutatod ezt nekem? - érdeklődtem, amikor végre felmutatta arról a srácról egy képet, akibe múltkor belebotlottam.

- Ő volt az, nem? - pillantott rám kérdőn, mire bólintottam. - Aranyosnak tűnik.

- Valóban, de attól még rohadt bunkó. Minek áll egyáltalán az utamba? - morogtam, amivel csak annyit értem el, hogy barátom felnevetett. - Nem vicces! Remélem soha az életben nem látom újra. Kurva idegesítő. - feleltem.

- Park Jimin a neve, tizenhét éves és nemrég vették fel a suliba. - sorolta a róla szerzett információkat. - Ki a franc jön át ilyenkor egy másik iskolába? - vihogott, de ekkor pont benyitott apa.

Az ajtó felé fordultunk, ahol megláttam, hogy apám már elkészült és éppen a nyakkendőjét igazítja. Basszus nemsokára itt lesznek!

- Fél óra és ideérnek - mondta és azzal a lendülettel sarkon is fordult. Azt hiszem ez volt a célzás Jin távozására.

Kikísértem a kapu elé barátomat, aki azért mégegyszer emlékeztetett, hogy semmiképp se legyek flegma, mert apának nagyon fontos és ezt én is tudom, majd egy köszönés után elindult haza.

Nagyot sóhajtva léptem be a fürdőszobába, ahol az ott tárolt hajzselével beállítottam a fejem tetején díszelgő madárfészket. Elővettem a kedvenc parfümöm és fújtam magamra belőle, hogy messziről lehessen érezni a jelenlétem, aztán visszamentem a szobámba, ahol a már előre kiválasztott ruhámat húztam magamra. Nem akartam annyira túlzásba vinni, ezért szimplán egy fekete farmert és egy fehér inget vettem fel, aminek a hátán volt egy cseszett nagy felirat. Megigazítottam a gallérját, betettem a fülbevalóimat a fülembe és lecsörtettem apához az étkezőbe. Ő már nagyban tüsténkedett és rakosgatta ki a tányérokat , ezért úgy döntöttem, hogy segítek neki megteríteni. Lopva az órára pillantottam  ami öt óra ötvenhat percet jelzett, ami azt jeletni, hogy ha baromi pontosak, akkor négy perc és megérkeznek.