Sötét szerelem

Kezdjük újra

- Sajnálom, hogy nem tudtam megnyerni a bájitalt. – mondtam elkeseredve.

- És ezért miért tőlem kérsz bocsánatot? – kérdezte.

- Mert neked akartam megnyerni, te tökfej. - nevettem fel. – Láttam mennyire érdekel és gondoltam segíthetne a tudod. A feladatodban. – lesütöttem a szemem mire megállított és szembe fordított magával.

- Köszönöm, Kedvesem. Ez nagyon aranyos tőled. – nézett a szemembe, miközben keze még mindig a kezemet fogta. – Fogunk valamikor beszélni arról ami az órán történt? Tudod amortentia meg ilyenek. – magyarázta én pedig elpirultam.

- Öhm, nem tudom Draco. Beszélhetünk róla de azt hiszem egyértelmű mit jelent. – nevettem kínosan.

- Én azt hittem valami Weasleysebbet fogsz érezni. – mondta.

- Igen, hát azt hiszem a bájital segített tisztázni a dolgokat magamban. – még mindig nem néztem a szemébe.

- Akkor nem szereted őt? – kérdezte én pedig nem tudtam mit mondjak. Vannak érzéseim Fred iránt, de nem vele akarok együtt lenni.

- Draco ez bonyolult. Én szeretem őt mint a barátomat, mint a testvéremet, de nem tudom figyelmen kívül hagyni a közöttünk történteket. Kicsit mindig szeretni fogom másképp is, azt hiszem. – olyan béna vagyok ebben az érzelem dologban baszki.

- Értem. – mondta és ő is lesütötte a szemét. – Akkor megpróbáljátok együtt? – kérdezte.

- Nem. Egy ideje levelezünk erről a témáról és arra jutottunk, hogy szép és jó volt ami kettőnk között történt, de nem akarjuk kockára tenni a barátságunkat. Az valahogy fontosabbnak bizonyult mind a kettőnk számára. –

- Akkor most mi lesz? –

- Nem tudom. Vagyis, tudom hogy én mit szeretnék. És tudom kivel szeretnék együtt lenni, csak azt nem tudom ő el tudja e fogadni, hogy egy kicsit mindig szeretni fogom Fredet és az életem része marad ameddig csak élünk. – emeltem fel a fejem és tekintetünk találkozott.

- Azt hiszem, el tudom fogadni. – fogta meg mind a két kezem.

- Ki mondta hogy rólad van szó? – kérdeztem összeráncolt szemöldökkel, mire a fiú szinte sokkot kapott. Hangosan felnevettem és játékosan meglöktem. – Bocsi nem hagyattam ki. Csak vicc volt, persze, hogy rólad van szó. – mondtam és a fiú is elmosolyodott halványan.

- Akkor Rose, esetleg holnap velem vacsoráznál a csillagvizsgálóban? – kérdezte én pedig mosolyogva bólintottam. Kényelmes csendben sétáltunk a többiek után az ebédlőbe.

- Hát ti merre maradtatok? – kérdezte Blaise.

- Beszélgettünk. – válaszoltam és bárgyú mosollyal a fejemen leültem a padra. Meglepően éhes voltam és vagy háromszor is tele pakoltam a tányéromat, majd nyom nélkül eltüntettem a kaját.

- Mi van? – emeltem fel a fejem egy muffint majszolgatva, amikor megéreztem, hogy mind az öten engem néznek.

- Nem akarsz nekünk elmondani valamit? – kérdezte Maeve.

- Mint például? – kérdeztem vissza.

- Hogy jön egy Weasley poronty? – mutatott a hasamra Pansy, mire a torkomon akadt a muffin és köhögni kezdtem. Blaise lelkesen és kissé erőszakosan ütögette a hátamat, mire újra levegőhöz jutottam.

- Nem. – elnevettem magam. – Nem jön gyerek, biztos vagyok benne. – mondtam.

- Mitől vagy benne ilyen biztos? – kérdezte Draco összeráncolt szemöldökkel.

- Tudod bébi, létezik fogamzásgátló. Muglik is szedik, boszorkányok is szedik. Rémesen megnöveli az étvágyat de igazán hasznos, ha nem akarsz házasságon kívül gyereket szülni, pláne az én koromban. – nevettem.

- Mióta szedsz te olyat? – kérdezte Nicholas.

- Mióta Dracoval először lefeküdtem. A sok stressztől eszek ennyit ti bolondok. Vagy sütök, vagy eszek ez a két opció van, ha stresszes vagyok, már pedig itt nem tudok sütni. – mondtam, mire mindenki megkönnyebbülten evett tovább.

- Kár pedig szívesen lettem volna keresztanya. – mondta Maeve. – A Weasley fiúk pedig baromi vonzóak – mondta.

- Elég sokan szinglik is ha szeretnéd hogy beszéljek valamelyikkel. – nevettem fel újra.

- Hányan is vannak fiúk? -

- Öten. –

- Te jó ég akkor gondolkodnom kell kit válasszak. – csaptaössze a tenyerét és összeráncolt szemöldökkel elmélyült a válogatásban. Aszememet forgatva megráztam a fejemet és a többiekre néztem. Szerettem ezt atársaságot és jó volt velük lenni, de hiányzott a régi négyesem. Nate, az ikrekés én. Akkor még minden egyszerűbb és könnyebb volt. Most, a testvérem nélkül,teljesen összezavarodva állok egy háború előtt.