Out Of The Blue [JIKOOK]

41. rész

A hazafelé vezető út csendben telt, mindenki tartotta a kellő távolságot a másiktól, csak néha hallottuk Jin és Yoongi motyogását a hátunk mögött. Feszült voltam, nem is kicsit. Hiába esett le egy hatalmas kő a szívemről, ugyanakkor egy óriási súly nehezedett a vállamra, hiszen csak most fog eldőlni a társaság sorsa. Gondolom a barátságok, utalok én jelenleg Jiminre és Yoongira, valamint Jinre és rám, megmaradnak, csak Yeojunt sajnálom, amiért ebbe belecsöppent. Nem kívánok neki rosszat, soha nem tettem, csak szimplán féltékeny voltam, amiért Jimin vele volt ahelyett, hogy velem lett volna.
Tudom, hogy kellő képpen vigyázott rá és egy rpssz mozdulata, tette sem volt felé, mégis ezt kapja az élettől, ezért megpróbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy ne haraggal váljanak, illetve váljunk el egymástól, ha arra kerülne a sor.

A bejártai ajtó nyílásának hangja, a hűvös levegő, ami a légkondi miatt hűlt le, az otthoni, megszokott környezet engem teljesen le tudott nyugtatni, a többiek már kérdésesek ebben az ügyben. Apa a dolgozóban van, Jimin anyukája ma mindenképp bent szeretett volna maradni a munkahelyén, mivel állítólag újraépítik és szeretné felügyelni a munkásokat, nehogy valami hiba merüljön fel a folyamat közben.
Biztos ami biztos, inkább felinvitáltam mindenkit az emeletre, jó messze apától. Nem a szobámba mentünk, hanem a folyosó végi társalgónak kialakított, általam berendezett kicsi helységbe. Mindenki elhelyezkedett egy számára megfelelő helyen és pár perc kínos csend után Yoongi végre felszólalt.

- Szerintem mostmár igazán megbeszélhetnénk, hogy ez mégis mi a picsa volt. - sóhajtott, mire Jimin elkuncogta magát, valószínűleg akaratlanul. Engem is megmosolyogtatott a kifejezés, amit használt, de próbáltam komolyan állni a történethez, hiszen nem mindennapi dologról van most szó.

- Először is szeretnék bocsánatot kérni. - folytattam - Yeonjun, tudom, hogy figyelmeztettél és jót akartál nekünk, annak ellenére, hogy te voltál együtt a mai napig Jiminnel. - fordultam az említett felé, majd vissza Yeonjunhoz. - Nem hittem neked, mivel kizártnak tartottam, mégis igazad volt. Biztos vagyok benne, hogy rosszul esett, mivel senkinek sem esne jól a párját valaki mással látni, viszont nem szeretném, ha ez így maradna. - tettem hozzá - Köszönöm, hogy ilyen jól bántál vele és akkor sem tettél semmi rosszat, amikor már tudtad, hogy mi folyik itt. Egy pillanatig sem szeretném, ha szarul éreznéd magad vagy bántana a dolog, úgyhogy remélem találunk megoldást arra, hogy mindannyian baráti viszonyban tudjunk maradni . - ismertem be végül.

A hangulat, a feszültség, mintha az idő múlásával oldódott volna, mégsem volt teljesen okés. Nyilván, ilyenkor senki nem lehet maximálisan nyugodt, valaki mindig parásabb lesz, valaki mindig reálisan fogja látni a dolgokat, ezen nem segíthetünk. Sokáig beszélgettünk, Jin is elmondta, hogy szerinte is hihetetlen, amit Yeonjun tett kettőnkért, hogy ennyire önzetlen volt mindvégig. Jimin mellettem remegő kezekkel várta, hogy Yeonjun végre elmondja a saját véleményét, utána pedig ő is szót kaphasson, amivel feltehetőleg már eldől, hogy mi is lesz a sztorink vége.

- Köszi srácok - mosolyodott el Yeonjun - Őszintén szólva, nem érzem magam olyan kegyetlenül, mint azt hittem, inkább kellemetlen a szitu. - vallotta be - Végig éreztem, hogy itt valami nem oké, mintha mindennek ellenére, akaratodon kívül is távolságtartó lennél - intézte szavait Jiminhez. - Amikor már elkezdtem látni, vettem a jeleket, átjártam hozzátok, biztos voltam benne, hogy kettőtök között megvan az a hiányzó darab, ami közöttünk soha nem is létezett. Szörnyen éreztem magam, amiért elvettem tőled a lehetőséget, hogy Jiminnel legyél, ezért azon voltam, hogy minél előbb észhez térítselek titeket. - mesélte most nekem - Oké, talán nem volt egyszerű és fáj is egy kicsit, de örülök, hogy végre felnyílt a szemetek és látjátok azt, amit még a vak is lát. - nevetett  halkan - Én benne vagyok, hogy barátok maradjunk, eszemben sem lett volna megszakítani a kapcsolatot bármelyikőtökkel, Jiminnel ráadásul megoldhatatlan lenne - magyarázta, amikor eszébe jutott, hogy ők voltaképpen osztálytársak. - Mindegy is, a lényeg, hogy be kellett fűznöm a barátaitokat, - mutatott a két jómadárra, akik egyből vigyorogni kezdtek - de legalább a vége úgy sült el, ahogyan azt terveztük. Szeretném, ha mostmár ti is megbeszélnétek a dolgaitokat és ez is tisztázva lenne. - próbálta ezzel átadni a szót Jiminnek, aki újonnan vöröses hajába túrt, majd kihúzta magát és átvette a szót Yeonjuntól.

Elmondta, hogy mennyire hálás mindenkinek, legfőképpen neki, amiért nem hagyta, hogy ő vagy én hülyeséget csináljunk. Ezerszer bocsánatot kért tőle és elmondta, hogy ő sem szeretné, ha haraggal válnának el egymástól, így hamar le is tudtunk zárni a témát , egyszer és mindenkorra. Boldog vagyok, hogy senki nem esett senki torkának és ilyen hihetetlenül jól megoldottuk a gondjainkat. Az utolsó elintéznivaló, ami hátra maradt az a Jiminnel való kapcsolatomról szól. Amiatt kissé aggódom, szerintem mondanom sem kell miért.

Mikor a három vendégünk elment, miután Yoongi váltott velem pár szót arról, hogy álljak a sarkamra, meg legyek tökös, mert Jimint ismerve nekem kell dűlőre jutnom vele, nem pedig fordítva, nagyot sóhajtva mentem vissza az emeletre, de ezúttal már a saját szobámba siettem. Kell egy kis szusszanás, mielőtt egy újabb probléma megoldásba kezdünk, legalább is valahogyan rá kellene jönni, hogy hogyan lenne kiküszöbölhető a szüleink tudtára adni ezt mind.

Kinyitottam az ajtóm, viszont arra nem számítottam, hogy nem tudom majd levetni magam az ágyra, ugyanis valaki már előttem ezt megtette. Jimin feküdt a matracon, befoglalta az egészet. Ki volt terültve, látszott rajta, hogy ebben ő is rendesen kifáradt. Bezártam az ajtót és óvatosan a fiatalabb fölé másztam, majd befeküdtem mellé. Azonnal megfordult, így már láthattam az arcát, a szemeit, amelyek könnyben álltak és hirtelen nem tudtam hova tenni, amit látok.

- Mi a baj? - kérdeztem ijedten.

Nem válaszolt, csak feljebb tornázta magát az ágyon, miközben megrázta a fejét, ezzel nyomatékosítva, hogy neki bizony semmi baja nincsen.

- Ha nem lenne semmi, nem sírnál - jelentettem ki , ő pedig végre szabadjára engedte a könnyeit.

- Sok volt ez lelkileg egy napra - szipogta - Nagyon féltem, hogy elkések, rettegzem attól, hogy elmész innen és alig látlak majd. - borult ki teljesen - Nem akartalak elveszíteni, de nem volt annyi bátorságom, hogy lépjek és utat engedjek az érzéseimnek. Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak, ráadásul nem is egyszer. - hadarta, mire nekem bevillant az összes olyan kép a szemem előtt, amikor Jimin miatt a padlón voltam, mégsem lettem volna képes neheztelni rá emiatt. - Mostmár tudom mit akarok és csak remélni tudom, hogy te is így vagy vele. - suttogta .

Hiába hiszi, hogy annyira megbántott, hogy soha nem lennék képes újra bízmi benne, hinni abban, amit érez és új szinre lépni vele. Hiába hiszi, hogy így gondolkodom, mert hülye lennék ezt tenni. Örülök, hogy végre velem lehet, nem fogom elhalasztani életem legnagyobb lehetőségét a múlt miatt. A jelenre, valamint a jövőre kell koncentrálni, ez a legfontosabb.

- Szeretlek. - szaladt ki a számon, pedig még meg sem akartam szólalni. - Nagyon nagyon szeretlek, Park Jimin és kurvára nem érdekel, hogy mi vezetett a mostani állapothoz. - fordultam vele szembe. - A lényeg, hogy mindketten ugyanúgy érzünk. Nem kell semmit elkapkodni, nem szabad siettetni a dolgokat, de azt minden egyes nap a tudtodra fogom adni, hogy mennyire odavagyok érted, nem érdekel, hogy a menő, nagy Jungkooktól ilyen nyálas dolgokat elképzelni sem tudna senki. - kuncogtam, majd közelebb hajoltam Jiminhez, aki paradicsom vörös arccal, mostanra egyenletes légzéssel, nyugodtan nézett a szemeimbe. - Pihenjünk és este megbeszéljük a többit, rendben? - javasoltam, mire heves bólogatásba kezdett, én pedig ezt a pillanatott láttam legalkalmasabbnak arra, hogy megcsókoljam a vörös hajút.

2020.11.08.

Funfact, hogy kétszer írtam el a dátumot a szülinapi dátumomra, de végül csak le tudtam írni a mait :,)

Remélem tetszett a rész, nemsokára újra jelentkezem a folytatással. Legyen nagyon szép napotok és kitartást kívánok mindenkinek a következő hétre!!