Out Of The Blue [JIKOOK]

31. rész

Jungkook szemszöge

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A vasárnapunk is úgy telt el, ahogyan az összes többi Busan utáni nap. A szobámban ülve vártam a csodát, harmincszor megterveztem a szökésemet és még az egyetemek sorrendjének változtatásán is elgondolkodtam. Igaz, feladtam a próbálkozást az utóbbi két napban, de talán utoljára még megpróbálhatom szóra bírni Jimint. Nem feltétlenül szeretnék elköltözni, de nem lesz más választásom, mert én ezt így képtelen leszek elviselni hosszú távon. Jin rengeteget keresett, ahogy én is őt és legtöbbször el is tereltem a témát Kevin felé, hiszen nem volt kedvem a szaros szerelmi életemről csacsogni többet, mint pár perc.

Ma hétfő van, nemsokára elkezdődik a második órám, ami egy angol lesz, szóval lazíthatok egy kicsit a dupla matek előtt. Jövőhéten érettségi, én pedig olyan szinten elhagytam magam, hogy már az sem érdekel lassan, ha esetleg meghúznak rajta. Borzatszóan kicsinált Jimin viselkedése, pedig ennél sokkal rosszabb, durvább dolgok is történhettek volna. Ami viszont még talán gondot jelenthet, az Minho. Neki is feltűnt, hogy kevesebbet beszélek, inkább elvagyok magamban, illetve két bulit is kihagytam, ezért próbál rájönni a bajom forrására, de nem mondtam neki semmit. Tisztában vagyok vele még mindig, hogy nagyon rendes gyerek és az egyik legjobb haverom, de akkor sem vallanék neki be mindent most azonnal.  Jin azt mondta, hogy szerinte be kéne avatni őt is, hátha többen előrébb jutunk, viszont nem tudom... Nem vagyok benne biztos, hogy erre van szükségem. Nagy fiú vagyok, meg tudom oldani a saját problémáim, előbb-utóbb ki is fogok lábalni ebből az egészből, csak idő kell.

Gyorsan véstem le a füzetembe a táblára írt sorokat, majd csuktam is be azt, hogy végre pihenhessek egy kicsit, de ekkor nyílt az ajtó. Az igazgató lépett be rajta, de még ez sem mozgatott meg annyira, hogy felemeljem a fejem a padról, így lehunyt szemekkel hallgattam tovább, hogy mi fog történni. Jin bökdösni kezdte a karom, ami miatt rámordultam, viszont ekkor láttam meg, hogy Shin igazgató nem egyedül jött, hanem Jiminnel.

- Jeon Jeonggukot keresem, itt van? - szólalt meg iskolánk vezetője, én pedig egyből feltettem a kezem, jelezve, hogy itt vagyok. - Kérlek gyere velem az igazgatóiba. - intézte felém szavait, mire azonnal felpattantam és már mentem is utána. Az ajtóban visszapillantottam a két barátomra, akik szintén értetlenül figyelték a történést. Remélem nem most akarnak kicsapni a suliból.

Az utunk végig csendben telt, Jimin az igazgató egyik, míg én a másik oldalán haladtam az ijesztőnek tűnő hely felé. Voktaképpen számtalanszor jártam már ott a sport, illetve tanulmányok miatt, egyszer kétszer bajba is keveredtem, de sosem kaptam még olyan durva figyelmeztetést, pont ezért nem értem, hogy mi okból keresett most fel engem, plusz Jimint egyszerre. Befosnék, ha kiderülne, hogy homofób a bácsi.
Shin igazgató kinyitotta az ajtót, majd megkért minket, hogy üljünk le vele szemben, aztán ő is helyet foglalt a székében.

- Nos fiúk, - támaszkodott rá az asztalra - láttam Jimin képeit és egyszerűen lenyűgözött. Ritka az ilyen tehetséges diák, hiába jár ide ennyi - sóhajtott fel - Úgy vettem észre, hogy nagyon jól tudtok együtt működni, ezért szeretnélek megkérni benneteket, hogy dolgozzatok együtt a tanév végéig. - jelentette ki.

Lopva Jiminre vezettem a tekintetem, miközben magamban őrlődtem az elhangzottakon. Nagyon szívesen dolgoznék vele, bár fogalmam sincs mire gondol pontosan, de ennek ellenére simán benne lennék. Feltéve, hogyha olyan lenne a kapcsolatunk.

- Hogy érti, hogy együtt kellene dolgoznunk? - tettem fel a kérdésem.

- Mivel a hátralévő meccseken aktívan részt vehetsz, gondoltunk rá, hogy szerepelhetnél a promóciós fotókon, ami az iskolát és a csapatot illeti. Ezen kívül a többiek is részt vennének a fotózásokon, de ti ketten illetek össze ebben a legjobban. - magyarázta - Semmi nagy dolog nincs emögött, csupán heti két alkalommal kéne maradnotok az intézményben, ami véleményem szerint annyira nem lehetetlen, tekintve, hogy mostohatestvérek vagytok. - felelte. - Szóval benne lennétek? - kérdezte.

- Részemről igen - vágta rá azonnal Jimin, amin nagyon meglepődtem. Hirtelen nem is értettem, hogy hogyan mehetett bele egy ilyen ajánlatba, de pont ezért én sem húztam tovabb az időt.

- Részemről is. - mosolyodtam el halványan, mire az igazgató arcán diadalittas vigyor jelent meg.

A hátralévő időben megbeszéltük az összes részletet, ami röviden annyi, hogy minden kedden és csütörtökön kell maradnunk vagy akár haza is mehetünk, ugyanis a fotózás kedden hatkor van, mivel abban az időben van edzés, csütörtökön viszont Jimin tanul új technikákat, amiben nekem kell modellt állnom, szóval ez rögtön iskola után fog kezdődni. Ezek mellet hétvégente, amikor meccsek vannak, Jiminnek mindre jönnie kell, hogy a legjobb képeket készíthesse a csapatunkról. Nagyon örülök neki, hogy ilyen lehetőséget kapott és baromi büszke is vagyok rá, csak még mindig iszonyúan fáj, ami kötzünk történt. Szeretnék vele beszélgetni, így alap volt, hogy belemenjek az ajánlatba. Ha csak keveset is, de azok alatt az órák alatt válthatunk egymással szavakat, mondatokat, ezért nekem már bőven megérte ez az egész.

Átcsúszott a beszélgetésünk a harmadik órába, viszont nekem semmi kedvem sem volt visszasietni és látszólag Chimnek sem, ezért úgy döntöttem újra megpróbálok vele beszélni, csak arra nem számítottam, hogy ő is ugyanezt tervezi.

-  Köszi, hogy segítesz. - motyogta, mire az én arcomra először kúszott őszinte mosoly a napok alatt.

- Mire számítottál? - nevettem fel halkan.

- Meg sem lepődtem volna, ha elutasítod. - felelte, miközben lassított a tempóján, ugyanis idő közben csak a földet kezdte bámulni és gondolom nem akart belecsapódni egy oszlopba sem.

Ismét elkapott a hév, nem tudtam mit miért teszek, de olyan hirtelen cselekedtem, hogy senki sem tudott volna megállítani. Pont az egyik csendes folyosó mellett haladtunk el, amit azért hívunk így, mert csak szertár és mosdók vannak itt, így óra közben konkrétan senki nem jár ide, de alapból sem sokan jönnek erre a folyosóra. Behúztam Jimint és nekidöntöttem a falnak, majd egyik kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett.

- Nem tudtam volna elutasítani. - hajoltam közelebb hozzá - És most is képtelen vagyok tisztán gondolkodni. - tettem hozzá, majd az eddigiektől eltérő módon, kissé durvábban martam a fiatalabb puha ajkaira.

Külös volt, hogy egyáltalán nem ellenkezett, nem tolt el magától, hanem ugyanilyen hévvel szállt be ajkaink forró játékába. Hihetetlenül jó volt újra érezni azokat az édes ajkakat, leírhatatlan volt a tudat, hogy ismét ilyen közel kerültünk egymáshoz. Kezeimet Jimin derekára vezettem, ő pedig a tarkómnál kulcsokta össze ujjait, így sokkal közelebb húzva magához. Az ő csókját leginkább az oxigénhez tudnám hasonlítani. Amikor hozzá jutok, úgy érzem felfrissültem, olyan, mintha szabad lennék és megállíthatatlan. Viszont amikor nem jutok hozzá, szinte a halálomon vagyok és ez teljesen képes legyengíteni az egész lényem.

Jimin lassan elhúzódott tőlem, majd körbenézett, hogy nincs-e itt valaki, aki esetleg megláthatott minket, de szerencsére egy lélek sem járt erre ezekben a percekben. Nyelvével végigszántott pirosas, felduzzadt alsó ajkán, aztán felnézett rám. Feketén csillogó íriszei mindig rengeteg érzelmet tükröznek, de valahogy sosem tudom kiolvasni az összeset. Egyet viszont méterekről ki tudtam volna szúrni a sok közül.

Megbánás.

- Órák után veled megyek. Beszélnünk kell. - fogta két keze közé az arcom, majd egy gyors csókot lehelt ajkaimra és már el is tűnt a hatalmas épületben.

Fogalmam sincs mire véljem ezt az egészet, de abban biztos vagyok, hogy elértem, amit akartam. Jimin és én végre beszélni fogunk és ezzel talán itt az esély, hogy döntést hozzunk az eddigiekkel kapcsolatban. Nagyon remélem, hogy nem ellökni akar magától ismét, hanem valamilyen formában közelebb enged magához. A bizalmam, ilketve a hitem a kapcsolat felé már rég elhagyta ezt a bolygót és talán az univerzumit is, de ettől függetlenül szeretném a lehető legközelebb tudni őt magamhoz.

2020.07.22.