Sötét szerelem

Soha többé...

A gyengélkedőn ébredtem. Madam Pomfrey közölte, hogy nagyjából 16 órát aludtam. Vagyis délután kettő óra van, de nem bántam mert sokkal energikusabbnak éreztem magam. Nate éppen akkor jött be amikor felébredtem és örömmel kísért a mardekár ajtajáig miután az ápolónő elengedett.

-Örülök, hogy jobban vagy húgi. – ölelt magához. – De remélem nem fogod egy ideig használni azt a könyvet. – nézett rám szigorúan. – Ne akard, hogy szóljak anyánknak!

- Jajj, jó rendben nem fogom használni, csak neki ne szólj. – nyögtem fel. – Komolyan felnyársalna és elégetne! – nevettem el magam és a bátyám is ugyanígy tett. Elköszöntünk és tovább pihentem a szobámban, amikor hat előtt Draco jelent meg az ajtóban. Nagy sóhajjal álltam fel és némán mentünk Umbridge elé. Újabb másfél óra, megint fokozódó fájdalom, de most több erőm volt, így nem tudott sikolyt kicsikarni belőlem.

 Az ajtón kilépve a fiút nem láttam sehol. Fasza. Megint mi rosszat tettem? Mindegy, még egy nap és nem kell többet szenvednem. És Draconak sem kell többet velem foglalkoznia. Kicsit később lementem a klubhelyiségbe és leültem a kanapéra egy füzettel és a ceruzáimmal. Régen rajzoltam már, most pedig úgysem tudtam aludni, ezért rajzolgatni kezdtem minden féle dolgot ami a fejemben volt. Nem tudom hány órát ülhettem ott, amikor elnyomott az álom. A rajzom majdnem készen volt és a képen mindenki rajta van aki fontos számomra, de mindenki a patrónus állataként van ábrázolva. Draco sárkánya az én Főnixem mellett, szemben velünk Fred hiénája, George prérifarkasa és Nate sas madara. Apám szerint nagyon különös, hogy az én patrónusom egyezik a bátyám animágus formájával, de ha belegondolunk, az én animágus formám is egyezik Draco patrónusával. Annyira mégsem lehet különleges eset.

Amikor felébredtem, volt rajtam egy pokróc és egy cetli. „A muglis ceruza izéket felvittem a szobádba a füzettel együtt. Szép rajz lett." Aláírás nincs, de felismertem a kézírást. Draco írta a levelet ami teljesen összezavart. Nem beszél velem, nem is néz rám és mégsem viselkedik úgy velem, ahogy a többiekkel akiket utál. Freddiere gondoltam. Annyi szép közös emlékünk van és minden jóhoz az ő arcát tudom csatolni. Tényleg szeretem őt és az érzés ami magába kerít amikor vele vagyok leírhatatlan. Leírhatatlan, de nem fogható ahhoz, amit akkor érzek ha Draco mellettem van. De ő tényleg csak a barátom. Azt hiszem.. Többet érzek iránta persze, de hogy ő mit érez azt nem tudom. Fél éve ismerjük csak egymást, Freddel viszont múltunk van. Hosszú és szép múltunk. Draco viszont tele van meglepetéssel és szenvedéllyel. Azt hiszem ideje meghoznom egy döntést, mert bár Dracoval nem igazán beszélünk, senkivel sem fair, hogy két fiúval flörtölök egyszerre.

-Jó reggelt szépségem! – szólt egy hang mögülem.

- Ohh, szia Blaise! Hogy-hogy ébren vagy ilyen korán? – kérdeztem udvariasan.

- Nem tudtam aludni. Malfoy napok óta csak forgolódik egész éjszaka. Elég idegesítő.. – nevetett kínosan.

- Hát azt elhiszem. Parkinsonnal sem egy leányálom szobán osztozni. Szerintem még a Tiltott Rengetegben is hallják a horkolását. – mondtam, majd mindketten elnevettük magunkat. Leült mellém a kanapéra.

- Azért aludtál ma is itt? – kérdezte.

- Áhh, nem. Túl sokat agyaltam és nem tudtam aludni. Ezért inkább lejöttem ide majd elnyomott az álom. – magyaráztam

- És min agyaltál ha szabad kérdeztem?-

- Túl sok mindenen. – sóhajtottam.

- Gondolom Draco is az eszedben van. – nézett rám. – Észrevettem, hogy mostanában nem beszéltek. Mi történt? –

- Nem igazán szeretnék róla beszélni. – húztam összébb magam.

- Ne haragudj, nem akartam tolakodó lenni. Csak, rég óta vagyunk barátok Dracoval és látom, hogy jó hatással vagy rá. Nem értettem mi történhetett ami miatt nem beszélsz már vele. –

- Ő nem akar beszélni velem. – sütöttem le a szemem. – Elég csúnyán megbántottam. – mondtam halkan, mire Zabini közelebb ült és átkarolta a vállam.

- Biztos vagyok benne, hogy meg fogjátok oldani. –

- Itt meg mi történik? – süvítette Draco hangja hirtelen.

- Semmi haver, csak beszélgettünk. – mondta Blaise védekezően felemelve kezeit.

- Mondtam, hogy maradj tőle távol. – mutatott rám a borsmenta és kölni illatú fiú.

- Mégis miért kellett neki ilyet mondani? – szóltam bele a beszélgetésbe.

- Nem hozzád beszéltem, Blackwood! – csattant fel. – Menj játssz Potterékkel. – grimaszolt

- Malfoy, fogd vissza magad... - csitította Blaise. – Az eddiginél is jobban el fogod üldözni magadtól.

- Ne szólj bele, hogy hogy viselkedek vele. – sziszegte a szőke a fogai között.

- Ohm. Ugye tudjátok, hogy itt vagyok én is? – kérdeztem és karba tettem kezeimet.

- Rose. – szólt hozzám Zabini, de még mindig Draco szemébe nézett. – Este iszogatunk a szobánkban. Draco, a két segg hülye talpnyaló, Pansy és én. Gyere te is. – mondta

- Nem. – válaszolta helyettem Draco. Mire halálos pillantásokat lövelltem felé.

- Nagyon szívesen Blaise. – mosolyogtam rá és kimentem a szobából. Egyedül császkáltam a folyosón, amikor egy kéz vissza rántott és a falnak szorított.

- Megmondtam, hogy ne ellenkezz velem Blackwood. – hajolt felém Draco.

- Érdekes, most hozzám tudsz szólni. – forgattam meg a szemem, mire megfogta nyakamat ezzel kényszerítve, hogy ránézzek.

- Nem jöhetsz el este. – mondta és egy kicsit közelebb hajolt hozzám.

- Ezt nem te döntöd el helyettem. – válaszoltam mire ő finoman combjaim közé csúsztatta az egyik kezét és belemarkolt a belső combomba. Halkan felnyögtem és résnyire nyitottam a számat, várva hogy megcsókoljon.

- Legyél jó kislány és mond hogy nem jössz el. – suttogta a fülembe, majd beleharapott a fülcimpámba. Mégis mi a fasz történik. Nem tudtam gondolkodni. Mindennél jobban vágytam rá.

- Nem megyek el. – mondtam. Erre ő eltolta magát tőlem és egy gúnyos vigyor jelent meg az arcán.

- Látod, mégis én döntöm el helyetted. – mondta én pedig nem bírtam tovább. Elsírtam magam és erősen belelöktem a fiúba.

- Soha többet ne gyere a közelembe! – mondtam és ott hagytam őt döbbent arckifejezésével. Egyenesen a griffendél ajtaja felé mentem, de be se kellett mennem, mert út közben megtaláltam a személyt akit kerestem.

- Nate... - zokogtam miközben alig kaptam levegőt. Mivel ő volt a prefektus, nem volt meglepő, hogy jóval reggeli előtt ébren van.

- Rosie, mi történt? – húzott magához és szorosan megölelt. – Ki bántott hugi? – kérdezte miközben a hajamat simogatta.

- Dra... Draco... - sírtam egyre jobban. Nate teljesen kiborult.

- Mit csinált veled? Hozzád ért? Bántott? – tolt el kicsit magától, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Én... én... - kezdtem, de hirtelen nem tudtam mit mondjak. Nekem sem volt tiszta eddig, hogy miért is fájt ez ennyire de aztán rájöttem. – Én azt hiszem kedvelem őt. Ő pedig végig játszott velem és... és... - nem bírtam tovább – Nate kérlek állítsd el! Állítsd el a sírást! Nagyon fáj... - emeltem meg a hangom könnyeimmel küszködve, miközben a mellkasomban lévő fájdalom egyre jobban nőtt. Úgy éreztem magam, minta átment volna rajtam egy csapat óriás.

- Hugi, nincs baj. Semmi baj, jobb lesz ígérem. – csitított. Nem tudom meddig ülhettünk ott, de diákok kezdtek el feltűnni a folyosókon. Mi Nattel csöndben ültünk a semmibe bámulva. Csak a néma szipogásom árulta el, hogy még mindig könnyezek.

- Gyere Amelia. – állt fel és kinyújtotta a kezét felém. – Menjünk reggelizni. –