Out Of The Blue [JIKOOK]

56. rész

Négy napja vagyunk Amerikában, ami azt jelenti, hogy sajnos nemsokára el kell búcsúznunk a helytől. Ezalatt a pár nap alatt sikerült az eddiginél is közelebb hoznunk egymáshoz Jint és Kevint, így azt gondolom, hogy mostmár nem feltétlenül kell segítenünk nekik, előbb-utóbb valamelyiknél törik majd a mécses.

- Van valami baj? - csettintett a szemeim előtt Jimin, ezzel kizökkentve a gondolatmenetemből. - Magad elé meredsz már legalább két perce, kezdek megijedni. - magyarázta, mire megráztam a fejem, majd sikerült elnevetnem magam a helyzeten.

- Semmi baj nincsen, csak elbambultam. - feleltem mosolyogva, aztán kivettem a dobozból az utolsó fánkot, amit nagyjából húsz perccel ezelőtt vettünk az egyik Krispy Kreme-ből. Jimin folyton olyan videósokat nézett, mielőtt elindultunk, akik bejárták az összes ehhez hasonló üzletet, ezért ő is mindenképp ki szerette volna próbálni, hogy valóban olyan finomak-e.

- Ébresztő, nemsokára indulunk kaszinózni! - ugrott hirtelen elém, amit a szembe sétáló emberek nem igazán díjaztak, valamint én is meglepődtem, hogy hirtelen elém termett.  - Nem úgy ismerlek, mint egy zsémbes, buligyilkos öregapót. - tette kezeit a vállamra.

Nem bírtam megállni, hogy úgy vigyorogjak, mimt a vadalma, hiszen iszonyú édesnek tartottam, amit éppen művelt. Nem hatott meg, hogy a mellettünk elsétáló emberek ezt  nem nézték jó szemmel, ugyanis konkrétan beálltunk a járda közepére. Az egyetlen dolog , ami foglalkoztatott  az Jimin volt és valószínűleg mindig ő is lesz. Nem haboztam, rögtön Jimin vékony dereka köré fontam a karjaim, ezzel sokkal közelebb húzva őt magamhoz. Ilyenkor órákig tudnék gyönyörködni az egész lényében, kezdve a szemeivel. Gyönyörű szemei vannak, amik minden alkalommal, amikor mosolyog, eltűnnek és csak egy vékony csík látszódik belőlük. Az orra, olyan pici és tökéletes, az ajkai viszont dúsak és természetesen vörösek, amik azonnal magával ragadják az ember tekintetét. Úgy, ahogy van, egy igazi csoda.

Nem szóltunk egymáshoz, csak perceken keresztül tartottuk a szemkontaktust. Valahogy úgy éreztem, hogy egyáltalán nincs szükség szavakra ahhoz, hogy tudjuk, mire gondol a másik vagy éppen mit is szeretne. Jiminnel teljesen egyszerre hajoltunk közelebb egymáshoz, majd végül érintettük össze ajkainkat. Úgy tűnik, már őt sem érdekli az idegen emberek véleménye, hogy megvetnek-e vagy sem, miközben mi a szemük láttára csináljuk, amit csinálunk. Persze, mi sem vagyunk tiszteletlenek, nem estünk egymásnak és nem is feltétlenül hívjuk fel magunkra az egész világ figyelmét, hiszen pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy mi az a bizonyos határ, amit semmilyen párnak nem illene átlépnie a nyilvános helyeken.

- Mennyi időnk van még indulásig? - kérdezte Jimin, mire én az órámra pillantottam. Fél öt van, azaz több, mint két óránk van visszaérni és elkészülni.

- Még nagyon sok, miért? - kérdeztem vissza, ő pedig elmosolyodott és egy árva szó nélkül, megragadta a karom és húzni kezdett előre az úton, a szállás irányába.

Visszaérve egy csomó osztálytársammal összefutottunk, sőt, még az osztályfőnököm is pont akkor lépett ki a folyosóra, amikor mi odaértünk. Egész úton kérdezgettem Jimint, hogy mire fel ez a hatalmas siettség, viszont ő vagy elengedte a füle mellett vagy csak szimplán annyi volt a válasza, hogy nyugodjak meg és ne türelmetlenkedjek. Pont semelyik nem jött össze.

Amint a szobákba értünk, Jimin bezárta mögöttünk az ajtót, így mostmár sejtettem, hogy mit is szeretne, de visszavágás képpen, húztam egy kicsit az agyát előtte.

- Aludni szeretnél? - sandítottam az ágyra, majd vissza rá. - Azt hittem tele vagy energiával, de akkor dőlj csak le nyugodtan. - léptem egyet az ajtó felé, ő viszont hirtelen elém állt, pont úgy, ahogyan egy fél órával ezelőtt a járdán.

- Nem vagyok fáradt. - rázta meg a fejét.

- Akkor le szeretnél menni fürdeni? - találgattam tovább és már kezdtem látni rajta, hogy tényleg azt hiszi, semmit nem sejtek. Beharapta alsó ajkát, szemeit pedig lesütötte, úgyhogy ideje visszavennem egy kicsit. - Így nem fogom kitalálni, Manó. - nyúltam álla alá, hogy felemeljem a fejét és újra rám nézzen.

- Csak, szóval , csak go-gondoltam, hogy csinál, szóval, hogy csinálhatnánk valamit. Mármint, hogy valami olyat, tudod, igen. - dadogta, bár a lényeget még így sem mondta ki teljesen tisztán.

- Szóval azt mondod, hogy csináljunk valamit? - tanakodtam - Akkor gyere, kibróbálunk egy bizonyos valamit. - kacsintottam rá, majd a feneke alá nyúltam és felkaptam őt, ami miatt egy kisebbet sikított.

Tudom, hogy még nem szeretne túl messzire menni, ezért én sem tervezek olyan szinten belemenni a dolgokba, viszont úgy gondolom, hogy egy szintet már bátran léphetnénk. Hiába nem vagyunk együtt olyan régóta, de akkor is négy  hónapja ismerjük egymást és nem kellett sok időnek eltelie ahhoz, hogy az az erős kötelék kialakuljon közöttünk. Éreztem, hogy megbízik bennem, én is megbíztam benne, már akkor is, amikor minden kezdett a feje tetejére állni. Voltaképpen a mi kapcsolatunk nem pár hete kezdődött, sokkal régebb óta tart, ezáltal teljesen ideálisnak tartom azt, hogy most valami újba vágunk bele.

Lefektettem Jimint az ágyra, aztán lassan felé másztam. Nem terveztem elkapkodni semmit, hiszen minden egyes pillanat számít és hozzájárul ahhoz, hogy tökéletes legyen a végeredmény. Lehajoltam hozzá és piha ajkaira tapadtam. Mondanom sem kell, mennyire váratlanul ért, hogy Jimin most nem egy lassú tempót vett fel, hanem sokkal inkább vad és szenvedélyes csókba hívott, ami hiába tagadnám, akkor is iszonyúan tetszett ez a cselekedete. Jimin a pólóm aljához nyúlt és azzal a lendülettel le is rántotta rólam, illetve az övemet is elkezdte kicsatolni.

- Nem tudtam, hogy ilyen is tudsz lenni - suttogtam, mire ő kivillantotta a fogait és a saját ruháitól is megfosztotta magát.

Visszahajoltam hozzá, de mostmár kezdtem fokozatosan lejjebb menni, miközben folyamatosan csókokkal árasztottam el a nyakát, aztán a mellkasát és végül az alhasát is, ahol már nem bírt nem megszólalni.

- Én is szeretnék valamit. - sóhajtotta, amint megérezte kezem a gyenge pontján. Fogalmam sincs, hogy mi okozta nála ezt a hirtelem felbátorodást, de lenyűgözött vele. Nem tudom eldönteni, hogy ez az oldala vagy inkább a visszahúzódó, félénk Jimin jön be jobban, mindenesetre mindkettőért odavagyok.

Azt hittem elfáradt, viszont azok után, hogy eljutott a csúcsra, nem pihent le, hanem felpattant és engem pedig az ágy szélére húzott. Egy szót sem szóltam, nem mondtam neki, hogy ezt kellene csinálnia, ő mégis letérdelt elém és komolyan mondom, mint aki nem ma kezdte, úgy kezdett kényeztetni. Muszáj volt a számra tapasztanom a kezem, különben mellettünk három szobával is meghallották volna, hogy mi ketten igen jól elvagyunk idebent. Jimin valami elképesztően csinált mindent, egy rossz szavam nem lehetett, sőt, az volt a csoda, hogy mindezt képes voltam hang nélkül tűrni. Legalább is egészen addig bíztam benne, amíg Jimin szájában nem éreztem az egész hosszomat, amit most nem azért, de még Sooyoung sem volt képes megcsinálni. Óriási nyögés szaladt ki a számon, amit pár pillanattal később magyaráznom sem kell, hogy mi követett. Figyelmeztettem Jimint, ő mégsem hagyta abba, amit csinált, és ha ez nem lenne elég, képes volt a szemembe nézve lenyelni. Tátott szájjal figyeltem, ahogy feltápászkodik és visszamászik az ölembe, majd újra megcsókol. Tényleg ötletem sincs, hogy mi ütött belé, viszont nagyon örülök, hogy ez megtörtént.

- Hihetetlen vagy. - csaptam homlokon magam, mire ő halkan felnevetett rajtam. - Jézusom.

- Ugye nem haragszol, amiért így letámadtalak? - tért vissza belé a félénk énje.

- Hogy haragudnék, Chim? - cirógattam meg kipirult arcát. - Életem legjobb fél órájában volt részem. Csodálatos vagy. - mosolyogtam rá, mire ő is vigyorogni kezdett. Nem hiszem el ezt az embert. Egyszerűen tele van meglepetésekkel, ami miatt azt érzem, hogy minél régebb óta ismerem, annál több újdonsággal áll elő. Remélem ő is valahogy így érezhet, hiszen én is próbálom kihozni magamból a legjobbat nap, mint nap.

2021.01.17.

Pöppet 16+ , próbáltam a tőlem telhetőt megtenni, remélem azért tetszett a rész! Legyen csodálatos hetetek, nemsokára érkezem a folytatással!! ♡