Out Of The Blue [JIKOOK]

9. rész

Az az éjszaka a kórházban iszonyú jól telt. Végre megismerhettem Jimint rendesen, nem csak úgy, hogy az összes róla szerzett információm véletlen, másoktól származik. Ott és akkor ő avatott be dolgokba, ahogy én is őt. Ott és akkor végre jól éreztük magunkat egymás társaságában, veszekesés és nézeteltérések nélkül. Kiderült, hogy az apja még szúletése előtt lelépett, ez által nem is ismeri azt a barmot, úgyhogy nagyon érdekes egy egész családban élnie. Én is meséltem neki egy keveset anyukámról, pedig azt hittem ez örökké tabu téma lesz majd nála, de úgy tűnik tartogat meglepetéseket a jövő.

Másnap reggel a vizsgálatok után hazamehettünk, megbizonyosodtak róla  hogy tényleg nincs más bajom, szóval utamra lettem engedve. Az egész napot otthon töltöttük Jiminnel, mert sem neki, sem pedig nekem nem volt kedvem bemenni a suliba, annak ellenére, hogy már tízkor szabadok voltunk. Felajánlottam neki, hogy elviszem valahova, ilyen tipikus tesós programra, amibe könnyedén bele is ment, csak éppen azt nem tudja, hogy ebből vásárlás lesz. Természetesen nem akartam azzal előállni, hogy "Héj te! Tudom ám, hogy szegények voltatok és semmid sincs, ezért menjünk felvásárolni a fél plázát" szimplán csak azt akarom, hogy lassacskán megbízzunk egymásban és valami fasza kapcsolatunk legyen a későbbiekben.

Csütörtökön a fél osztály a nyakamom csüngött, a lányok háromnegyedén látszott, hogy mennyire sajnálnak, mert felváltva ölelgettek, amit annyira nem díjaztam, de hát el kellett viselnem. Sooyoung valamennyire még neheztelt rám, úgyhogy gondoltam a bulin majd beiktatok valamit, de ahhoz előbb le kell részegednem. Jin és a többiek örültek, hogy betoltam a seggem végre, hiszen elmondásuk szerint, nélkülem megállt az élet. Szeretem őket, jobb barátokat nem is kívánhatnék magamnak, és nagyon szeretnék már színt vallani a többieknek is, de tudom, hogy többen elítélnének, amire jelen pillanatban egyáltalán nincs szükségem. Persze nem egy olyat ismerek, aki több kapura játszik, vagy esetleg csak a saját neme érdekli, még Jin is nyíltan biszexuális, mégsem vagyok képes megtenni egy ekkora lépést. Ha a hírnevem ember lenne, már lelőttem volna.

- Mára mik a terveid? - huzogatta a szemöldökét legjobb barátom.

- Elviszem Jimint vásárolni. - súgtam oda neki, mivel az órából volt még pár perc.

Jin kaján módon elvigyorodott, ami miatt vállba is csaptam őt. Az elmúlt órákban többször is felhozta a mostohatestvér szerelmet, ami biztosan nálam is fog következni, mert Jimin jól néz ki, én meg ferde vagyok. Örülök, hogy Jin ezt ilyen csodálatosan eltervezte, de ennek maximum az a része valós, hogy az öcsém jól néz ki. Ez egy tény.

- Nehogy a próbafülkébe is beszökj utána - kacsintott rám, ezzel teljesen az idegeimen táncolva. Jobb, ha elengedem ezt a témát.

A kapuban elköszöntem Jintől, aki kivételesen Minhoékhoz ment át, ugyanis együtt mennek majd edzésre, amibe rendesen belefájdult a szívem, hiszen én is annyira szívesen mennék velük, csak nem tehetem.

Beültem a kocsimba és nem is húztam az időt, azonnal elindultam haza Jiminnek egyel kevesebb órája volt és azt mondta szívesen hazasétál, szóval nem firtattam tovább. Bekapcsoltam a rádiót és jó gyerek módjára hallgatni kezdtem az éppen pörgő slágert, ami valamilyen amerikai szám volt. Befordultam a szokásos mellékutcán és talán a kellőnél gyorsabban vezettem fel egészen a házunkig, de szerencsére senki sem volt szemtanúja.

- Hazaértem! - kiabáltam el magam, amikor beléptem az ajtón. Nem tudtam, hogy itthon van-e bárki rajtunk kívül, de azért kedves voltam és köszöntem a nagy senkinek is.

Felmentem Jimin szobájához, aztán bekopogtam, a válasz pedig rögtön jött is. Piros pulcsit viselt, egy egyszerű melegítővel, ami szinte minden második nap rajta van. Komolyan el kell mennünk a legközelebbi plázába, mert ez így nem lesz okés.

- Szia, milyen napod volt? - csuktam be magam mögött az ajtót.

- Eltelt. Neked? - kérdezett vissza, de a válasz sem hangzott túl megnyerőn.

- Nem volt olyan szar. - nevettem fel, majd rá is tértem a lényegre - Öltözz át, elviszlek valahova.

Jimin értetnül nézett rám, amit megértek, hiszen soha nem megyünk együtt a sulin kívül sehova. Végignézett magán, majd lassacskán rajtam is, aztán megjelent az arcán a csalódottság egy halvány árnyalata. Mint mondtam, Jiminék szegények voltak, a fiúnak alig vannak ruhái, amit nemsokára orvosolunk. Nekem pedig túl sok van. Nem felvágásból mondom, olyan szinten nem érdekelnek a márkás cuccok, mint például az osztályom felét, de azért jó, ha van pár. Valószínűleg Jimin rosszul érzte magát, mivel látja a különbséget kettőnk között, amit az ő szemével nézve lehetetlen lenne eltűntetni. Az én szemszögemből viszont ma délután kezdetét is veszi a folyamat.

Jimin hamar átöltözött, egyáltalán nem zavartatta magát előttem, én viszont nagyon furcsán éreztem magam. Volt már hasonló, hiszen az öltözőben is van pár tucat srác, de ennyire még talán soha sem voltam zavarban. Én, aki mellesleg át sem öltözött. Egyetlen egyszer volt dolgom azonos neművel, talán három éve egy házibuliban, de arra sem nagyon emlékszem , mert csak smároltunk és totál részegek voltunk mindketten, így ez hamar el is felejtődött. Egyszerűen csak elmosta az eső.

- Jó leszek így? - fordult felém, én pedig azonnal bólintottam. Egy ing és egy farmer volt rajta, akárcsak rajtam.

Leszaladtunk a lépcsőn, felkaptam a kocsikulcsom, illetve a tárcámat és már mehettünk is az autómhoz. Bepattantunk a járműbe és mindketten némán figyeltük az utat, várva, hogy odaérjünk a bevásárlóközpontba. Nem kérdezte meg hova megyünk, szerintem tudta, hogy úgysem árulnám el. Tényleg nem tettem volna, a végén ellenkezni kezdett volna.

- Megérkeztünk. - jelentettem ki, amikir beálltam a parkolóba.

- Ez egy pláza - realizálta meglepetten - Miért hoztál ide? - kérdezte.

- Veszünk pár cuccot. - feleltem és kiszálltam az autómból, ő pedig jött utánam.

Beérve a hatalmas épületbe, Jimin lélegzete látványosan elakadt. Körbe-körbe forgolódott, minden aprócsak részletét kielemezve a helynek. Azt ne mondja, hogy nem volt még itt, vagy ilyen helyen, mert esküszöm dobok egy hátraszaltót. Nem lehet, hogy egész életében elkerülte az ehhez hasonló helyeket, egyszerűen képtelenség, hogy egy haverja sem hozta volna el, beülni egy kávéra, vagy tudja a tököm.

- Én még soha nem voltam itt - sütötte le szemeit - sem máshol. - tette hozzá.

- Hát, akkor most jól körül kell nézni - karoltam át a vállát, mire felkapta a fejét és rámmosolygott.

- Mit szeretnél venni? - érdeklődött, de én válasz adás helyett belöktem az egyik kedvenc üzletembe, ami biztos, hogy az ő tetszését is el fogja nyerni. Szerintem nincs annyira különböző ízlésünk, legalább is ruhák terén.

- Nézz körbe és szólj, hogyha megtetszik valami! - parancsoltam rá, ellentmondást nem tűrő hangon, mire megszeppenve tett eleget ennek. Szegény azt sem tudta merre induljon ebben a hatalmas labirintusban, ami megmosolyogtatott. Jó volt látni, tudni és érezni, hogy valami újat hozhattam az eddig romokban heverő életébe.

2020.05.11.